A  Fő utcában Sinclair Lewis szatirikus tükröt mutat a kisvárosi Amerikának
Sinclair Lewis
Fő utca
Ford. Schöpflin Aladár, Európa, 2023, 592 oldal
-

A minnesotai St. Paulban dolgozik könyvtárosként, amikor megismerkedik Will Kennicott-tal, majd bele is szeret a fiatal orvosba, aki arról álmodik, hogy visszatérhet gyermekkora kisvárosába. Gopher Prairie-be költöznek, amely várost Sinclair saját szülővárosáról, a minnesotai Sauk Centre-ről mintázta. Gopher City, a tipikus amerikai kisváros, sivárságával, provinciális jellegével és szűk látókörű lakóival mély csalódást okoz Carolnak, de gondolkodása és mérhetetlen, már-már naiv optimizmusa arra sarkallja, hogy meggyőzze a várost: a változás nemcsak szükséges, hanem elkerülhetetlen is. Miközben szenvedélyes lelkesedéssel, lankadatlanul próbálja elfogadtatni progresszív értékeit, rendre falakba ütközik, de sokáig úgy tűnik, hogy a számos kudarc sem tudja eltéríteni nagyszabású terveitől.

Sinclair Lewis nagyregénye, amely a magyar olvasókhoz először 1930-ban jutott el, izgalmas, szellemes történetben, mély iróniával mutatja be a változásra képtelennek tűnő, a múltban ragadt, a haladásnak minden erővel ellenálló századeleji provinciális Amerikát. „Sinclair Lewis nagyregénye 

hol gúnyosan összekacsintva, hol megbocsájtó szeretettel rajzolja fel kora Amerikáját,

és egy becsvágyó orvoskutató életútját, aki megtapasztalja, hogyan itatja át a tudományos működést számtalan politikai és gazdasági érdek, miként válik a nemes és önfeláldozó ügy kicsinyes emberi törekvések játszóterévé. Dr. Arrowsmith világa régi, de a regény által felvetett etikai és társadalmi kérdések még sokáig velünk maradnak.” (Réz Anna filozófus, a Mardos szerzője)

Sinclair Lewis (1885–1951) első amerikai íróként kapta meg az irodalmi Nobel-díjat 1930-ban, „erőteljes, életteli leíró művészetéért és szellemes humoráért, melyekkel új és eredeti karaktereket tudott alkotni”. 1920-ban megjelent, Fő utca című regénye hatalmas sikert aratott, a 20. századi amerikai könyvkiadás történetének egyik legszenzációsabb eseménye volt: rövid idő alatt 2 millió példányban kelt el – jelentős anyagi biztonságot teremtve alkotójának, aki korábban két megírandó ötletét is eladta Jack Londonnak.

Sinclair Lewis: Fő utca (részlet)

Fordította: Schöpflin Aladár

1

A préri kergetőző felhői alatt acélszürke a levegő. Elviselhetetlen dübörgés, szakadatlan zúgás. Éles narancsillat töri meg a fürdetlen emberek és ócska holmik párolgó bűzét. 

A helységeket olyan rendszertelenül építették, mintha papírdobozokat dobáltak volna egy kamrának a padlójára. A halványsárga tarlóföldek színét csak füzesek szakítják meg, amelyek fehér házakat és piros pajtákat vesznek körül. 

A 7-es számú vonat, mely Minnesotán dübörög át, észrevétlenül felkúszik az óriási fennsíkra, mely ezer mérföldes emelkedéssel húzódik fel a forró Mississippi-völgyből a Sziklás-hegységre. 

Forró, poros szeptemberi nap.

A vonatnak nincsen kényelmes pullmankocsija, a fejtámaszt kétes tisztaságú törülközők fedik. A kocsit faragott tölgyfaoszlopok választják ketté, de a teteje csak csupasz, kormos, szálkás fa. Nincs kiszolgálás, nincsenek vánkosok, nem lehet aludni, éjjel-nappal ebben a hosszú acélskatulyában kell utazni. Az útitársak farmerek, mindig fáradt asszonyokkal és gyerekeikkel, akik mind egykorúaknak látszanak, munkások, kik új munkahelyükre utaznak.

