- Bereményi Gézát a kötet recepciója nem is annyira, mint maga a könyv lepte meg. Több év lázas munkájával írta, majd a már kész szerkesztett kéziratot olvasta el.
- A női olvasók általában a könyvben megírt gyerek- és kiskamaszkorra reflektálnak, a férfi olvasói pedig leginkább a későbbi iskolai megpróbáltatásokat emlegetik fel.
- A Magyar Copperfield Bereményi első 18 évéről szól, de nem mindenki szerepel benne az eredeti nevén, holott csupa megtörtént eseményt és figurát szerepeltet benne. Volt, akinek a nevét kegyeleti okokból változtatta meg, más esetben az illető leszármazottját találta túl veszélyesnek. Ugyanakkor mindig ügyelt arra, hogy a regénybeli név hangalakja hasonlítson az eredetihez, amúgy pedig mindenkit igyekezett a saját nevén szerepeltetni.
Bereményi Géza Budapestje - Könyves magazin
Bereményi Géza gyerekkorának szakaszait a nevek és a terek tagolták. A könyvben minden helyszín és minden szereplő valós, az önéletíró nem hazudhat, így most a valóságban is bejárhatjuk a történetben megjelenő utcákat és tereket: Teleki téri piactól egészen a Hauer Cukrászdáig.
- Bereményinek az idősebbik, 19 éves fia olvasta a könyvet, aki azóta furcsálkodva nézi az apját: „Biztos kitágult időben a személyiségem, és ez lephette meg”. Az 1946-64-ig terjedő időszak történelmét mindenesetre jobban megismerte, mint az iskolai tankönyvekből: „Arra nagyon büszke vagyok, hogy a valós események élményszerűbbek, mint a történelmi tények”.
- Szegő János felvetette, hogy az Eldorádó és a Megáll az idő figurái, azok az emberek, akik a szerző életében amúgy meghatározóak voltak, kicsit más arcukkal, de mintha már a korábbi nagyobb műveiben is szerepelnének. Erre Bereményi elmondta, hogy mindez előzőleg nem volt szándékos, a filmek esetében például fikciós alakokként gondolt rájuk.
- Bereményi célja az volt a könyvben, hogy híven felidézze és időrendbe tegye az eseményeket. Ahogy fogalmazott: írás közben fedezte fel a korszakok lelkét. Hozzátette még, hogy a jelek szerint neki fontosabb a történelem és a társadalom, mint az egyének.
- Számára a történelem magánhasználatú szó, hiszen az nem más, mint amit az emberek kénytelenek átélni egy bizonyos korban.
Bereményi Gézát a nagyszülei és a Teleki téri piac nevelték - Könyves magazin
Bereményi Géza régóta várt önéletrajzi regénye elsősorban a gyermek- és ifjúkorral foglalkozik. Ismerős lehet nekünk ez a világ csodálatos filmjéből, az Eldorádóból, és Cseh Tamásnak írt dalaiból is. A második világháború után a Teleki téren felnövő gyereket nagyszülei és a Teleki téri piac nevelték.
- A beszélgetés során Bereményi felidézte egy Csernobillal összefüggő emlékét: a katasztrófa utáni napokban meglátogatta az amúgy 15 éves korában megismert vér szerinti édesapját, aki akkor már súlyos rákbeteg volt. Amikor utoljára meglátogatta, fura eső esett („langyos, egyenes szálú, sűrű eső”), és mindenki azt mondta, nyilván Csernobil miatt. Bereményi nem tudta, az apjához mennyi jut el a mondandójából, ezért lepte meg, hogy az apja búcsúzóul azt mondta neki: „Neked adom ezt a világot”. Akkor látta utoljára.
- Az eső-motívum sok művében erőteljesen jelen van, ennek kapcsán pedig Bereményi megjegyezte, hogy emlékei szerint a hetvenes években végig esett az eső.
- Írás közben amúgy nem akarta magát ellenőrizni, a belső emlékeire hagyatkozott.
- Kialakította az emlékezésnek egy olyan technikáját, amit magában úgy hív: „kaparom”, az emlékezés során pedig összefüggéseket fedez fel.
- Az álmok is tudnak szűrők vagy katalizátorok lenni, ám amióta befejezte a könyvét, Bereményinek nincsenek álmai.
Bereményi Géza: Az írás legkéjesebb része a titkok kiadása volt - Könyves magazin
Az írás elsőszámú feltétele, hogy az ember elfogadja önmagát - írja a Magyar Copperfield egyik fejezetében. Egy önéletírás esetében fokozottan szükséges önmagunk elfogadása? Nem, valójában minden egyes írásnál, minden műfaj esetében szükséges, hogy önmagunkat el tudjuk fogadni, mint legfőbb személyt. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy az ember igazán szabadon tudjon írni, hogy haladjon a szöveggel, szerkessze és uralja.
- Már elkezdte a folytatást, amely az egyetemi éveiről fog szólni, most épp a megfelelő hangot próbálja megtalálni, és még az is eszébe jutott, hogy E/3-ban fogja megírni.
- „Az én személyes szabadságom a szabadság ebben a könyvben, hiszen memoár.”
- Körülbelül 16 éves korában lett személyében független mindenkitől, mindez éppen egy kollégiumban történt, ahol amúgy kollégiumi rend uralkodott, mégis boldognak érezte magát, hiszen szabad volt: „Azóta részeg vagyok a szabadságtól”.
