Amikor egy kislány bemászott a tükörbe
Nem egyszerű feladat összefoglalni a meseregény cselekményét, hiszen a logikai fejtörők és a sziporkázó nyelvi lelemények legalább olyan fontos szereplői, mint a furcsa teremtmények, különös kalandok és filozófiai utalgatások. Nagy vonalakban viszont kísérletet teszünk rá.
A Csodaországot megjárt Alice tehát éppen otthon játszik a fekete és a fehér cicáival, miközben azon töri a fejét, vajon milyen lehet a világ a tükör túloldalán. Legnagyobb meglepetésére képes átlépni a kandalló fölötti tükrön egy másik világba, ahol minden fordítva van, az idő, de a könyvekben olvasható versek is.
Az otthona tükörkép-szobájából kilép a beszélő virágok kertjébe, ahol találkozik a Vörös Királynővel és felfedezi, hogy az egész vidék egyetlen hatalmas sakktábla. A királynő felajánlja Alice-nek, hogy belőle is királynő lehet, ha a Fehér Királynő gyalogjaként sikerül elérnie a tábla túlsó oldalára. Alice megkezdi utazását, és közben Tükörország olyan különös lakóival találkozik, mint a Subidám és Subidú nevű ikerpár, akik elverselik neki, hogyan falta fel a rozmár és az ácsmester a kis osztrigákat. Aztán ott van a Fehér Királynő, aki azokra a jövőbeli eseménykre emlékszik, amik még nem történtek meg, vagy a tojásforma Dingidungi, aki a nemszületésnapját ünnepelve összetöri magát.
A Fehér Király kíséretében felbukkannak az első kötetből ismerős figurák is, a Kalapos és a Fehér Nyúl. Mikor Alice olyan veszélyeket is megúszva, mint a Vörös Lovag támadása, célba ér, automatikusan királynő lesz belőle, megjelenik egy korona a fején, a Vörös és a Fehér Királynő pedig elkíséri az ünnepségre, amit a tiszteletére adnak. A parti viszont hamar káoszba fullad, amiért Alice a Vörös Királynőt hibáztatja, és meg is ragadja - ekkor pedig felébred. Otthon van, elnyomta az álom a karosszékében, és éppen a fekete cicát tartja a kezében. A történet azzal ér véget, hogy Alice azon töpreng, vajon az élet nem csak álom-e - de erre a motívumra mindjárt visszatérünk.
Kerüld a Gruffacsórt, fiam!
Carroll költőként is megcsillogtatta tehetségét, de persze ezen is csavart egyet-kettőt. A nonszensz képviselője volt: az ilyen hóbortos halandzsaversekben a prozódikus elemek, mint a ritmus, a rímek, hangsúlyosan uralkodnak a gyakran humorosan feldolgozott témákon, és a benne szereplő kitalált, értelmetlen, de feltűnő hangzású szavaknak is közlési szándékot tulajdonítunk. A nonszensz költészet olyan mestereket tudhat magáénak, mint Edward Lear vagy Dr. Seuss, ám a leghíresebb versét Carroll írta, íme, egy részlet:
“Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, purrtak a zepén,
nyamlongott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.
»Kerüld a Gruffacsórt, fiam,
a foga tép, a karma metsz!
Ne járj, hol grémmadár csuhan
s a bőszhedt Gyilkanyessz!«”
A Tótfalusi István fordításában szereplő Gruffacsór Weöres Sándornál Szajkóhukky, Varró Dánielnél Hergenyörciád, Jónai Balázsnál pedig Vartarjú (az eredetiben Jabberwocky).
A Gruffacsórról szóló szöveget Alice mindjárt azután találja meg, hogy átlép a tükrön, és mivel fordítva van írva, a tükörben tudja elolvasni. A vers az óangol hőskölteményeket imitálja, és egy mitikus lény feletti heroikus győzelmet énekel meg.