Kifordult helyzetekben próbálnak aludni, fejüket az ablaktáblákra vagy összehajtogatott köpönyegeikre támasztják, lábaikat nyújtogatják. Nem olvasnak, úgy látszik, mintha nem is gondolkoznának. Várakoznak. Egy korán ráncosodott, fiatalon vénült anya, aki úgy járt, mintha az ízületei kiszáradtak volna, kinyitott egy bőröndöt, amelyben gyűrött blúzok voltak, egy pár elöl kilyukadt papucs, egy patent orvosságosüveg, egy kis csésze, egy papírba burkolt álmoskönyv, melyet az újságárus sózhatott rá. Valami kétszersültet vett elő, s a kisbabáját etette, aki a padon feküdt, és reménytelenül bőgött. A morzsák lehullottak az ülés piros plüssére, 

az asszony felsóhajtott, és próbálta lesöpörni őket, de azok ördöngösen visszaestek a plüssre. 

Mocskos férfi és nő szendvicset majszolt, és a földre szórta a morzsákat. Egy magas, téglaszínű norvég levetette cipőjét, röfögött a megkönnyebbüléstől, és feltette szürke harisnyás lábát a szemben levő ülésre.

Egy öregasszony, kinek fogatlan szája úgy mozgott, mint a teknősbékáé, s akinek haja nem annyira fehér volt, hanem inkább sárga, mint az avult vászon, s koponyája kilátszott a fürtjei alól, aggodalmasan emelte fel bőröndjét, kinyitotta, belenézegetett, becsukta, és újra elrejtette. A bőrönd tele volt kincsekkel és emléktárgyakkal: egy bőrcsat, egy régi zenekari hangverseny programja, szalag, csipke- és selyemdarabkák. Mellette egy rendkívül felháborodott papagáj ült kalitkájában.

Két szemben levő pamlag, melyet egy szlovén vasbányász családja foglalt el, tele volt cipőkkel, játék bábukkal, whiskysüvegekkel, újságpapírba tekert batyukkal, egy varrózsákkal. A legidősebb fiú szájharmonikát vett elő zsebéből, letörölte róla a dohánymorzsákat, és addig fújta, amíg a kocsiban mindenkinek megfájdult a feje.

Egy árus mentát, csokoládészeleteket és limonádét árult. Egy leány szüntelenül járt a víztartóhoz és vissza a helyére. A kemény papírboríték, melyet pohárul használt, csöpögött az oldalán, és a leány minden útjakor rátaposott egy ács lábára, aki mindig rámordult: 

– Nem tud vigyázni?

A poros ajtók nyitva voltak, a dohányzókocsiból láthatóan húzódott be a büdös és kékes dohányfüst, s ezzel együtt a harsogó kacagás azon az anekdotán, melyet egy kékruhás és levendulaszín nyakkendős fiatalember mondott el a sofőroverallos, köpcös embernek.

A szag egyre sűrűbb, egyre áporodottabb lett.

2

Minden utasnak az ülőhelye volt az ideiglenes otthona, de a legtöbb utas lusta házigazdának bizonyult, piszkosak voltak a padok, csak egy volt tiszta, azon egy szemmel láthatólag jómódú férfi és egy fekete hajú, finom bőrű nő üldögélt, akinek a cipője makulátlan lóbőr zsámolyon pihent. Dr. Will Kennicott és fiatal felesége, Carol. Sokbeszédű, egy évig tartó jegyesség után házasodtak össze, és a coloradói hegyekben tett nászútjuk után most hazafelé utaztak Gopher Prairie-be.

A személyvonat néphordái nem voltak ismeretlenek Carol számára.

