Valódi érzelmek vagy felszínes csillogás - a Törtarany hősének ez a dilemmája
vályi-nagy erika
Törtarany
Scolar, 2023, 286 oldal
Vályi-Nagy Erika: Törtarany könyv

A harmincas évei elején járó Amira természetesnek veszi, hogy a szépsége elég valuta a könnyebb, fényűző élethez. Nem foglalkozik azzal, hogy milyen út vezetett az anyagi gondtalansághoz, mint ahogy az sem érdekli, mit hoz a jövő. A férfiakat leginkább eszköznek tekinti a céljai eléréséhez. Ebbe a felszínes csillogásba szivárog be egy új érzelem, amely alattomos módon bomlasztja szét az eddig felrakott kereteket, hozza közelebb Amirát lenézett, vidéki nővéréhez, Rebekához, és készteti arra, hogy végiggondolja, ki is ő valójában. Vályi-Nagy Erika első regénye megrendítően őszinte könyv a választásaink fontosságáról, látszat és valóság ellentmondásairól, bántásokról és megbocsátásokról, menekülésről és maradásról, mindannyiunk dilemmáiról. Olvass bele!

Vályi-Nagy Erika: Törtarany (részlet)

„És tényleg összejöttél a főnökkel?” – firtatta Marcsi, én azonban az ő tekintetében is megláttam a gonosz fényt.

„Jóban vagyunk, ennyi” – próbáltam elterelni a beszélgetést. Csakhogy Marcsi megérezte, hogy érdemes tovább kérdezősködni.

„Na, bővebben! Már az első napon kinézted magadnak? Vagy ő nyomult? Azért vagány lehet egy konferencián félrevonulni” – nevetgélt, a többiek vele kuncogtak.

Akkoriban teljes harmónia volt köztünk Gáborral, semmi nem árnyékolta be a szerelmünket. Néha napközben, néha munka után felugrott hozzám, ha pedig ezt nem tudtuk összehozni, akkor is ment egész nap köztünk a csetelés, fotók küldözgetése, burkolt vagy nem is annyira burkolt szerelmi vallomások. Az irodában is remekül tudtunk együtt dolgozni, és szinte visszaszámoltuk a napokat a többnapos konferenciákig, utazásokig. A következő héten épp Amszterdamba készültünk.

„Bármennyire furcsa, a munkahelyre dolgozni járok be” – húztam ki magam, és igyekeztem áttenni a fókuszt valami másra a viszonyunkról. De a lányok mintha meg sem hallották volna, amit mondtam.

„És tényleg vannak külföldi utak? Tárgyalás után mentek fel szobára?” – firtatták, én meg éreztem, hogy vér szökik az arcomba.

„Figyeljetek, váltsunk témát! Nem a szeretőm, hanem a főnököm, és nem szexelünk, hanem dolgozunk.”

„De azért megvolt, ugye?” – Minden szem rám szegeződött.

„Egyszer” – vakkantottam.

„Szuper! – Enci az asztalra csapott. – Erre iszunk!” – És rendelt egy kör koktélt, én pedig legszívesebben rájuk öntöttem volna az egészet. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a lányoknak azért van némi igazságuk. Hogy Gábor mégiscsak azért emelt ki, azért küldött a tanfolyamra, azért vett maga mellé, mert tetszettem neki, és meg akart szerezni. Ő döntötte el, hogy ki kíséri el a külföldi utakra, és amíg nem kerültem mellé, állítólag egyáltalán nem foglalkozott a kommunikációval, sőt a titkárnő egyszer azt is elkottyantotta, hogy régebben mindig csak legyintett a sajtómegjelenésekre. „Szócséplés az egész” – mondogatta. Bezzeg amikor odavett maga mellé, hirtelen fontos lett minden szó, amit róla vagy a cégről írtak. Egyszer, amikor már csak ketten maradtunk az irodában, az ölébe ültetett, és azt suttogta:

Nélküled nem is tudom, hogy hol lennék!

