„Az, hogy színházzal foglalkozom, úgy érzem, egyre inkább befolyásolja a verseimet” – mondta Závada Péter, hozzátéve, hogy mindig azon kapja magát, hogy valamilyen színházas témáról ír, még ha burkoltan is. Saját bevallása szerint őt nagyon inspirálják a színházelmélet kérdései, sok ilyen téma beszivárog a verseibe. Azt érzi, hogy azért jók ezek az elméleti szövegek, mert az embernek a hétköznapokban nem jutnak eszébe annyira izgalmas vagy magvas gondolatok: „Szóval nem biztos, hogy baj, ha néha visszanyúlunk olyan gondolkodókhoz, akik még nálunk is okosabbak voltak”.
Szerinte abszolút van igény az eredetiségre a kortárs költészetben, olyannyira, hogy van egyfajta eredetiségfétis. Mindenki nagyon eredeti akar lenni, mindenki próbálja letagadni az elődeit, de közben folyamatosan benne áll mindenki a hagyományban és tanul a másiktól. Mint mondta, ha olyan szerzőket olvasunk, akik inspirálnak, akkor szerinte eredeti gondolatokhoz is könnyebb eljutni, mert a hétköznapi valóság azért nem mindig inspirál, legalábbis őt nem. „Pont azt érzem, hogy nagyon egyszerűen gondolkodunk a hétköznapokban.”