Látta őket, amikor Chicagóba kirándult St. Paulból, de most, hogy ez lett az ő népe, melyet neki kell majd megfüröszteni, felbiztatni és kicsinosítani, éles és kényelmetlen érdeklődést érzett irántuk. Elkeserítették. Nagyon is faragatlanok voltak. Ő mindig azt vitatta, hogy Amerikában nincs parasztság, és most próbálta megőrizni ezt a hitét, képzelőtehetséget és vállalkozószellemet tulajdonított a fiatal svéd farmerlegényeknek és a megrendeléseit rendezgető kereskedelmi utazónak. De az öregebb emberek, jenkik és norvégok és finnek egyaránt elfogadták a szegénység jármát. 

„Parasztok ezek” – kesergett Carol.

– Nem volna mód felébreszteni őket? Mi volna, ha megtanulnák a tudományos mezőgazdaságot? – kérdezte Kennicott-tól, megragadva a kezét.

Nagyon átformálták ezek a mézeshetek. Megrémült attól, hogy milyen viharos tud lenni egy érzés, ha egyszer feltámad benne. Will pompás ember volt: izmos, csinos, remekül értett a táborozáshoz, gyöngéd és megértő volt, amikor egymás mellett hevertek a sátorban, amelyet a fenyőfák között ütöttek fel egy magányos hegyi ösvény mellett. Amikor felriadt gondolataiból, melyek újra elkezdendő praxisán jártak, megszorította Carol kezét.

– Ezek az emberek?

Hogy felébresszük őket? De miért? Hiszen boldogok!

– De olyan faragatlanok. Azaz, hogy nem ezt akartam mondani... Úgy bele vannak... bele vannak tapadva a sárba. 

– Nézd, Carrie. Szakítanod kell azzal a városi felfogással, hogy mindenki bolond, akinek a nadrágja nincs kivasalva. Ezek a farmerek keményen dolgoznak, és tudnak boldogulni. 

– Tudom. Hisz ez bánt. Az életük olyan nehéz... azok az elhagyott tanyák, és ez a mocskos vasút...

– De ők nem törődnek vele. Különben is a dolgok fejlődnek. Az autó, a telefon, a közlekedés, mindez közelebbi érintkezésbe hozza a farmereket a várossal. Idő kell hozzá, hisz tudod, hogy teljesen megváltozzék a vadon, ami itt még ötven év előtt volt. De ma már... hát fel tudnak már kapni a Fordra vagy az Overlandre, és hamarabb eljutnak szombat este a moziba, mint te St. Paulba a villamossal. 

– De ha ezekbe a városokba mennek a farmerek felszabadulni magányukból, amelyek mellett elmentünk... Nem érted? Hát nézd meg!

Kennicott elámult. Gyermekkora óta mindig egyformának látta a városokat ugyanezen a vasúti vonalon. Ezt mormogta: 

– De hát mi baj van velük? Ide csődül össze a környék. Elcsodálkoznál, ha megtudnád, mennyi búzát, rozsot, árpát és burgonyát szállítanak el évenként. 

– De mikor olyan csúnyák.

– Megengedem, hogy nem olyan kényelmesek, mint Gopher Prairie. De időt kell nekik adni. 

– Mit ér időt adni nekik, ha nem támad valakiben az a hozzáértéssel párosult vágy, hogy rendbe hozza őket? Sok száz gyár szép autókat igyekszik gyártani, de ezeket a városokat a véletlenre hagyják. Nem. Ez nem lehet így. Különös tehetség kellett hozzá, hogy ilyen hitványakká tegyék őket.

– Nem olyan nagyon csúnyák – felelte a doktor.

Úgy tett, mintha az ő keze volna a macska, Carolé az egér. Most először történt, hogy Carol inkább tűrte, mint biztatta ezt a játé-kot. Kinézett Schoenstramra, egy mintegy százötven lakosú kisvárosra, ahol most állt meg a vonat. 

