Lewis Caroll 1865-ös könyve után kapta a nevét az Alice Csodaországban-szindróma (AIWS), amely képzavarokat, hallucinációkat, az érzékelés megváltozását tudja okozni. A rendellenességre Todd-szindrómaként is szoktak hivatkozni, mert először egy John Todd nevű pszichiáter írta le a jelenséget 1955-ben. Az orvos akkor arról számolt be, hogy a betegei bizonyos tárgyakat nagyobbnak, másokat pedig kisebbnek látnak a valós méretüknél, így azok az emberek, akik ettől szenvednek, hasonló kihívásokat élnek meg, mint Alice, aki körül folyamatosan változik a terek és a tárgyak nagysága.
Todd azt is felvetette, hogy elképzelhető, maga a szerző is ebben a szindrómában szenvedett és ez ihlette a történetet. Azt lehet tudni, hogy Lewis Carrollnak olykor erős migrénjei voltak, amelyek hallucinációkkal is jártak. Az Alice Csodaországban-szindrómának manapság mindenesetre azt a zavaró idegrendszeri állapotot nevezik, amelynek hatására megváltozik az érzékelés és az észlelés, látászavarok lépnek fel, de járhat a betegség hangtévesztéssel, egyensúlyproblémákkal, üldözési mániával is. Bár sokan hitték azt, hogy Carroll valamiféle tudatmódosító szert használhatott, amikor a könyvet írta, sokkal valószínűbb, hogy ez az állapot hatott a történetre. Az Alice Csodaországban-szindróma egyébként jellemzően a gyerekkorban jelentkezik, később pedig kinövi az ember.
Forrás: Open Culture
