Négy évvel ezelőtt mutatkozott be a Netflixen a David Fincher (Harcosok klubja, Hetedik) nevével fémjelzett Mindhunter – Mit rejt a gyilkos agya? című televíziós sorozat. A történelmi kontextusba ágyazott széria játékfilmes keretek közt mesél arról, hogyan fejlődött ki az FBI-nál a pszichológiai profilalkotás. A hagyományos bűnügyi sorozat szerkezetét – minden részben felgöngyölítenek valami bűnügyet – kukázva a Mindhunter az epizódokon átívelő történetre fókuszál, két évadon át ereszkedve alá a sorozatgyilkosok elméjének legmélyebb bugyraiba.
A Netflix sikersorozatának profilozója egy időre maga is sorozatgyilkossá válik - Könyves magazin
John E. Douglas huszonöt évig dolgozott az Egyesült Államok Szövetségi Nyomozóhivatalának különleges ügynökeként, ahol a pszichológiai profilalkotás technikájával vizsgálta az ország leghírhedtebb sorozatgyilkosainak és bűnözőinek elméjét.
A Mindhunter-sorozat A bárányok hallgatnak előzményeként is szolgálhatna, bár nem része a Hannibal-univerzumnak. Viszont többet megtudhatunk belőle az FBI Viselkedéskutató Részlegének kialakulásáról és működéséről, a profilalkotás folyamatáról vagy akár arról, hogy miért küldtek zöldfülű ügynöknövendéket egy hírhedt sorozatgyilkos felmérésére. Ráadásul a sorozatban szereplő Holden Ford – mármint az igazi – készítette fel Jodie Foster színésznőt Clarice Starling szerepére.
A bárányok hallgatnak sikerének titka az a rendhagyó kapcsolat, amely Starling ügynök és a pszichopata Dr. Lecter között bontakozik ki. Különös keveréke ez a szakmaiságnak, az orvos-páciens viszonynak, és azon túl valami megfoghatatlan, már-már intim köteléknek. Az FBI Viselkedéskutató Részlegének vezetője egy átlátszó ürüggyel küldi a kannibál fészkébe leendő ügynökét. Valójában a Buffalo Billként elhíresült szadista sorozatgyilkos kézre kerítésében remél segítséget az évek óta raboskodó Hannibal Lectertől, azáltal, hogy felkelti figyelmét a talpraesett és vonzó Clarice Starling megkapó intellektusa iránt. Starling erősen feminim figura: maradéktalanul helytáll a rendvédelmi testület férfivilágában, és bátran szembe mer nézni a mindenkit visszautasító szörnyeteggel.
A hajdan elsőrangú pszichiáter hírében álló, kannibalizmusra hajlamos Lecter horogra is akad: elbűvöli a szende és karakán tapasztalatlanság, és segítségéért cserébe csupán egyvalamit kér: kiskaput Starling ügynök fejébe.
A film hangulatos krimivonulata jól reflektál erre a kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló kapcsolatra. A rendező Jonathan Demme direkt kerülte a véres jelenetek naturális ábrázolását, Alfred Hitchcock Psychójához hasonlóan inkább csak sejtetni akart; tisztában volt vele, hogy nem tud annál borzalmasabbat a vászonra festeni, mint amit a néző elképzel a sötétben. Howard Shore összetéveszthetetlen zenéjével kiegészülve A bárányok hallgatnak hátborzongató atmoszférát teremt.
Nem akarta megírni az emberevő Hannibalt - Könyves magazin
A lekötözött Anthony Hopkins fura, átrághatatlan maszkban beszélget Jodie Fosterrel a börtönben. Ez a klasszikus jelenet, ami mindenkinek beugrik A bárányok hallgatnak című sikerfilmről, aminek az alapját Thomas Harris azonos című könyve adja.
Mégis, sehol sem lenne az egész a két színész lenyűgöző játéka nélkül. Amikor Anthony Hopkins először kézhez kapta a forgatókönyvet, a címet látva azt hitte, gyermekmese. Az első pár oldal elolvasása után már tudta – szemben Sean Connery-vel, aki egyenesen undorítónak találta –, hogy élete legnagyobb szerepére kérték fel.
A sztoikus, intelligens és kígyótekintetű figura, kifogástalan modorával, kannibalizmusával és embertelen brutalitásával popkulturális ikonná nőtte ki magát,
hála Hopkins átütő alakításának.