Az élet csak álom
A tükör a regény egyik kulcsmotívuma, ami a cselekményében, szimbolikájában és játékosságában is épít a fordítottságra és a visszafele haladásra. A könyv eleve tükrözi, illetve meg is fordítja valamelyest az első kötetet: az Alice Csodaországban egy meleg, napos májusi napon indul, kint a kertben, és visszatérő eleme a növekvő-csökkenő méret, valamint a kártyajáték a meghatározó benne. A Tükörország sztorija pontosan fél évvel később, egy zimankós, hideg novemberi éjszakán indul a szobában, sok benne az időben és térben történő mozgás és változás, és a sakkra épít. Hasonló ellentét jelenik meg a nyelvben is, ami a regényben megszólaló rigmusok és versek által a világ rendezésének, illetve kaotikussá zilálásának eszköze.
A társadalom- vagy éppen valláskritikai játékokat, kiszólásokat hosszasan lehetne elemezni. A kis osztrigák gyászos véget érő találkozását az Áccsal és a Rozmárral például vannak, akik úgy értelmezik, hogy a Rozmár Buddha karikatúrája, míg az Ács Jézusé, akiknek a mézesmázos szavaikkal sikerül magukkal csalnia a naiv osztrigákat, és jót lakmározni belőlük. Ezt az értelmezést cáfolja Martin Gardner, aki szerint Carroll azzal adta oda az illusztrátornak a kéziratot, hogy választhat, ácsot, pillangót vagy egy bárónőt rajzol-e, mert mindhárommal kijött a versmérték. Mivel John Tenniel végül az Ácsot választotta, a vallásos allegorikus értelmezés Gardner szerint nem lehetett Carroll szándéka szerint való. Mások szerint ez egy politikai gúnyvers, amiben a két haspók az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok.
Az angol balladák stílusában megírt nonszensz verset a már említett Subidám és Subidú mondja Alice-nek, akik ezt követően felhívják a kislány figyelmét a közeli fa tövében horkoló Vörös Királyra, és gonoszkodva azzal provokálják, hogy ő csak egy képzeletbeli figura a Vörös Király álmában. Az elképzelés, hogy mi valamennyien csupán egy isteni erő álmainak alakjai vagyunk, George Berkeley püspöktől származik, aki vitatta a dolgok anyagi természetét. Az alvó Vörös Király - mint a regény végén kiderül - az alvó Alice inverze, a kislány pedig a regény zárásában arról elmélkedik, vajon melyikük álmodta melyiküket, és az élet nem csupán álom-e.
Egy darázs parókában
Azt hinnénk, a regényben épp elég, ennél nagyobb abszurd vagy nonszensz van ahhoz, hogy kicsapja a biztosítékot, a kiszerkesztés áldozatául viszont éppen egy parókás darázs lett. A felelős itt is az illusztrátor volt. John Tenniel 1870. június 1-jén kelt levelében arról panaszkodott Carrollnak, hogy egyáltalán nem mozgatja meg ez a fejezet, nincs ötlete, hogyan illusztrálja, így ha az író esetleg gondolkodott azon, hol rövidítsen a könyvön, hát itt az istenadta lehetőség.
Carroll így is tett, az említett fejezet kézirata pedig több mint száz évre eltűnt, és csak 1974-ben bukkant fel egy árverésen. A részlet Alice találkozásáról szól egy sárga parókás darázzsal, és szerepel benne több korábban kiadatlan vers is - a 8. fejezet végén vagy azt követően szerepelt volna a regényben.
Az epizódot aztán beillesztették a regény 1998-as tévés feldolgozásába, amiben a címszerepet Kate Beckinsale alakította.
Tükörország a vásznon
Ugyan a Tükörországnak készültek önálló feldolgozásai is, a legismertebbek vagy népszerűbbek nem bántak túl hűen az alapanyaggal. A Disney 1951-es rajzfilmje például szemérmetlenül összekeverte a két Carroll-regény cselekményét, így tűnik fel a rajzfilmben Subidám és Subidú is rozmárostul, ácsostul, osztrigástul:
A Tim Burton-féle Alice Csodaországban folytatásaként 2016-ban bemutatott Alice Tükörországban pedig egyáltalán nem követi a könyv cselekményét, hanem ismét a Bolond Kalapost helyezi középpontba. Itt jobban kijön az angol (Alice Through the Looking Glass) és a magyar cím közötti különbség is: Alice a tükrön át a filmben egyszerűen visszajut Csodaországba, szó sincs semmiféle Tükörországról.
