Borítópornó rovatunkban különleges könyvborítók tervezőit kérdezzük meg arról, hogyan dolgoznak, miként születnek a nagy ötletek, és milyen tendenciákat látnak a szakmájukban itthon, illetve külföldön. Ezúttal kivételesen egy páros interjút olvashattok, ugyanis Babarczy Eszter A mérgezett nő című kötetéhez Marcos Guinoza brazil grafikus készített egy szürreális világot idéző digitális kollázst, Féder Márta pedig ennek felhasználásával tervezte meg a borítót.
Babarczy Eszter novellái a nővé válás folyamatát, a nők szereplehetőségeit és szerepkényszereit járják körül. A magány, a kiszolgáltatottság és sérülékenység hétköznapi vagy éppen szélsőségesen fájdalmas epizódjaiban megannyi küzdelem zajlik a méltóságért, a szeretetért, önmagunk elfogadásáért és elfogadtatásáért. Egyfajta felnövekedéstörténet rajzolódik ki a kötetben, amelynek hősei, mintegy megalkotván az „ismeretlen nő” alakját, különféle élethelyzetekben kénytelenek szembesülni szűkebb és tágabb környezetük elvárásaival. Az írások olykor szenvedélyes, máskor rezignált őszinteséggel, érzékletes és érzéki nyelven szólnak a különböző életkorokban átélt lelki és testi szenvedésekről, a „korbácsoló szavakról”, a családhoz, szülőkhöz, gyermekekhez, férfiakhoz fűződő kapcsolatok változó dinamikájáról. A mérgezett nő bemutatója október 11-én 19 órakor lesz a Margó Irodalmi Fesztiválon. A szerzővel Forgách András beszélget. Facebook esemény ITT.
Marcos Guinoza
A digitális kollázs és a grafikus design keverésével dolgozom. Mivel Babarczy Eszter könyve a női küzdelmekről szól, ezért úgy gondoltam, hogy egy kertben álló nő alakja, akit szögesdrót kerítés vesz körbe, költői módon fogja kifejezni ezeket a konfliktusokat. Szeretek olyan szimbolikus, konceptuális képekkel dolgozni, amelyek úgy mondanak sokat, hogy közben nem szájbarágósak. Szerintem ez a kép rengeteg érzelmet kifejezhet: magányt, unalmat, fájdalmat, szomorúságot és sok mást is. De ami a legfontosabb, úgy hiszem, jól közvetíti azt a gondolatot, amit a cím sugall. Azt remélem, hogy a kollázsban általam használt elemek, a textúra, illetve a színek kényelmetlen érzést keltenek majd azokban, akik kézbe veszik a könyvet. Ez az ötlet vezérelt, amikor megalkottam a képet.
Féder Márta
Hogyan készült el A mérgezett nő borítója, miből indultál ki a tervezéskor?
Babarczy Eszter novelláskötete már akkor nagyon kíváncsivá tett, amikor még nem is tudtam, hogy engem kérnek fel a borító tervezésre; így a szöveg megismerésével kezdtem a munkát. A szerzőről tudtam, hogy eddig művészetfilozófusként, esszéistaként volt ismert, A mérgezett nő az első szépirodalmi műve. A novellák középpontjában a női lét, a női szerepek, a nőként megélt élethelyzetek állnak. Az írások nagyon őszinték, érzékletesek, szenvedélyesek és néhol ironikusak. Szóba kerülnek lelki és testi szenvedések, boncolgatja a családhoz, anyához, apához, gyermekhez, partnerekhez fűződő bonyolult kapcsolatokat, de megvizsgálja az önmagunkhoz, sőt, a testünkhöz való viszonyunkat is. Ezért is, meg a novella műfaji sajátosságai miatt sem volt egyszerű a megfelelő vizuális kulcsokat megtalálni a borítótervhez. De talán pont ezért jelentett nagyon izgalmas kihívást ez a feladat. A tervezést egy hosszabb beszélgetés előzte meg, a könyvről a kötet szerkesztőjét, Nagy Boglárkát kérdezhettem, aki elmondta, hogy a szerző is, és a Jelenkor Kiadó stábja is szabad kezet ad nekem, arra számítanak, hogy a szövegből kiindulva találom meg a megfelelő koncepciót a borítóhoz.
