„Bálint igazából nem vált el, csak fog. Vagyis nem ő, hanem Bara tőle, pár héten belül. Közös megegyezéssel. Bálint mondjuk nem egyezett bele semmibe, de ha a könyörgés, a kiabálás és a tehetetlenség nem hat, az, ezek szerint, közös megegyezés.” Az Ezek voltak az apák in medias res kezdődik, a nyitány jóformán maga a válás pillanata. Bara egy nap teljesen váratlanul bejelenti, hogy boldogtalan, menni akar. Vesz egy lakást, majd fogja a gyereket és már jönnek is a költöztetők, Bálint pedig hirtelen egyedül találja magát a hatalmas családi házban, és fogalma sincs, mihez kezdjen az életével, amely pillanatok alatt darabjaira hullott. Ekkor 2009-et írunk, a gyerek, Alexa körülbelül tízéves ezidőtájt. A közös szülői felügyelet, amelyben az anyja és az apja megegyezik a váláskor, számára azt jelenti, hogy az otthona kettészakad: egy hetet itt, egy hetet ott kell töltenie, a család többé sosem lehet együtt. A gyakorlatban azonban a heti váltás nem megy túl gördülékenyen, az apás hetek sokszor halasztódnak, vagy elmaradnak, míg az apa végül csaknem teljesen eltűnik az életéből, és csak havi egy közös ebéd marad a kapcsolatukból. Alexából aztán egy dühös és sebzett fiatal felnőtt lesz, aki nem érti, miért hagyta el az apja, miért nem szerette annyira, hogy kitartson mellette, hogy jelen legyen az életében.
Ha a felszínt nézzük, erről a dühről és frusztrációról, a hiányzó apákról és az elhagyatottság érzéséről szól az Ezek voltak az apák,
amelynek a címe és a borítója is a regény fő motívumához, a Bambi egyik jelenetéhez kapcsolódik. Felix Salten regényének rádiójáték-változatában (amelyet Alexa a születésnapjára kap meg az apjától kazettán) az őzgida, miután megcsodálja a domb tetején összegyűlő őzbakokat, megkérdezi nagynénjét „Kik voltak ezek?" A válasz: „Ezek voltak az apák". A jelenet az apákat távolinak, elérhetetlennek mutatja be, akikkel nem lehet közvetlen kapcsolatot kialakítani, akikhez nem lehet fordulni, akikre csak várni lehet: „Meg kell várnunk, amíg hozzánk jönnek. Amikor csak a kedvük tartja.” Bár ez az egyik fő motívuma a könyvnek, Kalapos Éva Veronika szerencsére ennél komplexebben mesél a távollévő apákról ebben a regényben. Ugyanis nemcsak azt írta meg, hogy milyen, amikor egy gyerek életéből hiányzik az apa, hanem a másik oldalt is: azt, hogy milyen, amikor egy apa életéből írják ki a gyerekét, és ez ellen gyakorlatilag nem tud tenni semmit. Utóbbi azért is érdekes, mert a férfiak nézőpontját ritkábban ismerjük meg, mint a nőkét, ha válástörténetekről van szó, ahogyan ritkán látjuk azt is, hogy egy férfi számára is lehet nehezített pálya egy házasság felbomlása, hiszen
nemcsak anyagi, hanem érzelmi kisemmizés is létezik, és az utóbbi ellen sem könnyű védekezni.
A regény két idősíkon játszódik, a 2009-es váláskor, illetve tíz évvel később, 2019-ben, amikor Alexa húszéves és kortárs táncosként egy fontos versenyre készül. Az eseményeket a mában játszódó síkon az indítja be, hogy az apa küld a lányának egy hangfelvételt arról, hogy annak idején ő hogyan élte meg a válást, ez pedig nagy érzelmi feszültséget generál a lányban. Alexának felbolydul az élete, de aztán egy lassú és nehéz folyamat során valamelyest megnyílik és talán tud egy kis teret engedni az apja szempontjainak és megéléseinek is. Közben fokozatosan kiderül, hogy korántsem csak az apa, Bálint volt a felelős a kialakult helyzetért, hanem az anya is nagyban benne volt, aki érzelmi zsarolással, játszmákkal és komoly manipulációs technikákkal érte el azt, hogy az apa és lánya közt ne maradhasson normális kapcsolat.
Kalapos Éva Veronika könyvének hőse Bitter Bálint, aki a pszichológusa tanácsára hangfelvételeket rögzít, hogy sikerüljön feldolgoznia válását, kislánya és felesége eltávolodását. Hallgasd vissza a könyv margós bemutatóját!
Az Ezek voltak az apákban a legizgalmasabb talán éppen ezeknek a játszmáknak az ábrázolása. Hátborzongatóan ismerősnek tűnnek azok a párbeszédek, amelyek Bálint és Bara között hangzanak el, és amelyekben a nő szinte kivétel nélkül mindig eléri a célját, miközben a férfi nem tudja képviselni sem a saját véleményét, sem pedig a jogait. A regény leginkább éppen a kommunikáció nehézségeiről, elakadásairól szól. Ezt jelképezi Bálint beszédhibája is a történetben, illetve az is, hogy a saját nézőpontja nem egy négyszemközti beszélgetésen, hanem egy hangfelvételen keresztül jut csak el a lányához. A regény szerkezete összességében azt a hatást kelti, mintha térben és időben is távol lenne egymástól apa és lánya. Nincsen köztük valódi találkozás, ennek ellenére Alexában mégis egy nagyon intenzív érzelmi folyamat indul el, amely aztán a táncban jut kifejezésre.
Az Ezek voltak az apák tulajdonképpen nem egy kirívó, extrém traumákkal terhelt történet, hanem egy nagyon tipikus és hétköznapi válássztori,
amelyben a sérülések is a mindennapi eseményekből és emberi dinamikákból fakadnak. Kalapos Éva Veronika nagyon pontosan és hatásosan tudja megmutatni azokat a helyzeteket, dialógusokat és érzelmeket, amik ilyenkor kialakulnak, ahogy azt is, hogy milyen lelki sebeket tud okozni az érintettekben egy család széthullása. Az Ezek voltak az apák összetett, kidolgozott karakterekkel, izgalmas párbeszédekkel és szívszorító jelenetekkel mutatja meg, hogy a mai magyar társadalomban milyen szerepelvárásokkal kell megküzdeniük a férfiaknak és a nőknek, ahogy azt is, hogy az elhallgatások, a rossz kommunikáció, a ki nem mondott szavak valójában éppen annyi sérülést tudnak okozni, mint a bántó mondatok.