Egy szakállas német és püffedt szájú felesége kotorta elő óriási bőrutánzatú táskáját az ülés alól, és kibotorkáltak vele. Az állomási elöljáró egy levágott borjút emelt be a poggyászkocsiba. Más mozgás nem volt látható Schoenstramban. A várakozás nyugalmában Carol hallotta, hogy egy ló dobog az istállóban, egy ács kalapál a tetőn.

Schoenstram üzleti központja egy háztömb egyik oldalán volt, szemben az állomással. Egy sor egyemeletes bolt állt itt, galvanizált táblákkal, vörösre vagy mérges sárgára festett zsalukkal az ajtajukban. Az épületek rendetlenül álltak, mintha csak ideiglenes helyükön volnának, mint valami bányatelep utcája a filmen. Az állomás egyszobás, ládaszerű épület volt, egyik oldalán sáros ökörállás, a másikon vörösre festett gabonatároló, amely a zsindelytető szélén álló kupolájával olyan volt, mint egy széles vállú, kicsiny, hegyes fejű ember. 

Csak a vörös téglából épült katolikus templom és paplak látszott lakható épületnek a Fő utca végén.

Carol meghúzta Kennicott kabátujját.

– Erre mondod te, hogy nem is olyan csúf város? 

– Ezek a hollandus porfészkek kissé elmaradtak. De hát, ami azt illeti... Nézd azt a fickót, aki ott az áruraktár felől jön, most beül abba a nagy kocsiba. Egyszer volt már vele dolgom. A fél város az övé, a raktáron kívül. Rauskukle a neve. Egész rakás jelzálogpapírja van, és farmokat tesz fel kártyán. Jópofa. Azt mondják róla, van vagy három-négyszázezer dollárja. Pompás, nagy, sárga téglaháza van csempézett folyosókkal, kerttel, mindennel a város túlsó végén... innen nem látni... elmentem mellette, mikor arra kocsiztam. Igenis! 

– Hát ha ez mind megvan neki, akkor még kevésbé van mentsége a városnak. Ha az a háromszázezer dollár visszakerülne a városba, ahova való, akkor felgyújthatnák ezeket a viskókat, és felépíthetnének egy álomvárost, egy kincset. Miért engedik a farmerek és a városi nép, hogy ez az úr megtartsa magának? 

– Mondhatom, néha nem értelek, Carol. Hogy meghagyják neki? Hiszen nem tehetnek mást. Buta vén hollandus, a pap talán az ujjára tudja csavarni, de ha jó szántóföldet kell keresni, akkor aztán pompás legény a talpán.

– Látom. Ezeknek az embereknek ez a szépségideáljuk. 

A város őt építi fel, épületek helyett.

– Szavamra nem tudom, mit akarsz. Úgy látszik, ki vagy merülve ettől a hosszú úttól. Majd jobban érzed magad, ha otthon leszel, kapsz egy jó fürdőt, és felveszed a kék pongyoládat. Ez amolyan vámpírjelmez, te boszorkány.

Megszorította karját, és sokatmondóan nézett rá. 

Elindultak a schoenstrami állomás sivatagi nyugalmából. A vonat zörgött, zakatolt, ingott. A levegő émelyítően sűrű lett. Kennicott elfordította Carol arcát az ablaktól, a vállára vonta a fejét. A hízelgés elvonta a figyelmét a rosszkedvétől, de csak nagy nehezen. De akarata ellenére szabadult ki belőle, s mikor Kennicott meg volt nyugodva, hogy most már rendbe hozta minden baját, és fellapozott egy detektívtörténeteket közlő folyóiratot, akkor Carol kiegyenesedett ültében, és tűnődni kezdett. 