Eleinte fotóalapú borítóban gondolkoztam. Olyan képeket kerestem, ahol ugyan figurálisan is megjelenik egy nő vagy A NŐ, de inkább egy általánosabb, elvontabb ábrázolást képzeltem magam elé. Tudtam, hogy valamiféle többletjelentést kell, hogy hordozzon a kép, érzelmeket kell tükröznie, viszont lehetőleg ne utaljon konkrét korra, miliőre vagy helyszínre. Volt még egy rövid részlet az egyik novellában, ami erősen inspirált: „Az összes hős és hősnő közül Niobé voltam. Illetve, talán nem én voltam Niobé, de valaki köztünk Niobé volt.”. (Niobé Tantalos phrygiai király leánya volt, 14 vagy 12 gyermek anyja. Egyszer meggondolatlanságában kiválóbb asszonynak mondta magát Létónál, akinek csak két gyermeke volt. Artemisz és Apollón, anyja sérelmén felbőszülve bosszút állt a fennhéjázó asszonyon: összes gyermeke meghalt egyazon órában. Niobé fájdalmában kővé dermedt, egy vihar átsodorta Kis-Ázsiába, ahol a legenda szerint a Szibülosz hegy ormán álló szobra ma is ontja könnyeit. Ő az anyai fájdalom jelképe.)
Találtam is néhány erős fotót az így kialakult koncepciómhoz, végül aztán a szerkesztővel egyeztetve választottam ki Marcos Guinoza brazil grafikus egyik digitális kollázsát a borítótervhez. A tervet a szerkesztőség és a szerző is szerette és elfogadta. Ezután felvettük a kapcsolatot a grafikussal, hogy hozzájárulását kérjük a kollázs használatához. Szerencsére a művész örömmel vette a megkeresést, ám a választott képről kiderült, nem használhatjuk, mert már valaki kérte annak a képének a felhasználási jogát. Viszont kérésünkre lelkesen vállalta, hogy egy teljesen új, eredeti kollázst készít, kimondottan Babarczy Eszter könyvéhez. Az eredmény a borítón látható. Talán még erősebb is lett, mint az eredetileg általam választott alkotás.
Honnan jött az ötlet, hogy éppen Marcos Guinoza egyik képét építsd be a borítóba?
Ahogy az a MaddAddam-trilógia és a Camus életműsorozat borítóin is látszik (Margaret Atwood: Guvat és Gazella, Az Özönvíz éve, MaddAddam; Jelenkor; Fajar P. Domingo digitális kollázsaival készült sorozatterv illetve Albert Camus: A száműzetés és az ország, Előadások és beszédek, A pestis; Jelenkor; Gilbert Garcin fotómontázsaival készült sorozatterv), nagy rajongója vagyok a kollázs technikával készült műalkotásoknak. Folyamatosan figyelem a nemzetközi kollázsszcéna izgalmasabbnál izgalmasabb darabjait, hiszen sok művész, ahogy Marcos Guinoza is, nagyon aktívan használják a közösségi média felületeit (facebook, instagram). Ezek a letisztult formanyelvű, szürreális világot idéző alkotások sűrített formájukból adódóan rengeteg többletjelentés hordozói lehetnek, sokféle érzelmet, hangulatot, üzenetet társíthat hozzájuk a befogadó. Éppen ezért előszeretettel használok ilyen kollázsokat a borítóterveimhez, és örülök, amikor néha ez találkozik a megbízó vagy szerző elképzeléseivel.
Marcos Guinoza munkái (Forrás)
Az első ötletekhez, változatokhoz képest mennyire lett más a végeredmény?
Az első borítóterven még a másik digitális kollázs szerepelt, amit aztán Marcos teljesen új, a kötethez készült alkotására cseréltem, viszont a szerző neve és a kötet címének tipója ugyanaz maradt, mint az első terven.
Melyik friss külföldi megjelenés az, aminek a borítóját különösen izgalmasnak tartod, és miért?
Augusztusban jelent meg, egy ugyancsak kollázstechnikával készült képpel az első választottam:
Sara Stridsberg: Valerie: or, The Faculty of Dreams: A Novel (borítóterv: June Park)
Tetszik a borítón a kollázs és a kézi rajz légies összjátéka, finom kompozíciója és az ehhez szépen illeszkedő tipográfia, igaz élőben még nem láttam, de érdekelne, hogy milyen papírra nyomták, milyen a könyv kivitele.
Friss megjelenés még David Yoon:
Frankly in Love című könyve (borítóterv: Owen Gildersleeve)
Itt vizuálisan nagyon izgalmasnak tartom azt, ahogy a borítón egy kézzel készült 3Ds illusztráció jelenik meg, kicsit az optikai csalódás figyelemfelkeltő erejére hajazva. Persze ennél a borítónál is jó lenne látni, kézbevenni az elkészült könyvet.
És még egy tavalyi külföldi borítót említenék, Lucia Berlin:
Evening in Paradise, (borítóterv: Na Kim)
Ennek a borítónak a letisztult minimalizmusa és a színe első látásra magával ragadott, és külön öröm, hogy a könyvet a Jelenkor kiadó ezzel a borítóval hozza ki hamarosan.
