Tulajdonképpen most már leginkább az érdekel, hogy mi az a hatalom, amivel nem rendelkezik - írja Demeter Sziládra, a PIM főigazgatójára utalva Facebook-bejegyzésében Tompa Andrea. Az író leszögezi, hogy elfogyott felháborodása a személy iránt, a rendszer iránt viszont, amely „jóváhagyja ezt a működést, sőt támogatja és kívánatosnak tartja, nem tud kimerülni, amíg a rendszer meg nem változik”. Szerinte már nem az a kérdés, hogy egy vezető mit ír vagy nyilatkozik, sokkal inkább, hogy a rendszer hogyan erősíti meg őt helyzetében és gyarapítja tovább hatalmát.
Tompa Andrea szerint miközben Demeter magát és a rendszert is, amelyet szolgál, narratívájában áldozatnak tekinti, valójában azt hallgatja el, hogy mint áldozat mitől van megfosztva, „mivel nem rendelkezik, milyen hatalma nincs még meg”.
Ez a kérdésem tehát: mivel nem rendelkezik még? Mi kellene még? Mikor volna teljes és végleges a győzelem? Mi volna a „még több hatalom”? Mennyi az „elégséges hatalom”? Van ilyen egyáltalán e mai csúcsvezetők számára? Vagy csak a hatalmi pozíciók végtelen halmozása, a soha ki nem elégíthető hataloméhség mozgatja ezeket az alakokat?
Tompa Andrea az alábbiakkal zárja írását:
„Amikor DSZ a munkatársainak írt levélben magyarázza el, hogy még gondolatban sem antiszemita, ami emberileg nyilván így van, senki sem látja magát elnyomónak, hanem „csak” igazságtevőnek, akkor egyel régebbi nagyotmondására emlékeztetek: a magyar és nem magyar írók megkülönböztetésére. Vajon amikor ilyen különbségeket tesz valaki, akkor mit is szolgál? Amikor a magyarszívű és nem magyarszívű, csak magyar nyelven író írókról beszélget? Akiket a szerző végül nem nevezett meg listaszerűen, hanem azt várta, hogy majd ki-ki magára ismer a felvetése nyomán és mélyen magába tekint. Hogy az írók megkülönböztetése a magyar-nemmagyar tengelyen hatalmi szóval, ahonnan szerintem e szerző beszél, vajon nem emlékeztet valamiféle már megtörtént múltra? Mert ez az egyre embertelenebb rendszer mást sem tesz és mást sem támogat, mint
a folyamatos megkülönböztetést: jó magyarok és rossz magyarok, jó családok és nem-családok.
Hogy ez a gondolkodás valakiket felhatalmazzon én onnan azt mondják másokra majd: ti nem tartoztok közénk. Így lesz RENDSZER. Benne vagyunk.”
Nyitókép: Valuska Gábor
