Hivatalos levelek megfogalmazása, üzleti terv készítése vagy csak a legjobb program összeállítása a vakáció alatt – az AI-eszközöket sokan szövegalkotására használják. A mesterséges intelligencia legalább ilyen nagy és fontos területe azonban az olvasás, amiről kevesebb szó esik. A The Conversation nyelvész cikkírója abba ásta bele magát, hogy milyen hatása van ránk, ha az AI-jal olvastatunk magunk helyett.
Nem a gépekkel kezdődött
Kiterjedt kutatások foglalkoznak azzal, hogyan hat a képességeinkre és az agyunkra, ha bizonyos feladatokat az algoritmusokra bízunk, az olvasás kiváltásának hatásait azonban még csak most kezdik felmérni. A mai diákoknak már lehetősége van arra, hogy az AI segítségét vegyék igénybe nagyobb adathalmazok feldolgozásánál, összefoglalók készítésénél vagy akár regények, tanulmányok összehasonlításánál.
Természetesen nem állítjuk, hogy a mai gyerekek megúszósabbak lennének, mint a korábbi generációk tanulói.
A könyvek tartalmát röviden leíró CliffsNotes például az 1950-es évek végétől létezik (persze ekkor még nem online formája volt). A Londoni Királyi Társaság (Royal Society of London) pedig már 1665-től megjelentette a tudományos tanulmányokat összefoglaló Philosophical Transactions című kiadványát. A 20. század közepétől az absztrakt már kötelező eleme a tudományos cikkeknek.
1936 - forrás: Fortepan / adományozó: Négyesi Pál
Az internet megjelenésével olyan applikációk is elérhetővé váltak, mint a Blinkist nevű előfizetéses szolgáltatás. Ez 15 perces összefoglalókat ad a kívánt könyvből írott vagy audio formátumban. Az AI még ezt is überelte, a BooksAI az összefoglaláson kívül elemzést is ad a szövegről, a BookAI.chat segítségével pedig könyvekkel „társaloghatsz". Egyik esetben sem kell elolvasnod a művet.
Kész, de mit nyersz vele?
Ha egy diák azt a feladatot kapja, hogy vesse össze Mark Twain Huckleberry Finn kaladjait és J. D. Salinger Rozsban a fogóját a hősök felnőtté válásának szempontjából, akkor a rövidített verziók elolvasása után is neki magának kellett összehasonlítani a regényeket, szempontokat találnia, véleményt alkotnia. Az AI-eszközök, mint a Google NotebookLM mindezt megspórolja a nebulónak: összehasonlítja, megírja, sőt, menő kérdéseket és szempontokat is javasol neki, amivel majd villoghat az órán.
Épp csak az a része vész el a dolognak, hogy elolvasson egy felnövéstörténetet, ami hozzájárulhatna a saját személyiségének fejlődéséhez, és személyes élményeket tudna kötni a főhőssel történtekhez.
Ünnepi Könyvhét 1965 - forrás: Fortepan/ adományozó: Bojár Sándor
Persze nemcsak a gimisek próbálnak így időt – és erőfeszítést – spórolni, hanem a tudósok is élnek a lehetőséggel. A SciSpace, Elicit vagy a Consensus nevű programok megkeresik az adott témában releváns cikkeket, még össze is foglalják és szintetizálják őket, ezzel több órányi kutatást megspórolva az illetőnek. A ScienceDirect oldalán egyenesen ez a jelmondat szerepel:
Viszlát, elvesztegetett olvasási idő! Üdvözlünk, relevancia!”
Kérdés, hogy tényleg jó-e, ha hagyjuk, hogy egy algoritmus döntse el, mi érdekes és hasznos számunkra, lássa meg az összefüggéseket és végezze el a szellemi munkát. Egyáltalán, ugyanazt az eredményt hozná-e, ha magunk csinálnánk?
Zuhan az olvasási kedv
Az olvasási kedv már az AI elterjedése előtt is folyamatosan csökkent. Több cikkben számoltunk be arról, hogy a gyerekek sokkal kevesebbet olvasnak pusztán időtöltésből, mint néhány évtizeddel korábban. De a helyzet a kamaszok vagy a felnőttek esetében sem rózsásabb.
Nemrég járta be a sajtót az a megdöbbentő felfedezés, hogy már az elit egyetemek diákjai is képtelenek végigolvasni egy könyvet. A dél-koreai felnőttek alig fele olvasott legalább egy könyvet 2023-ban, míg 1994-ben még 87 százalékuk, de az amerikai és a brit statisztikák is hasonlóak.
A briteknél külön kifejezés is született a jelenségre: lapsed readers (egykori olvasók vagy líraibban elveszett olvasók), vagyis aki korábban rendszeresen olvasott, monstanra azonban már nem.
Nagy-Britanniában a felnőttek 35 százaléka határozta meg magát ezzel a fogalommal. Az egykori olvasók számára az olvasás egyre kevésbé fontos tevékenység, sajnálják rá az időt és az energiát, elvesztették az érdeklődésüket, neteznek vagy csak az összefoglalót futják át.
Amiket nem lenne szabad elveszetni
Az AI nyújtotta előnyök közül egy nagyon fontos szempont hiányzik: hogy az olvasás élvezet. Csökkenti a stresszt, segít a tanulási készségeink és a személyiségünk fejlődésében. Kutatások igazolják az olvasás jótékony hatását a gyerekek agyának fejlődésére.
Összefüggést mutattak ki az olvasás és a boldogság vagy épp a hosszabb élettartam között, de azt is bizonyították, hogy lassítja az értelmi képesség hanyatlását.
Az érem másik oldalán találjuk azokat az egyelőre még gyerekcipőben járó kutatásokat, amelyek azt vizsgálják, milyen változásokat eredményez az agyunkban, ha az AI-eszközöket használjuk. Az már most látszik, hogy ennek hatására egyre kevésbé bízunk a saját képességeinkben. Más agyi folyamatok indulnak be, ha egyedül kell megoldani egy feladatot vagy az AI segítségével.
1957 - forrás: Fortepan / Fotó adományozó: FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György
A The Conversation szerzője felhívja a figyelmet, hogy az olvasás beáldozásának hatása lehet az elemzési készségünkre, arra, hogy képesek legyünk magunk feldolgozni az olvasottakat és kialakítani a saját értelmezésünket, véleményünket. És elvész az olvasás élvezete is: hogy rábukkanjunk egy nekünk tetsző szófordulatra, megérintsen egy szereplő vagy magával sodorjon a történet.
Bár az AI kínálta hatékonyság nagyon csábító lehet, útközben elveszíthetjük, ami jó az olvasásban – figyelmeztet a szerző.
Nyitókép forrása: Pexels