Vele tökéletes összhangban rezonál Jodie Foster karaktere, aki játékával megteremtette a női nyomozó szerepének etalonját – még Dana Scully alakját is róla mintázták az X-aktákban. A valósághű megformálásért Foster egy hónapos tréningen vett részt a quanticoi FBI Akadémián. A két színész közti kémia – bár csak a díszletben találkoztak – emelte magasan a sorozatgyilkosos akcióthrillerek fölé a filmet, és állította pályára az Oscar-gála vörös szőnyegén, ahol aztán a legfontosabb kategóriákban (legjobb film, rendező, forgatókönyv, férfi és női főszereplő) tarolt. Hasonlóra mind a mai napig csak kétszer volt példa az Oscar-díj történelmében (1935-ben az Ez történt egy éjszaka és 1976-ban a Száll a kakukk fészkére esetében).
Nem mehetünk el szó nélkül Ted Levine nagyszerű alakítása mellett sem, aki Jame Gumb, azaz a Buffalo Bill figuráját keltette életre. A karaktert Thomas Harris több sorozatgyilkosból gyúrta össze: Ted Bundy magát sérültnek tettetve cserkészte be áldozatait, Ed Gain a csontjaikból és bőrükből fabrikált trófeákat, Gary M. Heidnik egy gödörben tartotta fogva őket, míg Jerry Brudos belebújt ruháikba. Ezekből állt össze Buffalo Bill jellemrajza, amelyhez improvizációjával Levine maga is rengeteget hozzátett. A figurában aztán találva érezte magát az LMBTQ-közösség: a rendező Demme hiába nyilatkozta később, hogy Buffalo Bill nem homoszexuális karakter, és ezt talán határozottabban hangsúlyoznia kellett volna a produkciónak,
a férfiből nővé átlényegülni vágyó gyilkos alakja így is rendkívül negatív színben tünteti föl a transzneműeket. A filmtörténelem egyik legfrusztrálóbb atmoszférájú thrillere ma már el sem készülhetne.
Thomas Harris később duológiájává kiegészült Hannibal-eposza – papíron és mozgóképen egyaránt – nem A bárányok hallgatnakkal vette kezdetét, hanem A vörös sárkánnyal, amelyből a négyszeres Oscar-jelölt Michael Mann készített mérsékelt sikerű alkotást Az embervadász címmel, öt évvel A bárányok hallgatnak előtt. 2002-ben aztán újraforgatták Hopkinsszal, de egy évvel előtte Hannibal végre megkapta a saját mozifilmjét, Ridley Scott rendezésében. Ezt követően 2007-ben készült az utolsó Hannibal-mozi, amelyhez Anthony Hopkinsnak már semmi köze sem volt: a Hannibal ébredése azt mutatja be, honnan ered a doki emberhús iránti csillapíthatatlan étvágya. Jól érezte azonban Jodie Foster, hogy a Ridley Scott-féle Hannibalban már nem érdemes visszatérnie Clarice Starling figurájához: egyik későbbi Hannibal-opusz sem tudta megismételni A bárányok hallgatnak magával ragadó sikerét.
Hannibal Lecter megalkotója új szörnyet teremtett - Könyves magazin
Thomas Harris a Hannibal-sorozat világhírű szerzője 13 év szünet után elengedte gourmet kannibál főhősét, és új szörnyet teremtett Cari Mora című most megjelent könyvében. A Miamiban játszódó regény a Harristől megszokott módon megfogható közelségbe hozza a leghátborzongatóbb részeket is, miközben stílusával, filmszerű képeivel nem hagyja szabadulni az olvasót.
Felemás a helyzet a televíziós produkciókkal: a Mads Mikkelsen nevével fémjelzett Hannibal A vörös sárkányt megelőzően játszódik, és Bryan Fuller alkotó zsenialitását dicséri: igazán egyedi és egészen új megközelítéssel három évadon keresztül szögezte a képernyőhöz a Hannibal-rajongókat. Ugyanez sajnos nem mondható el az idén debütált Clarice című sorozatról, amely Starling ügynökre fókuszál, és A bárányok hallgatnak után egy évvel veszi föl a cselekmény fonalát.
Azt nem tudhatjuk, milyen lett volna A bárányok hallgatnak Gene Hackman rendezésében, Sean Connery és Michelle Pfeiffer főszereplésével – mert kezdetben ez volt a terv -, azt viszont igen, hogy a filmtörténelem egyik legjobb thrillere még ma is borzongatóan frissnek hat. A film után még mindig kísérti a nézőt Hannibal Lecter hangja: „Nos, Clarice, hallgatnak-e már a bárányok?"
