- A cégvezető című új regényéről Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója faggatta Háy Jánost – Bojár monitoron jelentkezett be, és felvezetőjében olyan íróként jellemezte Háyt, aki vesébe lát, barátként ugyanakkor jó humorú, társasági emberként ismerte meg. Válaszában az író elmondta, hogy általában hajlik a depresszióra, de azt humorosan szokta előadni.
- Háy szerint a körülöttünk lévő világ morálisan, ideológiailag be van árazva, és van egy háló, ami a dolgokat elhelyezi. Van tehát egy útmutatónk a világban, és azt hisszük, hogy tudjuk, ki kicsoda. Amikor az ember írni kezd, ennek a morális hálónak a háta mögé lép, és onnan akarja megragadni az embert, ahol még nincs morálisan beárazva. „Létvizsgálatban vagyok érdekelt” – mondta, a célja pedig, hogy minél mélyebbre ásson „ebbe a lénybe”, azaz a címszereplőjébe, akit ő maga nem tart annyira rossznak: „Alapvetően jóindulatú vagyok az emberi léttel szemben”.
- Szerinte nem ír lehangoló könyveket, és inkább azokat a tévéműsorokat tartja lehangolónak, amelyek azt sugallják, hogy igenis szórakozzon. Merő optimizmusként jellemezte azokat a könyveket, amelyek arra kapacitálják az olvasót, vizsgálják felül, kicsodák a világban, mi a dolguk, és hogyan viszonyuljanak a világhoz és benne saját magukhoz.
- Bojár szerint ugyanakkor nehéz szeretni ezt a cégvezetőt és nem könnyű pozitívan látni az ő életét és tragédiáját. Érdekelte viszont, hogy Háy miért pont őt kérte fel erre a beszélgetésre. A válasz: „Nem azért, mert rólad mintáztam a cégvezetőt”. Hozzátette még, hogy szeret olyan emberekkel beszélgetni, akik ugyan figyelmesek, de máshonnan látják a világot. Nem ért egyet azzal, hogy a cégvezető nem szerethető, és szerinte a saját elfogadó készségünk is próbára tehető azzal, vajon megszeretjük-e (ő megszerette).
- Bojár olvasás közben kereste a közös pontokat saját magában és a cégvezetőben; talált is néhányat, ami szíven ütötte (ezek között említette, hogy az ő életében az apa-fiú kapcsolat áldozatul esett a cégépítésnek, vagy amikor inkább a vállalkozására figyelt és nem a feleségére). Bojár ugyanakkor vitatta a könyv azon mondatát, hogy a tőkének semmi más célja nincs, mint gyarapodni, de Háy azt felelte, hogy a regény alapvetően E/2-ben van megírva, és még véletlenül se keverjük össze azzal, hogy ő beszélne a könyvben – ez egy belső párbeszéd, amikor a narrátor számon kéri a cégvezetőt.
- Háy szerint az élet teljesen átlagos, és az teszi különlegessé, hogy az adott személy éli meg. Éppen ez adja az egyediségét: „Amúgy, ha messzibbről nézem, onnan nagyon hasonlóak ezek az életek, és tök jó, hogy hasonlóak”.
- Bojár szerint egy látszólag sikeres ember kudarcos élete jelenik meg a könyvben, amelynek akadt több olyan pontja, amely számára nem volt annyira ismert (ezek között említette a vidék-Budapest ellentétet, és megfogalmazása szerint megütötte a Rákosi-korszak funkcionáriusainak világa is). Háy János szerint minden könyvnek van valamiféle reália háttere, és írás előtt ennek a reália anyagnak az ismeretét nem lehet elodázni. 30-40 évet, tágabb értelemben 100 évet fog át ez a könyv, valamilyen jártasságnak tehát kell lennie, mert különben a történet nem tud elmozdulni. Ha olvasóként elkezdesz gyanakodni, hogy valamiben pontatlan a szöveg, akkor elindul egy mély gyanakvás a könyvvel szemben, ami ellenségessé teszi az olvasót. A háttér megteremtése ahhoz szükséges, hogy elrugaszkodjunk, a valódi és végső célja pedig nem más, mint hogy íróként a lehető legnagyobb mértékben fel tudjon tárni egy sorsot, és egy igazi világot tudjon ráépíteni.
- A bemutatón szóba került a szocialista nagyipar leépülése, az az időszak, amikor a rendszerváltás idején milliók kerültek az utcára. Bojár megjegyezte, hogy a versenyképtelenség miatt haltak el ezek a cégek, a könyv ugyanakkor „nem látja, hogy közben épült is valami”, egyúttal hozzátette, hogy kapitalistaként is szeretné kicsit megvédeni a kapitalizmust. Háy erre elmondta, hogy „a könyvben való megszólalás mindig annyit láttat”, ahol éppen az események tartanak. Az író egyébként nagy szembesülés-történetként definiálta a könyvet, emlékeztetve arra, amikor a főhős a végén rákérdez, hogy akkor hogyan tovább. Szerinte a mindennapok alapkérdése éppen az, hogy miért éljem le azt a napot.
- Bojár Gábor felvetésére, hogy csak a végére derül ki a szereplők neve, Háy elmondta, hogy a karaktereinek akkor lesz nevük, amikor „nem a funkciójuk, hanem a sorsuk által egységben vannak”. Amikor a főhős elkezd kételkedni abban az életútban, amit leélt, és eljut odáig, hogy szembe mer nézni azzal, hogy valamit nem csinált jól, akkor válik azonossá azzal a sorssal, amit él, és akkor lesz neve.
- Szerinte egy sikerszerző írhat receptúra alapján, de alapvetően, ha íróként a dolgok mélyére akar valaki ásni, akkor nem tud receptszerűen működni, mert „mindig másképp nyílnak az ajtók”, ahogy azt elképzelte.
