Peter Frankopan: Új selyemutak - Világunk jelene és jövője
Az oxfordi történész Selyemutak című könyve friss nézőpontjával rákényszerített bennünket, hogy teljesen új szemszögből tekintsünk a történelem elmúlt évszázadaira. Az Új selyemutak napjainkig viszi tovább a történetet, sebesen változó világunk jelenét és jövőjét vizsgálja. Az Európából Oroszország és a Közel-Kelet érintésével Kínáig húzódó új selyemutak beszédesen bizonyítják, hogy egy sokszorosan és bonyolultan összekapcsolódó világban élünk. Miközben nyugaton bekövetkezett a Brexit, az Európai Unió súlyos problémákkal küzd, az Egyesült Államok pedig Trump alatt az izoláció politikáját választotta, keleten a selyemutak mentén egyre szorosabbá váló kapcsolatoknak és együttműködéseknek vagyunk a szemtanúi. Peter Frankopan briliáns éleslátással vizsgálja e kapcsolatok bonyolult rendszerét, próbálja felmérni a politikai erőközpontok folyamatos elmozdulásának következményeit. Fontos és végső soron reményt keltő könyve arra késztet, hogy újradefiniáljuk, voltaképpen kik vagyunk, és hol is a helyünk a világban.
Ribiczey Nóra (Szerk.), Bátki Anna (Szerk.): Családhatározó - A sokszínűség pszichológiája
Mit is nevezünk családnak? Erre a sokrétű kérdésre most neves pszichológusok, szociális szakemberek, gyógypedagógusok és családterapeuták adják meg saját válaszaikat, miközben részletesen be is mutatják a különféle családtípusokat. Hiszen a családok nagyon sokfélék lehetnek. Gyakori, hogy a szülők elválnak, és külön élve nevelik a gyerekeiket. Az is sokszor megesik, hogy a válás után a szülők újraházasodnak, és mozaikcsaládokban élnek tovább. Az sem ritka, hogy különféle okokból egy párnak nem születik gyereke, így ők ketten alkotják a családot. Ha a gyerekvállalás akadályba ütközik, segítségre van szükség: így születnek asszisztált reprodukciós eljárásokkal utódok. Az örökbe fogadó szülők nem a biológiai gyermeküket nevelik. Vannak, akik átmenetileg fogadnak a családjukba gyerekeket, ők a nevelőszülők. Globalizált világunkban igen gyakori, hogy más-más országból érkeznek a szülők, vagy egy tőlük távol álló kultúrában nevelik a gyerekeiket, ők a többkultúrájú családok. Szivárványcsaládokkal is találkozhatunk: ez esetben két férfi vagy két nő nevel együtt gyereket vagy gyerekeket, aki(k)nek az egyikük lehet a biológiai szülője, de az is előfordul, hogy egyik sem az. Az is lehet, hogy a szülő mentális betegséggel küszködik vagy fogyatékkal él, ahogyan az is, hogy a szülők sérült gyereket nevelnek. Vannak veszélyeztetett, súlyos anyagi nehézségek közepette élő családok is. Sokféle családban sokféle élethelyzet, kihívás adódik: kötetünk bepillantást enged ezek dinamikájába, és a téma szakértőitől arra is választ kaphatunk, hogy miként kezeljük a felmerülő nehézségeket.
Nem a család típusa határozza meg, hogy jó-e benne a gyereknek, hanem a család működése - mondta a Családhatározó – A sokszínűség pszichológiája könyvbemutatóján Dr. M. Ribiczey Nóra pedagógiai szakpszichológus. A kötetben neves pszichológusok, szociális szakemberek, gyógypedagógusok és családterapeuták elemzik a különböző családtípusokat.
