Ilyen a középkorúak elviselhetetlen felnőttsége a norvég szerző szerint

Ilyen a középkorúak elviselhetetlen felnőttsége a norvég szerző szerint

Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy mentesülünk a fiatalkori káosztól, és megállunk a saját lábunkon. De vajon tudjuk-e, kik vagyunk valójában, és sikerül-e megőriznünk az élet iránti örömünket és kíváncsiságunkat? Linn Skåber saját és mások élményeit használta fel arra, hogy fiktív monológokat, rövid történeteket írjon, amelyekben az élet e jelentős szakaszáról próbál mondani valamit. Ír ráncokról és edzéshisztériáról, magányról, szenvedélyről és vágyról, nagy és kis gondokról, megszakadó kapcsolatokról, egymásra találásról, szerelemről és illatokról, amelyeket sohasem felejtünk. A Szívem egy bezárt bódé című kötethez hasonlóan e szövegek is könnyű tollal íródtak, ugyanakkor a már ismert Skåber-stílushoz híven árad belőlük a komolyság. Olvass bele!

Könyves Magazin |
Linn Skåber
Ma négykézláb akarok járni - Felnőttmonológok
Scolar, 288 oldal
-

Vannak, akik elégedettek az életközépi életükkel, mások inkább másutt, egy más korban szeretnének lenni, és a múlttal elégedettebbek voltak, esetleg úgy gondolják, hogy az életközép szakasza csak nyitánya, bevezetője az időskornak, ami még rémesebben hangzik, mint az élet közepe.
Linn Skåber ezeket az életük közepén járó, vagy ahogy ő nevezi, „felnövő” embereket interjúvolta és figyelte meg, hogy történetik és saját fantáziája segítségével meséljen az élet egy újabb, jelentős átmeneti szakaszáról. A Kamaszmonológokhoz hasonlóan újabb könyvét is Lisa Aisato gyönyörű, kifejező illusztrációi teszik teljessé.

 

Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni - Felnőttmonológok (részletek)

Ma négykézláb akarok járni

Fényes nappal négykézláb megyek át a zebrán Grønlandban. Nehéz, mert két szatyrot tartok mindkét kezemben. Nincsenek dugig tömve élelmiszerrel, csak félig, de ha valaha mentél már át négykézláb egy zebrán, akkor tudod, mennyire nehéz, akár sok, akár kevés holmi van a szatyraidban. Húznod kell őket magad mellett a földön, miközben lassan haladsz előre a két kezeddel és lábaddal. És nem vagyok valami hajlékony, nem éppen olyan vagyok, mint egy ruganyos macska, ezt pontosan tudom, tényleg, igazán tisztában vagyok vele.
Egy ruganyos macskára valahogy felfigyelne az ember. Lehet csúnyának találni, lehet aranyosnak találni, lehet ijesztőnek találni, ha babonás az ember: olyankor talán háromszor átköp a válla fölött, ha meglátja. Az embert elfoghatja iránta a gyengédség, kedvet kaphat arra, hogy hazavigye magával, és néhányan megpróbálják odacsalogatni magukhoz, csak hogy megsimogathassák a hátát, vagy ciccegni neki, azt kívánva, hogy legalább egy másodpercre kapcsolatba kerüljünk vele. Lehet szeretni vagy nem szeretni, de egy macskát észrevesz az ember.

Én egy merev, láthatatlan 49 éves nő vagyok, akit senkinek sincs kedve megijeszteni, ciccegve odacsalogatni, sem megsimogatni. Tényleg nem szoktam látszani, de ma nagyon is látszom.

Igazából jobban is, mint egy macska. Itt, a földön, a zebrán.

Az emberek bámulnak. „Ne már, most meg hirtelen megbámulnak?”, gondolom a sálammal a nyakamon. Hiszen tekintetemet az aszfaltra szegezem, és néha előre, nehogy a kezemre lépjenek, bár pillanatnyilag nem úgy tűnik, hogy fennáll ennek a közvetlen veszélye, mindenesetre észreveszem, hogy bámulnak, naná. Olyan régen nem nézett rám senki ilyen intenzíven – egyáltalán, olyan régóta nem nézett rám, nem észlelt, nem figyelt fel rám senki máshogy, mint a városkép részeként –, hogy olyan érzés, mintha újjászületnék. „Helló, világ! Régen nem találkoztunk.”