Vajon mire utalt ezzel? Hogy csak azért kellettem neki, mert jó volt a mellemet tapogatni, vagy mert szüksége volt valakire, aki megírja a cikkeket, amelyek közül az egyiket épp akkor láttamozta le? Egyik kérdés szülte a másikat. Vajon amikor felvett a céghez, tényleg fejleszteni akarta a kommunikációt, vagy csak tetszettem neki, és szerette volna, ha mellette dolgozom? Hányszor mondta, hogy már az első alkalommal feltűnt neki a szépségem! És amikor az EU-s tanfolyamot kinézte nekem? A tudásom kellett, vagy a lehetőség, hogy együtt utazgathassunk?

A lányok egyre hangosabbak voltak, a pultnál ülő férfiak sűrűn tekingettek az asztalunk felé. Amikor odaültek mellénk, láttam Encin, hogy kajánul Szandira pillant, nyilván annak örültek, hogy a számlát majd nem mi fizetjük. Később csatlakozott egy újabb férfitársaság, ahogy elnézegettem, mindenkire jutott valaki. Még a gondolat végére sem jutottam, amikor egy alacsony, kopaszodó alak egy pohár italt tett elém.

– Egy koktélt a hölgynek?

Fájdalmasan öreg arc, petyhüdt szemhéj, borotválkozáskor szerzett vágások. Nyilván már alig látja magát a tükörben.

– Köszönöm, még van – húztam magam elé az Aperolt. Amúgy sem fogadtam el senkitől italt, hallottam pár történetet elkábított csajokról. Az öreg valószínűleg más választ várt, mert lebiggyesztette a száját.

– Hű, de válogatósnak tetszik lenni! – Körbepillantottam, már az összes lány mellett ült valaki, volt, akinél többen is próbálkoztak. Mindenki mosolygott, nevetgélt, és úgy tett, mintha egész este csak ezt a találkozást várta volna.

Én lógtam ki egyedül a sorból.

Idegesített a tolakodó tekintetű pasas, aki még közelebb nyomakodott hozzám. Fanyar izzadságszag áradt a kigombolt ingéből. Úgy döntöttem, maradok a jól bevált lekoptató módszernél: előkaptam a mobilomat, és pörgetni kezdtem a Facebookot. Láttam, hogy Timi épp az Ötkertben szórakozik, ráírtam, hogy érdemes-e még beugranom. Azonnal válaszolt, hogy jöjjek, hatalmas a buli. Szedelőzködni kezdtem, erre az öreg megfogta a csuklómat.

– Figyelj, mennyit kérsz egy estéért? Én lennék, max. még egy haverom.

Micsoda?! Éreztem, hogy tódul fel a fejembe a vér, kirúgtam magam alól a széket, és az öreg pofájába üvöltöttem:

– Na húzzál el a francba! Mocskos strici!

A férfi nem jött zavarba, ocsmány vigyor terült szét az arcán.

– Ja, ti nem kurvák vagytok? – mondta bántóan hangosan.

Láttam, hogy a csajok szája elfehéredik.

Kaptam a táskám, és már indultam is az ajtó felé. Kirohantam az utcára, egyenesen az Ötkert felé, elmosódva még láttam a lányokat, amint megpróbálnak visszatérni a normális kerékvágásba, mosolyognak, nevetgélnek, egyedül én tudtam, hogy valószínűleg mindegyikük gyomra megfeszült, a szívük hangosan ver, és a kezük az asztal alatt ökölbe szorul.

Igaza volt Rebusnak, nem ebben a társaságban kéne hozzám való férfit keresnem, de nem akartam neki megint ugyanazt válaszolni: már megtaláltam a nekem valót. Valószínűleg éppen otthon ül a tévé előtt, és meccset néz. Legalábbis ezzel hitegettem magam. Ha rossz passzban voltam, akkor láttam őt a hálószobában a felesége mellett, láttam, ahogy szeretkeznek, ahogy ugyanúgy öleli azt a ronda nőt, mint engem. Láttam a gyerekeivel játszani, megszámolni nem tudtam, hányszor kúszott be a tudatomba az a kép, amikor a kisfia az ölében ült a Mikulás-napi ünnepségen, és a fülét morzsolgatta. Az Ötkertben hatalmas buli volt, nagy nehezen találtam csak meg Timit a tánctéren. Úgy vonaglott, mint a rúdtáncosok a siófoki klubokban, többen körbeállták, és nézték.

