- Vámos Miklós a karantén napjaiban fejezte be a Dunapest című könyvét, szerinte azonban nincs olyan regény, amely ne regényes körülmények között születne meg. Úgy vélte, ami most történik, az nem egyszerűen egy járvány, hanem a világ teljes elrontásának egy fontos fázisa. „Amikor rendben van a klíma, akkor valahogy nincs mód arra, hogy ezek a vírusok tomboljanak.”
- A könyve két idősíkon játszódik, 1944-45-ben, valamint a jelenben. Inkei Bence arról a párhuzamról kérdezte őt, ami a háború és a mostani időszak világvége hangulata közt vonható. Vámos úgy érzi, hogy a vírus idején is úgy élünk, mintha háború volna. Nem lőnek, de ahogy háborús helyzetben, úgy most is minden nap új parancs, új hirdetmény érkezik. „Fölizzott hangulat van, ennek része a járvány, és valahogy az emberi türelem elfogyott.”
- Ha épp nincs járvány, neki akkor is hasonló az élete, többnyire a dolgozószobájában ül és ír. A prózaíráshoz szerinte egy dolog kell: nyugalom. „Elég, ha van egy jó ötlete az embernek, utána semmi más nem kell, csak kitartás.”
- 1979-ben gondolt rá először, hogy ezt a regényt meg kéne írni. Lakáscsere szándékkal lépett be akkor egy elegáns házba, ahol egy idős bácsi és néni fogadta, mindkettőjüknek tetovált sorszám volt a karján. Akkor érezte, hogy egy regény van abban a házban. Két évvel ezelőtt aztán egy élmény hatására hirtelen összeállt benne a könyv.
- A Dunapestben fikció keveredik tényekkel, miközben a Pozsonyi út 38-40. történetét meséli el. Vámos szerint a regénynek öt főszereplője van, és az egyik maga a ház, emellett egy francia nő, két jóbarát és egy fiatal lány figurája van középpontban. A cselekmény pedig négyes tagolásban, az abc betűi szerint halad.
- Amikor Vámos kitalál egy figurát, köré képzel öt-hat olyan embert, akit ismer. Régebben előfordult, hogy híres filmszínészeket vett alapul, egy másik trükkje pedig, hogy kitalálja az adott szereplő horoszkópját és aszcendensét.
„Az identitás akkor veszett el, amikor a technológia fölénk kerekedett" - interjú Vámos Miklóssal - Könyves magazin
A kerület egyik legimpozánsabb épületének, a regényben főszerepet játszó Pozsonyi út 38-42.-es számú bérpalotának a sorsa mondhatni a 20. század történelmének sűrűn szedett kivonata. A ház egyrészt kapocs a két szálon futó, a múltban és jelenben játszódó cselekmény között, másrészt menedék, nemcsak a történelem, de az egyéni sorsok, döntéshelyzetek elől is.
- A könyvben Hatvany Lajos is feltűnik, az épület története ugyanis nem mesélhető el nélküle. A Hatvany-cukorgyárnak volt egy nyugdíjpénztára, éppen ezért beruházásképp építettek két nagy bérpalotát. A cél az volt, hogy kiadják a luxuslakásokat, és ebből fizessék a nyugdíjakat. Szolidaritásból két zsidó építészt bíztak meg, mert akkor már kevés munkát kaptak a zsidók. „Sok tény van a könyvben, ami úgy néz ki, mintha én találtam volna ki, és sok dolog van, ami úgy néz ki, mintha én találtam volna ki, de tény.”
- Vámos Miklós maga is lakott a Pozsonyi út 38-40.-ben. Sőt, egy időben két lakása is volt ott, az egyiket dolgozószobának használta. A házról aztán elkezdett adatokat gyűjteni és kikérdezte az ott lakó idősebbeket is.
- A covid-járvány szerinte nem egy kiteljesítő időszak. Ő is beszorítva érzi magát, sok szenvedéssel jár ez a helyzet. A lánya és az unokája Londonban élnek, így nem tud találkozni velük. A fiai pedig iskolába járnak, ami veszélyes. „Rengeteg ember van, akit féltek.”
- A terveiről azt mondta, az Apák könyve jövőre lesz húszéves, és újra meg fog jelenni, ezért írnia kell egy előszót hozzá. Illetve mivel nagyon sok fiatal író szokott hozzá tanácsért fordulni, arról is szeretne könyvet írni, hogy ő hogyan ír.