Mindenki megállt. Akik elindultak felém az utca túloldaláról, a zebrán, megállnak az utca közepén, és lenéznek rám. A fagyit már nem nyalogatják, a lépések megtorpannak, és a nap hirtelen megáll egy pillanatra. De én rendületlenül mászom tovább négykézláb. Úgy, mintha soha mást nem is tettem volna a merev, bámuló tekintetek között.
Nem nézek rájuk. Miért tenném? Nem szerzem meg nekik ezt az örömöt. Emlékeim szerint nem néztek rám, úgyhogy nem érdemlik meg. Ezenkívül pedig figyelnem kell a szatyraimra. Elvégre nem szeretném, ha elszakadnának. Nem szabad, hogy itt minden káoszba torkolljon.
Egy kellemetlen, fiatal anya bámul a legjobban, karján gyerek, tekintetében megvetés. Majdnem megfeledkezik a nyafogó gyerekről, aki az anyja nyitott szájában turkál az ujjával. Az anya le van döbbenve, és érdeklődve figyel. „Hirtelen mennyire érdeklődnek irántam! Még sosem látott felnőtt nőt? Nem, ha jobban belegondol, talán még nem látott, lehet, hogy nem is emlékszik olyanra, hogy levette volna a tekintetét az engedetlen kölykéről és a beszűkült életéről? Néhány év múlva, amikor a gyereke talál egy partnert, aki magának nem tetszik, és egy olyan országba költözik, amiről maga azt sem tudja, hol van, és maga egyedül bolyong majd, láthatatlanul, lehet, hogy idővel, többévnyi működőképesség és láthatatlanság után, miközben telepakolja a szatyrait a Rema 1000 pénztáránál, eltervezi, hogy négykézláb mászik haza. Lehet, hogy messzebbre mászik, mint én. Lehet, hogy egész hazáig négykézláb jut el.” Én beérem annyival, ha átérek a túloldalra. Azt hiszem. Nem akarok teljesen őrültnek tűnni.

A fiatal szomáliai fiúk, akik most jöttek ki a McDonald’sból, kezükben a szürke papírzacskókkal, szintén döbbenten néznek. Az egyik mindjárt végez a csokis shake-jével, amit öntudatlanul, folyamatosan szívott ki a pohárból, miközben engem bámult. Egy másik oldalba böki, és próbál egy vigyort, egy vihogást vagy legalább valamilyen reakciót kicsikarni belőle, de nem sikerül. A társa csak bambul. A vállával arrébb taszítja a barátját, és rám mered. A barátja lenyeli a kezdődő röhögését, és ő is csak bámul.

Egy taxisofőr, mialatt a zöld lámpára vár, kiszállt a kocsijából. Az autó mellett áll, az ajtót fogja, a motor jár, ő is csak bámul, ki kellett szállnia a kocsiból, hogy alaposabban szemügyre vegyen.
Na tessék. Amikor legutóbb itt mentem át a zebrán, egy taxi majdnem elütött, mivel annyira valószínűtlenül láthatatlan voltam, de most annyira látható vagyok, és annyira kell vigyázni rám, mint egy macskára, talán még jobban.
A túloldali járdához érve felállok. Piszkos a térdem, a környéke és a combom, leporolom magam, de a kosz nem tűnik el, nem baj, kihúzom magam. A francba is, mennyire kimerítő a négykézláb mászás. Nehezebb, mint gondolná az ember.
Nem tudom, hogy Grønland kilazul-e, az emberek újra hétköznapivá válnak-e, és amint befordulok a sarkon, és eltűnök, a dolgok visszakerülnek-e az úgynevezett „normalitásba”. De én újra eltűnök, eltűnök. Ezt tudom. Csak ki kell mosnom a nadrágomat, és újra eltűnök.
Ígérem.

 

Eredeti

 

Észreveszem. Jópofa vagyok, és eredeti, pedig már elmúltam 50.
Egy tavaszi napon vastag csizmát és csíkos térdzoknit viselek, biciklivel kanyargok az utcákon, fejemen egy sárga, virágos kalap. Egy dalt dúdolok hangosan, amit nem is tudok igazán, miközben a kávéház asztalainál kávézó ismeretleneknek integetek.
Észreveszem. Jópofa vagyok, és eredeti, pedig már elmúltam 50.
Fél lábbal ugrálok a zebra csíkjain, és nem törődöm a rám dudáló autókkal, a szökőkút körüli ágyásokban megszagolom a frissen ültetett ciklámeneket. Leülök a fűbe, a fejemet hátradöntöm, hagyom, hogy hosszú, ősz hajam a hátamra lógjon, közben mosolygok.
Észreveszem. Jópofa vagyok, és eredeti, pedig már elmúltam 50.
Fél karomat a magasba nyújtom, és ujjongva vezénylek a parkban. Versenyt fütyülök a madarakkal, hosszan trillázgatok az ég felé, miközben néhány kamasz mellett sétálok el, lepacsizok velük. Vigyorognak, és ők is lepacsiznak velem, majd megismétlik, aztán újra és újra és újra.
És ekkor észreveszem. Ekkor veszem észre.
Nem vagyok eredeti. Városi különc lett belőlem.
Mert elmúltam 50.

