Egy darabokra hullott elme örök ragyogása

Rostás Eni | 2013. április 23. |

A+

Barnás Ferenc: Másik halál

Kalligram, 304 oldal, 2380 HUF

AEGON KONYVES.jpg

A létet elviselni kiegyensúlyozott pszichével sem egyszerű, hát még egy darabokra hullottal. Még nehezebb elmesélni az elviseléséért folytatott mindennapos harcot. A friss Aegon-díjas, Barnás Ferenc a Másik halálban meg sem próbálkozik vele (interjúnk Barnással itt olvasható). Épp ettől az elhallgatástól válik olyan erőssé a regény, amelynek olvasása után garantáltan máshogy nézünk majd a múzeumi teremőrökre.

Még

Mindfuck. Ez az idegenül hangzó, csúnya, és csak problémásan magyarítható kifejezés jutott eszembe először, miután becsuktam a könyvet. Olvasás közben is eszembe jutott párszor, például amikor azt hittem, hogy végre sikerült a helyére raknom minden apró részletet, sőt elhamarkodott magabiztossággal azt gondoltam, megértettem valamit. Később kiderült, hogy amit összeraktam, vagyis amiről azt hittem, hogy összeraktam, az korántsem volt igaz, nem volt más, mint felületes fantazma. A tavaszi szél körülbelül a könyv felénél kapta fel először azt az ölnyi cetlit, amit Barnás, és hősei évtizedeken át gyűjtögettek. Kirakóst játszott vele, és látszólag összefüggéstelenül, de nagyon is tudatosan terítette szét a betonon. A zártosztály csak az olvasó fejében él, a főhős egészen máshol jár gondolatban. Újratervezés.

És már nem

Az már egészen korán kiderül, hogy egyes szám első személyű narrátorunkkal valami nincs rendben. Hogy mi, az sosem derül ki igazán, de épp a ki nem mondástól válik aggasztóan valóssá.  Az.

„(…) az ember nehezen beszél arról, miért és milyen okok miatt nem beszél szívesen bizonyos dolgokról, amivel nem elkerülni igyekszik a saját magával való szembenézést, távolról sem, nem is a saját érzéseiről tart, hanem egyszerűen fél olyan ügyeket szóba hozni, amik akár félreérthetőek is lehetnének, minthogy ennek ettől függetlenül is megvan az esélye, ahogy annak is, hogy amennyiben az ember mégiscsak a mégis mellett döntene, egyszerre csak azon kapná magát, hogy olyan valamiről számol be, amit saját magának sem igazán akarna bevallani, tulajdonképpen nem is akar, és nem azért nem akar, mert ehhez is gyáva; egyszerűen azért nem akarja előhozni, mert tart attól, amivel ez az egész jár, bár végeredményben nem sokat tud róla,mert az egész inkább csak egy emlék, egy olyan emlék, amelyről először azt hiszed, nagyon régről ismerős,de aztán rájössz, hogy habár valóban ismerős, mégiscsak olyan emlék, amelynek nincs is valóságosan megtörtént alapja, mialatt úgy tart állandóan fogva, ahogy mindig is szeretted volna."

Barnás hőse in medias res villantja fel saját és közvetlen környezetét, a házat, az utcát, a lakók és a környék csavargóinak nyomorát. Puzzledarabkákon dobálja elénk az életét, húsüzem, volt diákok, egyetemi katedra. Grófnő, Madárka, Kékhajú. Mint Barnás második regényének, a Bagatellnek főhőse, ő is végigturnézza a nyugatot hangszerével, az most nem érdekes, hogy milyennel. Ha az eddig megjelent négy regényre ciklusként tekintünk, akkor talán nincs is másik én, mindahányszor ugyanannak a férfinak az életútját járjuk végig, ami több ponton is sokat sejtetően egybecseng a szerzőével.  

„Guten Tag, ich bin Michael Landenberg, wollen Sie etwas trinken?” Ezzel az ártatlan kérdéssel kerül az Én élete két lépéssel közelebb a mentális szakadékhoz. A kérdező, Michael, az inszomniában szenvedő svájci pincér hamar lelki társsá válik, és a regénynek ezen a pontját jut eszembe másodszor egy idegenül hangzó, csúnya, és csak problémásan magyarítható kifejezés, bromance. Ez a könyv egyetlen éles, és valamelyest, ám a barnási kereteken belül maradva körülhatárolt kapcsolata. Michael hatására az Én felhagy korábbi munkáival, és barátja anyagi és szellemi támogatásával kísérve belekezd Átiratok című könyvének megírásába. A teljes pszichés összeomlást Michael öngyilkossága váltja ki, de az is lehet, hogy nem kiváltja, hanem csak előhozza a már korábban is ott lappangó Azt. A saját gondolatainak börtönében átvészelt évek egyhangúsága a Galéria egyhangúságába fordul, és tíz év alatt a helyükre kerülnek a kirakós darabjai.

Egyszerre

Az Én tébolya a nyelvi megoldásokban teljesedik ki. Mondataiban saját magát cáfolja meg, csapong és idegesen fickándozik. A létigékből, névmásokból és ismétlődő félmondatokból felépített posztmodern kimerítő kihívás elé állítja az olvasót. Belesajdul az agy, összefolynak a betűk. Hatalmas megkönnyebbülés, amikor az Én a gyógyulás útjára lép, és tisztázza zavaros gondolatait. De hogyan is érzékelnénk a bizonytalanságot, ha magunk teljesen biztosak lennénk a dolgunkban?

Negyvenes éviben járó, magányos férfi. Megfigyelő és megfigyelt egyszerre. Egykori férj, régi szerető, kurrens apa. A benyugtatózott Thomas Bernhard, aki nem őrjöng, nem támad, csak tűpontos megfigyeléseket készít környezetéről. Barnás a majd háromszáz oldalon egyetlen apró illúziót sem enged meg magának. Megengedi viszont a humort, az egérutat. Sokszor olyan finoman és zavarba ejtően kíméletlenül, hogy nem is tudjuk, merjünk-e nevetni rajta (illik-e? szabad-e?), ezért inkább csak elhúzzuk a szánkat.

Majdnem mindig

Barnás Ferenc kapta idén az Aegon Művészeti Díjat, és nagyon reméli, hogy most majd több figyelem fordul a könyve felé. A-ligás lett, a hazai irodalom élvonalába került, írják róla a kritikusok. Pedig eddig is ott volt, lsd. A kilencedik. A méltatlanul mellőzött íróknak (és a meg nem értett, háttérbe húzódó zseniknek) két esetben jár a kitüntetett figyelem. Utolsó kenetül haláluk óráján, vagy tizenöt perc hírnévvel kísérve egy fontos kitüntetés után. A díj mint egy másik halál. Egy kevésbé végleges. Elégnek kell lennie a megdicsőüléshez.

---------------------------------------------------

Az ajánló megjelent az Aegon Művészeti Díj Facebook-oldalán.

Első: Kemény István A királynál

Második: Fehér Béla Kossuthkifli

Harmadik: Végel László Bűnhődés

Negyedik: Márton László M. L., a gyilkos

Ötödik: Karafiáth Orsolya Kicsi Lili

Hatodik: Bán Zsófia Amikor még csak az állatok éltek

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!