Varró Dániel nyitotta meg a múlt héten Szegeden az Ünnepi Könyvhetet. A költő stílusosan versbe szedte megnyitó beszédét:
„Nem szívesen tetszelgek komoly és gyakorlott ünnepi szónokok pózában
És emiatt mondom el azt, amit gondolok, versesen inkább, mint prózában
Meg azért, mert bár sokan gondolják úgy, hogy a rím és a ritmus csak tarka lom,
Én makacsul meg vagyok győződve arról, hogy maga a forma is tartalom.”
A beszédben a könyveket dicsérte, amiket manapság divat temetni. Elképzelt egy világot, amiben nincsenek könyvek, és arra jut, hogy „az életünk, ha egyszer itthagynak bennünket, rendkívül üres lesz nélkülük”.
A e-bookok nem helyettesíthetik őket, ehhez egy tanárának véleményét idézte be „pirulva”: „az íbuk az szerinte olyan, már bocsánat, akár egy vagina nő nélkül”.
Humorosan úgy folytatja: ha nem lenne könyv, nem lenne mit betenni a diavetítő alá, nem lenne, mi összetartsa „az összetolt székekből épített bunkira borított pokrócot”, de nem mehetnénk oda a kedvenc írónkhoz, hogy kézzel írt ajánlást írjon a kötetbe emlékbe, és szerelmek is nehezebben köttethetnének.
„Ha nem lenne könyv, akkor nemcsak az élet, a tér is most üresnek tűnne, mert
Ha nem lenne könyv, akkor ezen az ünnepen nem lenne jelen az ünnepelt.
Most nem venne körül itt sok szép új regény és zsebkönyv és album és lexikon,
És nem mondhatnám, hogy a 96. Ünnepi Könyvhetet megnyitom”.
Varró Dániel versét a költő Facebook-oldalán olvashatjátok el:
Nyitókép forrása: Valuska Gábor