„Itt van a világ legújabb birodalma, az északi Közép-Nyugat, csodaszép nyájak és pompás tavak országa, új autók és kátránypapírral födött viskók és vörös tornyokhoz hasonló gabonaraktárak, faragatlan beszédek és korlátlan remények országa. Egy birodalom, mely a világ negyedrészét táplálja, de még csak belefogott a munkájába. Ezek a pionírok, ezek az izzadt utasok, minden telefonjukkal, bankszámlájukkal, gépzongoráikkal és szövetkezeteikkel. Minden kövér gazdasága mellett ez az úttörők birodalma. Mi vajon a jövője? Jövendő városok és gyári füst, ahol most tágas, üres földek vannak? Biztos otthonok? Vagy csöndes kastélyok, komor kunyhókkal körülvéve? Ifjúság, ami tudást és jókedvet talál? Készséget a megszentelt hazugságok eloszlatására? Vagy krémszínbőrű hízott nők, zsírral és krétával bekenve, vadállatok szőrméivel és megölt madarak véres tollaival pompázva, piros körmű, ékszerekkel kirakott ujjaik közt bridzskártyát forgatva, asszonyok, akik tömérdek vesződség és bosszúság elpazarlása után is olyanok, mint az ölebeik? Megmaradnak a régi, avas egyenlőtlenségek, vagy valami mást hoz a történelem, mint más birodalmak unott érettségét? Mi a jövő, és mi a remény?”

Carolnak fájt a feje a vonatrázástól. Nézte a prérit: a sík mezőföldeket és a hosszúra elnyúlt, hullámos dombokat. A préri szélessége és nagysága, ami egy órával előbb még lelkesítette, most kezdte megijeszteni. Olyan szélesre és minden irányban olyan messzire kiterjedt, hogy nem lehetett befogni. Sohasem fogja megismerni. 

Kennicott elmerült a bűnügyi történetben. 

Azzal az elhagyatottsággal igyekezett elfeledni a problémákat és tárgyilagosan nézni a prérire, ami akkor a legnyomasztóbb, amikor sokan vannak az ember körül.

A fű a vonat mellett felégett, olyan volt, mint egy szemétdomb, amelyből fűzfák csutkái állanak ki. Az egyenes, szögesdrót kerítések mögött aranyló hasábok hevertek rakásba hordva. Csak ez a vékony sövény választotta el őket a rónától, az ősziesen letarolt búzaföldektől; minden tábla, körülbelül száz holdnyi, közvetlen közelről szúrósnak és szürkének látszott, de messziről mint cserszínű selyem fedte el a szelíd dombokat. A búzakeresztek végtelen sorai kopott katonákként vonultak sárga köpenyeikben. A frissen szántott földek mintha fekete zászlókként estek volna a távoli dombokra. A kép harciasan végtelen, nyers volt, nem szelídítették barátságos kertek. Tölgyfák tuskói enyhítették a síkságot, körülöttük rövid, vad fű. Az egész megmunkált földet szertelenül dússá tette a napfény. A napsugarak káprázva estek a nyílt tarlóra, roppant felhők árnyai settenkedtek az alacsony töltéseken át, az ég pedig szélesebb, magasabb és elszántabban kék volt, mint a városok ege. Carol legalább így látta.

– Nagyszerű vidék, arra való, hogy az ember nagy legyen benne – sóhajtotta.

Kennicott ekkor vidáman felnevetett: 

– Tudod, hogy a következő állomás Gopher Prairie? Itthon vagyunk! 

Kapcsolódó cikkek
...
Könyvtavasz

Amikor anya és lánya hazatér, a család ősi birtokán egy több száz éve eltűnt telepeskolónia rejtélye is megoldódhat

A díjnyertes író, Kimberly Brock titkokkal teli, gyönyörűen megírt történetében magával ragadóan mesél a roanoke-i elveszett kolónia rejtélyéről, és a szeretet, a család, az anyaság és az emberi szív határtalan misztériumairól. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Kairó iránt nem maradsz közömbös: vagy megszereted, vagy megutálod

A mesés Kelet - ha tudod a varázsigét, akár Ali Baba barlangja is megnyílik előtted. Olvass bele Dejan Tiago Stankovic regényébe!