Mikor meglátott, elkapta a kezem, és magával húzott. Jó zenét kevert a DJ, próbáltam én is feloldódni. Timi szeme furcsán csillogott, nyilván rendesen beszívott, tudtam róla, hogy mindig tol valamit. Muszáj volt nekem is rásegítenem a hangulatra, a bárpultnál kértem egy koktélt, küldtem rá egy energiaitalt, majd még egy koktélt, és visszapattantam Timi mellé.

Elmosódva láttam a falnál ácsorgó embereket, a zene egyre jobban pörgött, végre kikapcsolt az agyam,

nem gondoltam Gáborra, az undorító stricire a Bestiában, a prostinak elkönyvelt barátnőimre. Három múlt, amikor az utcán ránéztem az órámra, Timi mellettem dülöngélt. Vihorásztunk, előkerültek a mobilok, fotókat készítettünk egymásról. Legtöbbjük persze vállalhatatlan lett, és akkor támadt Timinek egy ötlete.

– Támaszkodj a falhoz, tudod, olyan szexisen! Mintha várnád a kuncsaftot.

– Hagyj már!

– Ugyan, csak viccből. Mutatom.

Felhúzta a bal lábát, nekidöntötte a hátát a falnak, a szájához emelt a cigarettát, a kamerába nézett. Mintha egy reklámfilmből vágták volna ki. Lefotóztam, röhögtünk. Rám került a sor.

– Elég szexis vagyok?

– Hú, ha látnád! Miért nem vagy te modell? Eszméletlen!

– És nem győzte abbahagyni a fotózást.

– Amúgy készült rólam már pár sorozat – kérkedtem.

Általában évente megcsináltattam egy komplett anyagot profi fotóssal, sminkessel, fodrásszal, némelyiket feltettük Rebus honlapjára is. Legyen egy-két exkluzív kép legalább az oldalán.

– Hát látszik, bébi. Nézd csak! – mutatta nekem a képernyőt, én azonban mérsékelten voltam elégedett. Némileg kurvás volt, és ez a mai bestiás este után nem esett éppen a legjobban.

– Figyelj, küldjük el a pasidnak – folytatta Timi, én meg értetlenül néztem rá. Gőze sem volt, hogy éppen kivel járok, Gáborról egyáltalán nem tudott, mint ahogy arról sem értesülhetett, hogy most éppen nincs senkim.

– Nem kéne – tereltem el a szót, de Timi tovább erősködött.

– Ettől minden pasi kifekszik. Na, kinek csatoljam?

– Hagyd már! Legalább nyomjunk rá egy filtert!

– Minek? Filter nélkül is gyönyörű vagy!

Timi szeme megint villant egyet, egy pillanatra az is átfutott rajtam, hogy talán a lányokat szereti. Az utóbbi időből nem emlékszem egyetlen férfira sem, akivel együtt járt volna. Kikaptam a kezéből a mobilt, kicsit megszerkesztettem a képet, került rá bőrkiegyenlítő, meg egy kis hajdúsítás. A végeredmény tényleg jó lett, erotikus, de még a vállalható formában. Nem küldtem el senkinek a képet, inkább behúztam Timit a bárpulthoz, és még ittunk pár kört.

Hazafelé menet forgott velem minden a taxiban. Újra elővettem a mobilt, ránagyítottam a képre. Eszembe jutott, hány meztelen fotót küldtem Gábornak, volt néhány jól bevált póz, amitől minden férfi elájul. Ilyen a hanyatt fekvős, a hajam szétterítve, az egyik kezem kicsit eltakarja a mellem, a másik pedig a hasamon, kisujj lefelé, oda mutat. Ezzel mindig garantált sikerem volt, Gábornál is, hát persze, ő még valószínűleg nem is kapott soha efféléket. A másik kedvencem a tűsarkús szelfi volt, ahol látszik a fenekem és a mellem, és ha jól állítom be a fényeket, pont az lesz életlen, amit amúgy is el akartam takarni. A Timivel készített kép is majdnem olyan erotikus volt, mint a saját aktjaim.