Tovább olvasokMilbacher Róbert: Legendahántás - 50+1 tévhit a magyar irodalomban
Vajon elszavalta-e Petőfi a Nemzeti dalt 1848. március 15-én? Honnan származik az Arany Jánosnak tulajdonított mondás, hogy "gondolta a fene"? Az elmúlt években szépíróként is jelentkező nagyszerű irodalomtörténész, Milbacher Róbert új könyvének célja népszerűsíteni az irodalomtörténeti szakma megállapításait, legújabb eredményeit egy-egy rejtélyen keresztül. A könyv célközönsége a középiskolai magyartanárok, a diákok és az irodalom iránt érdeklődő olvasók. A Legendahántás leginkább a XIX. század első fele szerzőinek (Kölcseytől Petőfin át Aranyig) jól ismert és a nemzeti kánonban (közoktatásban) szereplő műveinek újszerű értelmezési lehetőségeit mutatja be. Szó van benne a Hymnusról, a Szózatról, a Nemzeti dalról, a Toldiról, a magyarok istene képzetről stb. Általánosságban olyan megcsontosodott állításokat jár körbe, amelyeket mára a tudomány megcáfolt. Az egyes írások tudományos kutatási eredményekre építenek, de közérthetően és humorosan közvetítik azok főbb meglátásait. "Hiszen akiről vagy amiről beszélünk, az közöttünk van, és ahhoz nekünk is közünk lehet. A szóba hozott legendák és hiedelmek élő kapcsolatot teremtenek például az adott szerzővel, és egyfajta ismerősség illúzióját keltik. Petőfiről csak per "Sándorként" ejtünk szót, mert a mi fiúnk, Aranyról tudjuk, hogy mogorva öregember lett, amolyan "epés" alkat, Jókai meg tutyimutyi papucsférj, Tompa Mihálynak meg nem hisszük el máig sem, hogy tényleg beteg volt, pedig még képes volt és bele is halt szegény a hipochondriájába. Ezeken a mendemondákon keresztül lesz személyes közünk hozzájuk. Ezért aztán ez a könyv nem leleplezni akarja a kulturális hiedelmeinket, hanem meg akarja mutatni azt a tudományos módszerekkel kideríthető valóságot, amiből táplálkoznak."
A kötetbe ITT beleolvashatsz.
Milbacher Róbert egy friss videóban Petőfi és Jókai barátságának végéről árult el szaftos részleteket.
Ésik Sándor: Sanyikám, én nem politizálok - Az baj, mert akkor más fog helyetted
Ez a könyv a felelősségről szól. Sokan azt hiszik, hogy a demokrácia olyan csodaszer, amitől hirtelen szabadság, jólét és jó hangulat lesz körülöttünk. A demokráciát azonban nem lehet "csak úgy" élvezni: mindennap csinálni kell. Minél többen csináljuk, annál többen élvezhetjük. De ha nem csináljuk, akkor eljön a pont, amikor már nem lesz demokrácia, és ezzel együtt szabadság, jólét és jó hangulat sem. Felelősséggel tartozunk a saját életünkért, a hazánk sorsáért és közös ügyeinkért is. A felelősség felvállalásának első lépése pedig a gondolkodás. Gondolkodás mindarról, ami körülvesz bennünket. Gondolkodás arról, mit lehetne másként, jobban csinálni, hogy aztán a gondolatokat tettek is kövessék. Itthon a "politizálás" szitokszó, pedig politizálni valójában annyit jelent, hogy foglalkozunk a közös ügyeinkkel. Mint ahogy azt ebben a könyvben Ésik Sándor, a Diétás Magyar Múzsa Facebook-oldal főszerkesztője is teszi: a közélet, az állam, a politika alapfogalmairól gondolkodik, az olvasó pedig egyetértően bólogathat vagy éppen ellenkezőleg: elküldheti őt a fenébe. Mindegy, mert tetszik vagy sem, mindkettő "politizálás". Politizálni pedig igenis fontos, mert ha te nem politizálsz, akkor mások fognak helyetted.
Jessica Bruder: A nomádok földje - Túlélni Amerikát, avagy a boldog társadalmonkívüliség
A nomádok földje tényfeltáró történet az amerikai gazdaság sötét mélységeiből, és azokról, akik a túlélés reményében feladták addigi életüket. Észak-Dakota cukorrépaföldjeitől Kalifornia kempingein át az Amazon texasi CamperForce programjáig a munkaadók új, alacsony költséggel járó munkaerőforrásra bukkantak: a folyton úton lévő, huszonegyedik századi nomádokra. A nagy gazdasági válságnak ők a láthatatlan áldozatai. Ők, akik tízezrével indultak útnak lakókocsivá alakított kisbuszaikban, az egyre növekvő nomádtársadalom tagjaiként. Ők, akik nem adják fel a reményt. A könyv alapján készült azonos című film három Oscar-díjat nyert, főszerepben a csodálatos Frances McDormanddal.