Kapcsolódó cikkek
...
Szívünk rajta

A Kamaszmonológokban nincs tabu

Februárban A szívem egy bezárt bódé lett a Szívünk rajta kiemelt könyve, amelynek történetei érzékenyen rezonálnak a kamaszok testi és lelki változásaira, félelmeire, frusztrációira és örömeire.

...
Szívünk rajta

Szívünk rajta: A Kamaszmonológok lett a hónap könyve

A Szívünk rajta havonta mutatja be azokat a gyerek- és ifjúsági könyveket, melyeket a program független zsűrije a legkiemelkedőbbnek talál. Január kiemelt könyve egy, a kamaszok érzelmi világát érzékenyen megjelenítő kötet lett.

...
Szívünk rajta

Szívünk rajta - Vicces, játékos, elgondolkodtató könyvek Északról

Februárban a Szívem egy bezárt bódé című norvég YA-könyv lett a hónap kiemelt könyve, amely keresetlen őszinteséggel, mégis érzékenyen navigál a kamaszlélek bugyraiban. Az észak-európai szerzők sokszor merészebben nyúlnak kényesebb témákhoz is, könyveikben ugyanakkor rengeteg a humoros elem, a játékosság. A Szívünk rajta matricásai között is számos ilyen akad, ezek közül választottunk ki most hármat.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

A hét könyve
Kritika
Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez
...
Nagy

Markovics Botond: A technológia elhozhatja a kort, amikor a diktátorok nem halnak meg

Markovics Botond húsz éve erősíti regényeivel a magyar science fiction irodalmat. A Felfalt kozmosz című legutóbbi regényében örökéletű diktátorok és egy napjainkban is ismerős kataklizma állítja kihívás elé az emberiséget. Nagyinterjú.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Bánhidi Lilla: Kétezer-négyszáznyolcvan nap

„A hét első felében késő estig dolgozott, hogy el tudjon jönni, holnaptól ki akarja kapcsolni a telefont” ‒ Bánhidi Lilla A töltőm ott maradt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez az első rész.

...
Nagy

Petőfi Sándorról, a tojásspekulánsokról és Vorosilov marsallról szóltak a hírek 1948. március 15-én

Kik, mit és hogyan írtak az újságokba a szabadságharc százéves évfordulóján?

...
Nagy

Szilágyi István a 20. század egyik legnagyobb regényét írta meg

Március 13-án elhunyt Szilágyi István, aki az elmúlt fél évszázad egyik legfontosabb prózaírója, Kő hull apadó kútba című regénye a magyar irodalom klasszikusa. 

...
Kritika

Denene Millner két anya és egy lány sorsán keresztül számol le a tökéletes nő mítoszával

Egy vér című regényében Denene Millner azt vizsgálja, hogyan kötötték és kötik gúzsba még ma is a nőket a velük szemben támasztott elvárások. Ez a hét könyve.

...
Nagy

Mintha bezárnának egy dobozba – beszélgetés a kortárs roma irodalomról

A Romakép Műhely a kortárs roma irodalomról tartott kerekasztal-beszélgetést. A Balogh Attiláról és Rafi Lajosról szóló filmek vetítése után Galyas Éva, Kele Fodor Ákos és Fehér Renátó beszélgettek. 

...
Nagy

Ferencvárosi születés és halál – Bősze, Fullajtár és Vágvölgyi B. Sántakutya-sztorijai

Egy zenetörténész, egy színésznő, egy főszerkesztő meg egy kerület. 117 vágány, két ceruzacsonk és pár korty Traubi. Bősze Ádám, Fullajtár Andrea és Vágvölgyi B. András voltak a Sántakutya – ferencvárosi sztorikoktél márciusi vendégei.

Hírek
...
Alkotótárs

Mastercard® - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjprogram ‒ Egyről a kettőre lépni a legnehezebb

...
Beleolvasó

Szöllősi Mátyás regényében egy fizikusnőé a főszerep [KÖNYVRÉSZLET]

...
Gyerekirodalom

Új Bogyó és Babóca rajzfilmet mutatnak be a moziban

...
Nagy

5 könyv azoknak, akik a közösség szolgálatában állnak

...
Hírek

Neil Gaiman aukciója több mint 1 millió dollárt gyűjtött a képregényművészek megsegítésére

...
Beleolvasó

Susanne Abel egy anya eltitkolt emlékein át fejti fel a német nemzet szégyenét – Olvass bele!

...
Hírek

Fenyvesi Orsolya kapja idén a Sziveri-díjat

...
Hírek

Ferenc pápa önéletrajzában az őt ért kritikákra is reagál

...
Beleolvasó

Az Eurotrash provokatív stílusban bontja le az európai felsőbbrendűség mítoszait