Bár volt rajtam ruha, mégis, a mély dekoltázs sokat sejtetett, lábamon majd a bugyiig felhúzódott a szoknya. A tűsarkú kiemelte a vékony bokámat, Gábor hányszor elmondta, hogy nekem van a legszexisebb lábam…

Pörgettem a Vibert, újraolvastam a régi levelezéseinket. A szívem úgy vert belül, mint egy nagy harang, szinte fájt a mellkasom, ahogy éreztem a dobbanásokat. A kezem automatikusan cselekedett. Csatoltam a képet, anélkül, hogy hozzáírtam volna valamit, és rányomtam a „küldés” gombra. Hajnali fél öt volt.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Hidas Judit: A megbocsátás is hozzátartozik a felnövéshez

Nem vagy többé az apám címmel jelent meg Hidas Judit legújabb regénye. A szerzővel Winkler Nóra beszélgetett vasárnap a Margón, a bemutatón az írás és a címadás nehézségei mellett szóba került a veszteség feldolgozása és a regénybeli család életét meghatározó érzelmi kavalkád is.

...

Gurubi főszereplője azért kering a viszonyok labirintusában, mert az apa nem tudta őt megtartani

Gurubi Ágnes Másik Isten című könyvének bemutatóján Lévai Balázs faggatta a szerzőt az alkotás folyamatáról, személyesség és karakterépítés lehetőségeiről és korlátairól, az apa-lánya viszony tabuiról, valamint arról, miért hangsúlyos a kötetben a szexualitás, miközben “a magyar prűd irodalom” - kiváltképp, ha női szerzőkről van szó. 

...

Emerenc ajtaja mögött egy magára maradt nő tragikus sorsa sejlik fel

A Szabó Magda-titok című podcastsorozatunkban négy olvasmányon keresztül kutatjuk, mitől működnek még ma is Szabó Magda könyvei. A negyedik adás témája Az ajtó című regény lesz - addig is olvassatok bele a könyvbe!

Olvass!
...

Ilyen volt a karantén Angliában – Olvass bele Nádasdy Ádám új könyvébe!

Nádasdy Ádám legújabb könyve Londonba repíti az olvasót, miközben elárul néhány kulisszatitkot az angolokról is. Mutatunk egy részletet.

...

Az irodalom képes felszabadítani az elmét, amit a betegség egy testbe zárt – Olvass bele Magyary Ágnes új kötetébe!

A betegség az emberi élet velejárója, szinte mindannyian megtapasztaljuk hosszabb-rövidebb időszakokban. De ezen hogyan segíthet az irodalom?

...

Keanu Reeves és China Miéville a halandóságról elmélkedik – Olvass bele!

Általában el akarjuk kerülni a halált, ő viszont megtalálni szeretné, hogy újra halandó legyen. Olvass bele!

SZÓRAKOZÁS
...

Terhes anyák gépfegyverrel lövöldöznek az új DiCaprio-filmben

Paul Thomas Anderson új filmje igazi őrületne tűnik, de nem véletlenül, hiszen egy Thomas Pynchon regény inspirálta. Várnak a gépfegyveres terhes anyukák!

...

Erre még Agatha Christie sem számított: 30 ezredjére játszották az Egérfogót

Agatha Christie klasszikusát 30 ezredik alkalommal adták elő Londonban.

...

Hamupipőke a cukormázas szerelmet testhorrora cseréli

Ebben az új horrorban most kívül-belül megismerhetjük Hamupipőkét.

A lengyel Édes Anna és az író, akit Ady mentett meg a háborútól – 6 izgalmas szerző a lengyel női irodalomból

A lengyel Édes Anna és az író, akit Ady mentett meg a háborútól – 6 izgalmas szerző a lengyel női irodalomból

Petneki Noémi új kötetéből kiderül, hogy nő lehetett az első lengyel író, hogy miért volt olyan jelentős Adyt fordítani a háború alatt, és hogyan kergetett a 20. század valakit abba, hogy nemet váltson.

Szerzőink

bs
bs

Knausgård volt felesége is ebben a betegségben szenvedett – 3 könyv a bipoláris depresszióról

Könyves Magazin
Könyves Magazin

A cégek szennyezik a környezetet, mégis te vagy a hibás – Zöld könyv podcast Litkai Gergellyel