...
Könyvtavasz

A hedonizmus hullámvasútja Nottingham bulinegyedében

Nagy-Britannia egyik legizgalmasabb fiatal írójának debütálása, a Milyen érzés lánynak lenni merész, megrendítő és vicces könyv. Olvass bele!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

...
Kritika

A háborúból nincs visszatérés, ez az élet

A Mindenki másképp gyászol a hét könyve, amiben a háború nem esemény, hanem a létezés egyfajta állapota. A haditudósítás nem munka, hanem szembenézés a Gonosszal. Jászberényi Sándor a kegyetlenségben a sebezhetőséget, a kiszolgáltatottságban az ellenállást ábrázolja. 

Szerzőink

...
Sándor Anna

John Scalzi: Miért akarna bármi az emberhez hasonlóvá válni?

...
Litkai Gergely

Ürge-Vorsatz Diána: Tévút, ahogy a nagy cégek áttolják a felelősséget a fogyasztókra / Mi van, ha megmentjük a világot?

...
Valuska László

Benedek Ágota felboncolt teste és az irodalmi striciskedés

...

Ürge-Vorsatz Diána: Tévút, ahogy a nagy cégek áttolják a felelősséget a fogyasztókra / Mi van, ha megmentjük a világot?

...

Benedek Ágota felboncolt teste és az irodalmi striciskedés

...

Visky András: A valóságot a fikció és a képzelet révén ismerjük meg

...

Ha beérek Zalába, veszek egy nagy levegőt - itthon vagyok [SÁNTAKUTYA]

...

Robert Capa: magyar fotósból lett a világ szeme [PODCAST]

Hírek
...
Zöld

Karikó Katalin és Drew Weissman kapta az orvosi-élettani Nobel-díjat!

...
Hírek

A pestis éjszakáitól Budapest történelmi titkaiig [Könyvesblokk]

...
Hírek

Murakami egy japán kísértettörténettel melegített a Nobel-bejelentésre

...
Gyerekirodalom

Könyv vagy Fortnite – kell-e egyáltalán a „vagy”?

...
Beleolvasó

Luiz Schwarcznak a bipoláris depresszióval és a családja történetével is meg kellett küzdenie

...
Hírek

Steinbeck kutyarágta kézirata is kalapács alá kerül

...
Beleolvasó

És te mit tennél, ha éjszaka beállítana hozzád a bátyád egy zsák pénzzel és egy hullával?

...
Beleolvasó

Szöllősi Mátyás szerint Roderik Six világa lágy, nedves, szürke purgatórium

...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

Még több olvasnivaló
...
Nagy

John Scalzi: Miért akarna bármi az emberhez hasonlóvá válni?

Miért vesz valaki templomot magának? Segít-e az alkotói válságban a zenélés? Hogyan reagálnának az emberek, ha tényleg megjelenne az igazi mesterséges intelligencia? John Scalzival, a Könyvfesztivál díszvendégével beszélgettünk. Interjú.

...
Nagy

Bognár Péter: Nyílt sisakkal

Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen, ez a záró rész.

...
Kritika

Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját

A Füveskert merész vágásokkal élő, lírai hangú, látomásos prózakötet. Andrei Dósa ágbogas pop- és magaskulturális hivatkozáshálózattal dolgozik, és utat vesztett szereplőinek beállástörténetein keresztül voltaképp a művészi indulást meséli el. Ez a hét könyve.

...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

Mi köze lehet a hüvelykujjunknak a sci-fihez és a fiatal generációhoz, milyen a rém kellemetlen laudáció, és mit jelent spekulatív irodalmi nagykövetnek lenni? A Könyvfesztivál megnyitóján jártunk.

...
Kritika

Miért gyilkolnak a gazdagok, ha a pénz és a hatalom már nem elég motiváció?

Jeneva Rose thrillerjében a város leggazdagabb feleségei olyan döntésre szánják el magukat, ami örökre összeköti őket.

...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.