Weöres Sándor csöngei füzetei nagyjából másfél évtized verseinek kéziratát őrzik. Lőcsei Péter szerint ezeket Weöres Sándor édesapja ajándékozta el, és magántulajdonban vannak. A bennük található művek nagyobbik része közismert (megjelentek folyóiratokban, bekerültek a korai kötetekbe, stb.), de mellettük szép számmal fordulnak elő ismeretlen alkotások, szövegváltozatok, befejezetlen versek, prózai kísérletek is. Lőcsei Péter emlékeztet rá, hogy Weöres Sándor néhány írása csak évtizedekkel megszületése után látott napvilágot, és egyik-másik korai újság- vagy folyóiratközlése hosszú idő múlva került kötetbe.
„Aligha lehet kétséges, hogy Weöres több lappangó írásával ezután találkoznak majd az olvasók. Szövegközlésemben nem ígérhetek ismeretlen remekműveket, meghökkentő alkotásokat, váratlan fordulatokat, szép részleteket azonban igen” – írja tanulmányában. A szövegközlések között szerepel az 1936 októberi dátummal ellátott A küszöbön című vers is, amelynek középpontjában a költő testi-lelki megpróbáltatásai állnak – mutatunk egy részletet:
Ősz van. Beteg vagyok, régóta fekszem.
Agyamra fél-ébrenlét nehezült,
erőm tompult, az életből kiestem.
Mi az, mit kinn az új nap kínja szült?
E léthez köt még egy szál s nem eresztem,
ennyit tudok. Mi lenn volt, fölkerült,
mi fönn volt, mind elbomlott szerteszét,
számban érzem saját epém izét.
A teljes verset ITT tudjátok elolvasni.
