Egy hamarosan megjelenő új Carroll-életrajz szeretné megcáfolni a mítoszokat, melyek szerint az Alíz Csodaországban szerzője speciális érdeklődést mutatott a gyereklányok iránt. Egy Carroll-kutató, Edward Wakeling nevű szerint semmi kellemetlen nem volt az író és a gyerekek kapcsolatában, és még azzal sem volt semmi baj, hogy néha meztelenül fotózta őket.
A Lewis Carroll: The Man and His Circle című kötet a társasági élet felől közelít Charles Lutwidge Dodgsonhoz - barátai, ismerősei között találunk előkelőségeket, kiadókat, művészeket, zenészeket és persze gyerekeket is. Wakeling adatbázisa közel hatezer, többnyire sosem publikált levelet tartalmaz, például Alice Liddell-től, akiről Caroll a Csodaországban kóborló kislányt is mintázta, vagy épp Annie Gertrude Chataway-től, akinek híres versét, a Sárk-vadászatot (The Hunting of the Snark, ford.:Rakovszky Zsuzsa) ajánlotta.
Isabel Julia Standen és Carroll 1869-ben találkoztak először. Wakeling egy cikkrészletet idéz a nőtől, melyben arról írt, nagyon büszke, hogy barátságuk még gyerekkorában kialakult, és akkor is megmaradt, amikor már maga mögött hagyta a gyerekes dolgokat. Egy levelében, melyet a kedvenc lila tintájával írt, Carroll arról vallott a lánynak, hogy különösen hálásnak érzi magát az olyan barátokért, akik nemcsak gyerekkorúak, de nőneműek is. Tíz ilyen gyerekbarátságából kilenc viszont zátonyra fut „a patak és a folyó találkozásánál”, és a gyerekbarátok, akik korábban olyan gyengédek és szeretetteljesek voltak, érdektelen ismerősökké válnak. Hogy pontosan mit jelent a patak és a folyó találkozása, az nem derül ki, de valószínűleg a felnőttkort.
Mary “May” Barber tizenhét éves korában találkozott először Carroll-lal, és a könyvben idézett szövegekben azokról a látogatásokról mesél, melyeket az író tett édesanyja iskolájában. Carroll teára és vacsorára érkezett, logikai játékokat játszott, és meséket mondott. A lány mindig sok gyerekkel körülvéve látta, akik szerinte nagyon szerették a férfit. Néha kettesével, hármasával jártak fel hozzá teázni a Lushington Roadon lévő szobájába.
Xie (Alexandra) Kitchin Caroll fotóján (kép forrása)
Wakeling szerint az ilyen barátságok ma félreérthetők lennének, a viktoriánus korban viszont egy teameghívás csak ártatlan kedvességnek számított. Akkoriban, ha egy férfi egész délután tartó hajókirándulásra vitt egy rakás gyereket, senki nem nézett rá ferde szemmel. Wakeling szerint, aki a Lewis Carroll Társaság korábbi elnöke volt, és Carroll-naplóinak fordítója, az író azonnal megtalálta a közös hangot a gyerekekkel, és tanítani szerette volna őket. A lányok nem jártak iskolába, ő pedig úgy gondolta, elpazarolják a tehetségüket, ezért ha gyereklányokkal találkozott, rejtvényeket adott fel nekik, és különböző logikai játékokkal bombázta őket. Néhány ilyen lány később fontos szerepet játszott a szüfrazsett mozgalmakban.
Az életrajz írója azokat a pletykákat hibáztatja a hamis kép kialakulása miatt, melyek szerint Carroll meztelen képeket készített gyerekek százairól. Amikor Wakeling ilyen képek után kutatott, körülbelül harminc fotót talált, nyolc család gyerekéről, ám erre is van magyarázata. A viktoriánus korban nagy volt a gyerekhalandóság, ezért a családoknak általában volt festményük vagy szobruk a gyerekeikről. A fénykép megjelenésével az emlékek megőrzése sokkal egyszerűbbé vált, és mivel a szülők azt szerették volna, hogy a gyerekük a lehető legjobban hasonlítson egy angyalra, meztelenül fotóztatták. Wakeling szerint ebben nincs semmi kellemetlen, egyszerűen csak egy fura
viktoriánus szokás.
Az életrajz szerzője a korábbi életrajzírókat is hibáztatja, akik rosszul megírt, és gyatrán kutatott műveikkel csak még jobban megalapozták a pletykákat. Wakeling a Carroll unokaöccse, Stuart Dodgson Collingwood által írt 1898-as életrajzot is megemlíti, melyben két fejezet szól a gyerekbarátságokról, hozzátéve, hogy Collingwood valószínűleg véletlenül indította el a pedofilpletykákat azzal, hogy leírta, ezek a barátságok mennyire fontos részei voltak Carroll életének. Ahogy egyre gyűltek az életrajzok, úgy tolódott el a kijelentés hangsúlya is a kellemetlen felé, és mivel Carroll szigorúan őrizte a magánéletét, a következő generációkban felébredt a gyanú - biztos azért nem árul el semmit, mert sötét titkai vannak.
Forrás: Guardian
