Tisza Kata a Most című könyvében több olyan szempontot is mutatott, ami alapján egy bántalmazó kapcsolatot fel lehet ismerni. Intő jel lehet például, ha egy társas rendszerben az egyik fél szempontrendszere megjelenhet, míg a másiké nem. Ha az egyik félnek sérül a szabadsága, az autonómiája, a döntésjoga. Ha az egyik világnézetet legitimnek, alanyi jogon egyértelműnek kiáltják ki, míg a másikért küzdeni kell. Ha az egyik fél nem gyakorol empátiát, nem akarja érezni, érteni a másik szempontját. Mindez azonban nemcsak egy családon vagy párkapcsolaton belül lehetséges, hanem társadalmi szinten is.
A pszichológus most egy Facebook-posztban írta meg, mit jelent mindez a gyakorlatban a mai Magyarországon:
„Hogy a CEU környékén éreztem azt, hogy úgy beszűkült a tér, fogyott el a levegő, zsibbadt le az ingerküszöb, hogy már nincs ereje a szavaknak kifejezésre juttatni valami irdatlan veszélyzónát, vagy az MTA körül éreztem volna, vagy még a Sorossal teleplakátolt, minden jóérzést emberi méltóságában sértő városban bóklászva, vagy már jóval korábban, szétszálazni se tudom már, csak tudom. Ahogyan az abúzus egy egyéni szintű emberi kapcsolatban ledermeszt és lefagyaszt, és válik szét brutális kétarcúságában a makulátlannak tűnő, negédes felszínlátszat, és az alatta lapuló, rohadó kínzás és hazugság, ugyanez történik társadalmi szinten, csak nagyobb léptékekben, de mégis, hasonlóan alantasan adagolt jéghideg fokozatossággal, mint egy fehér kesztyűben előkészített gondos és nyomtalan gyilkosság. Izoláció, jogfosztás, elhallgattatás, manipuláció, játszma, hatalom és nyomásgyakorlás. Fenyegetés, zsarolás, információtorzítás, meghurcolás, felső utasítás, tiltás. Éjszaka leple alatt elhurcolt szobrok, felolvasztott médiumok, és öntömjénező álságos félrevezetés, tömegpszichózisra játszó rettegő ösztönök mesterséges élesztése és kijátszása, majd kegyes és nagyvonalúnak tűnő felülről bedobott megmentés. Annyi sebből vérzés egyszerre, hogy társadalomkutató legyen, a keményebb és kitartóbb és progresszívebb fajtából, aki bírja szuflával, hogy ezt folyaatosan értékelje és kiálljon és magyarázza, amikor egyrészt nem a napi politika lenne a békés dolga, másrészt most már gyakorlatilag reggeltől-estig és megállás nélkül tiltakoznia kéne, amíg még a lélek átjárja. Elmondtam, leírtam, fennáll és tartom, sajnos minden egyes nappal jobban, mint előző nap, mert még mindig csak mélyül ez a seb társadalmi szinten, semhogy végre kicsit rehabilitálódni tudna. Ha nincs másik, akkor itt, és nem csak ma, hanem minden egyes napján az évnek, és percén az órának, a levegővétel is tiltakozás, ahol a csönd az abúzushoz asszisztál, és ez így van, és marad, változásig most már."
Tisza Kata TED-előadásáról, és arról, hogy nem mindig a bőrünkön hagy nyomot a bántalmazás, ITT írtunk részletesebben.