A szezonális munkák közti útvonalakat követve Jessica Bruder találkozott volt egyetemi oktatóval, a McDonald's vezetőhelyettesével, elnökkel, lelkésszel, főiskolai adminisztrátorral, motoros rendőrrel, és megállíthatatlan főszereplőjével, Linda May egykori koktélpincérnővel, lakberendezési áruházi eladóval és generálkivitelezővel. "Van Halen" névre keresztelt használt autójával Bruder útnak indul, hogy közelebbről is megismerje könyve szereplőit. Miközben Linda Mayt és társait kíséri a kempingtakarítói állástól a raktári termékrendszerezői munkán át a sivatagi találkozókig, majd a cukorrépaszedés veszélyesnek minősülő munkaköréig, Bruder lenyűgöző tényfeltáró történetet mesél el az amerikai gazdaság sötét mélységeiről - és előrevetíti a bizonytalan jövőt, amely sokunkra várhat. Ugyanakkor magasztalja ezeknek az ízig-vérig amerikai embereknek azt a kivételes rugalmasságát és kreativitását, amellyel lemondtak a helyhezkötöttségről a túlélés érdekében. Nem adták fel a reményt.
Jessica Bruder A nomádok földje című kötete tényfeltáró történet az amerikai gazdaság sötét mélységeiből, és azokról, akik a túlélés reményében feladták addigi életüket. Mutatunk egy részletet a könyvből.
Asa Wikforss: Alternatív tények - A tudás és ellenségei
Az emberi tudás közös, az ismereteink nagy részét másoktól szerezzük. Ha nem így lenne, és kizárólag a saját tapasztalatainkra kellene hagyatkoznunk, a világról alkotott tudásunk információmorzsák összefüggéstelen halmazára zsugorodna. A tudás társadalmi természete az oka annak, hogy mi, emberek képesek vagyunk felhalmozni és generációról generációra továbbadni. Ugyanakkor ez az oka annak is, hogy elhisszük az álhíreket, a hazugságokat és a propagandát. Hogyan válhatunk immunissá rájuk? Milyen szerepet játszik ebben a média, és mi az iskola feladata? Tanulható a kritikus gondolkodás és a forráskritika? Léteznek alternatív tények? Ezek a kérdések nemcsak a mindennapi életünkben fontosak, hanem a jól működő demokrácia szempontjából is. Asa Wikforss, a teoretikus filozófia professzora megkísérel választ adni rájuk, miközben meghatározza a tudás fogalmát, valamint górcső alá veszi a tény- és tudásrezisztencia okait és következményeit. Bemutatja azokat a pszichés mechanizmusokat, amelyek gátolják a tudásszerzést, és beavat minket abba, hogyan lehet kiküszöbölni őket.
Hogyan zajlik a félreatájékoztatás egy autoriter álamban? Hogyan aknázzák alá az álhírek az emberek korrekt hírekbe vetett hitét? És vajon tanulható-e a kritikus gondolkodás? Többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ Asa Wikforss könyve, az Alternatív tények. Olvass bele!
Suzanne Simard: A bölcs erdő titkai - Az anyafa felfedezése
Suzanne Simard felfedezése a fák egymással és más élőlényekkel ápolt kapcsolatáról megváltoztatja a természetről és a növényvilágról alkotott korábbi elképzeléseinket - ugyanis ráébreszt minket arra, hogy az erdő olyan társas élőlények összessége, amelyek föld alatti hálózatokon keresztül együttműködnek egymással, és valódi lakóközösséget alkotnak. Rejtett összeköttetésük segítségével a fák érzékelik egymást, felismerik szomszédjaikat, tanulnak a másiktól, alakítják viselkedésüket, emlékeznek a múltbeli eseményekre, és döntéseikkel befolyásolják saját jövőjüket. Értesítik egymást egészségi állapotukról és sebezhetőségükről, együtt védekeznek a támadások ellen, és alkalmanként versengenek a többiekkel. Olyan közösségi életet alakítanak ki, amely számos vonását tekintve a miénkhez hasonló. E bámulatos rendszer középpontjában állnak az anyafák, akik rejtélyes erejükkel összekapcsolják és éltetik az őket körülvevő társaikat. Suzanne Simard gondolatai a természet varázslatos világába kalauzolnak el bennünket, ahol feltárulnak előttünk az erdő titkai. Ez ihlette többek közt James Cameront is az Avatarban ábrázolt lélekfa megalkotásakor.
Suzanne Simard hálózatok komplex rendszereként tekint az erdőre: kísérleteivel bebizonyította, hogy a fák a föld alatti hálózataikon kommunikálnak egymással, ez a fajta együttműködés pedig ellenállóbbá teszi az egész erdőt.
