Egy klasszikus novelláskötet a fiatalokról: Útra kelni - magyar írók a felnőtté válásról
Csáth Géza, Gárdonyi Géza, Hunyady Sándor, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Tamási Áron és Vas Gereben írásai alkotják ezt a kötetet, amiben minden a felnőtté válásról, és az azt megelőző időszakról szól. A könyv alapmotívuma az útkeresés, ami valóban az egyik legnagyobb feladat ebben az életszakaszban.
A könyv fülszövege ajándéknak ajánlja ballagóknak, pályakezdőknek, vagy bárkinek, aki szeretné újraélni a kamaszkorát. Azonban a saját élményfeldolgozás, esetleg nosztalgiázás mellett szerintem remekül működhet irodalomterápiás foglalkozások eszközeként is. A szövegek rövidsége megadja a lehetőséget a közös, egyidejű olvasásra és feldolgozásra, az pedig, hogy klasszikus magyar írók történeteiről van szó, a róluk való tanulást is élőbbé teheti. Megmutathatja, hogy mi mindenre jó egy klasszikus szöveg azon túl, hogy érettségi-téma lesz belőle: saját élményeket hívhat elő, beszélgetni lehet róla és ezekről az élményekről, segíthet kapcsolódni a többiekhez és önmagunkhoz is. Az erre nyitott tanárok, iskolapszichológusok, könyvtárosok számára szinte kötelező, de én sem véletlenül vettem meg, úgy érzem, még saját munkám során is hasznát vehetem majd.
Egy kortárs novelláskötet a fiatalokról: Jelen! - Kortárs ifjúsági novellák
Hasonló érveket tudnék felsorakoztatni a Móra Kiadó és a József Attila Kör közös kiadványa, a Jelen! mellett. Annyi különbséggel, hogy itt a kortárs irodalmat tudjuk közelebb hozni azokhoz, akikről szól.
A kötetben 17 kortárs magyar író szövege szerepel, szintén a serdülőkor problémáit középponta állítva. Acsai Roland, Bencsik Orsolya, Béres Tamás, Dragomán György, Falussy Móric, Garaczi Zoltán, Gáspár-Singer Anna, Kalapos Éva Veronika, Krusovszky Dénes, Magyar-Nagy Mariann, Majoros Nóra, Mán-Várhegyi Réka, Molnár T. Eszter, Nagy Ildikó Noémi, Potozky László, Sulyok Rozi és Véssey Miklós novellái valószínűleg közelebb állnak a mai fiatalokhoz, mint a klasszikusok művei, legyen szó akár a tartalomról, akár a nyelvezetről. Ezért elképzelhető, hogy mondjuk egy csoportos foglalkozáson jobban tudnak ezekhez a történetekhez kapcsolódni. Ez természetesen nem borítékolható, sőt, azt is egy kipróbálásra érdemes módszernek tartom, ha mindkét kötetből választunk szöveget, és esetleg azokat összehasonlítva, párhuzamosan figyelve dolgozunk. Mindenesetre a Vekerdyék által megfogalmazott kérdések mindenhol elő fognak kerülni: Hazudik? Lusta? Szemtelen? Szerelmes?. És persze az ötödik: Ki vagyok én?
A fiatalok arcba kapják a kemény valóságot - Könyves magazin
Az ifjúsági irodalom ma az a műfaj, ami minden másnál gyorsabban és érzékenyebben reagál a körülöttünk zajló folyamatokra, elég csak belelapozni az online zaklatásokról szóló Masszába, vagy Varga Bálint legújabb ifjúsági regényébe, melynek a brókerbotrány adja a hátterét.
Az élet értelmét keresők: Semmi
A Kamaszkor körülben is többször előjön a fiatalok érték- és értelemkeresése, az igényük arra, hogy válaszokat és indokokat, illetve célokat és jelentéseket találjanak a világban. Ennek az egyik legszélsőségesebb megnyilvánulásával Janne Teller Semmi című könyvében találkoztam. A történet két mondatban annyi, hogy van egy osztály, aminek az egyik tagja egy nap kijelenti, hogy semminek semmi értelme, ezért semmit sem érdemes csinálni, erre a többiek a fejükbe veszik, hogy bizonyítják az ellenkezőjét. Elkezdődik a lánc, amiben egymást követve mindenkinek valami számára fontosat kell beadnia a “fontos dolgok halmára”, és ez az elején még vicces meg ártatlan, a végére azonban egyre kegyetlenebb játékká válik.
A gyerekek elveszítették ártatlanságukat - Interjú Janne Tellerrel - Könyves magazin
Már az teljességgel meglepő volt a számomra, hogy ma Európában egy olyan könyvet, amelyben nincsenek trágár szavak és szexuális tartalom, pusztán az általa előtérbe helyezett gondolatok miatt be lehet tiltani - nyilatkozta Janne Teller dán írónő, akinek könyve, a Semmi kezdetben botrányt okozott, majd kötelező olvasmány a dán iskolákban.
Emlékszem, még gimnáziumban olvastuk, tehát akkor, amikor még én is nyakig ültem a kamaszkori értelemkeresésben. Azóta is kevés könyv hatott rám olyan elemi erővel, mint a Semmi, és nagyon jót tett, hogy utána sokat foglalkoztunk vele. A magyarfaktunk nem egy irodalomterápiás csoport volt, de valahogy hasonlóképpen működött. Szakemberként most kifejezetten látom, milyen nagy szükség volt arra, hogy feldolgozzuk és megértsük, hogyan működik ez az egész, és hol vagyunk mi benne, miért érintett meg annyira.
