A mai nappal életbe lép a modellváltás a Színház-és Filmművészeti Egyetemen, amelynek következménye, hogy szeptember 1-i hatállyal lemondott az SZFE vezetése, beleértve a rektorhelyettest és a szenátust is (amelynek a napokban minden jogkörét elvonták). A hallgatók tegnap utcabállal egybekötött tüntetéssel álltak ki az intézményi autonómia mellett. Közben több tanár, például Ascher Tamás és Enyedi Ildikó is felmondta oktatói szerződését az egyetemen. A hallgatók pedig a tüntetés után elfoglalták az egyetem épületét. A Hallgatói Önkormányzat közleményében azt írta: „A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóságának egy része az augusztus 31-i demonstráció után bevonult az Egyetem épületébe, szimbolikusan elfoglalta azt és deklarálta, hogy a várható új vezetőség tagjait az épületbe be nem engedi.” A tervek szerint ma délután a hallgatók fórumot fognak tartani, amelyben megfogalmazzák a követeléseiket.
Közben több, a színházi élethez erősen kötődő író is felszólalt az egyetem ügyében. Tompa Andrea egy Facebook-posztban írt arról, hogy sajnos nem voltak elegen a tegnapi tüntetésen.
„Mégis kevesen voltak egy ilyen tüntetésen. Holott békeidőben ebben az országban majdnem 7 millió színházjegyet adnak el egyetlen évben. Ha ez nem is 7 millió néző, de a színház rendkívül népszerű még mindig. Azonban ezeket a nézőket szintén nem éri el a Színművészeti helyzete, vagy (rosszabb) eléri, de nem érdekli. Pedig túlnyomó részt az egyetemi képzésből érkezőket nézi ennek a 7 millió színházjegynek a birtokosa. Ha eddig tetszett ennek a nézőnek, amit lát, és szívesen ment színházba, sorba, állt küzdött jegyekért, akkor miért mindegy neki most, hogy mi lesz ezután? Hogy lesznek-e olyan színészszemélyiségek, amelyekért rajonghat. (Lesznek, a tehetséget végleg és örökre semmi sem tudja elnyomni.) Lesznek szabadon gondolkodó, kritikus szellemű alkotók? (Lesznek, bár ha az egyetemre bevonulók tényleg a család szentségéről és Zrínyi Ilonáról fognak darabokat csináltatni, akkor talán kevesebben.) De miért nem érdekli végső soron a nézőt az, ami van?”
Az író szerint az a gond, hogy a szolidaritás nem terjed túl a színházi körökön, és színházi belügy marad, mint minden. „Ezért is könnyű mindent elfoglalni, az akadémiától kezdve a CEU-ig, amit csak kiűzni lehetett” – írta.
Németh Gábor: Nekem az SZFE a beszélgetés, a kíváncsiság, a figyelem helye - Könyves magazin
Videósorozatban beszélnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatói szakmai hitvallásukról, és arról, mit jelent számukra az egyetem. A projektben Németh Gábor író is részt vett, aki forgatókönyvírókat, dramaturgokat tanít filmdramaturgiára, kreatív írásra és kortárs magyar irodalomra. Németh Gábor 2001-ben került a Színház- és Filmművészeti Egyetemre külsős oktatóként, mert akkoriban gondolták újra a filmdramaturg képzést.
Németh Gábor a Pótszékfoglalónak adott remek interjúban foglalta össze az elmúlt fél év eseményeit, valamint azt, milyen következményei lehetnek annak, ha egy művészeti egyetemen felszámolják az autonómiát:
„Ez a folyamat tulajdonképpen, a maga módján szép… Az ördöginek is van szépsége. Egészen csodálatos trükk, valósággal Rodolfo szintű, a privatizáció mint az államosítás legfelsőbb foka – azért ez elegáns… Normális esetben magánegyetemet nagytőkések alapítanak, akiknek vannak saját gazdasági, vagy Uram bocsá’, etikai, filozófiai elgondolásaik, természetesen –, ám itt erről szó nincs. Azt mondani, hogy megszüntetem az államtól való függést, legyél magánegyetem, ugyanakkor a pártállam szolgáit és kegyenceit betonozni be haláluk napjáig a kuratóriumodba. Konkrétan: vezető politikusokat, NER-lovagokat, súlyosan exponált kultúrfelelősöket nevez ki, a továbbiakban magánegyetemmé hazudott egyetem élére, odaadja nekik a szenátustól elvont jogokat, majd az állami alapítású vagyonkezelői alapítvány tulajdonába adott intézményt állami megrendelésekkel finanszírozza, hisz ez az egyetem soha nem kapott, nem is valószínű, hogy kapna máshonnan pénzt, mint az államtól. És miután úgy módosították a felsőoktatási törvényt, hogy a kuratóriumnak joga legyen magához vonni a szenátus jogköreit: a rektor választására vonatkozó jogosítványait is elveszi, és véleménynyilvánítási jogokat hagy nála, aminek semmiféle értelme nincs. Érted? Ez történik a teljes magyar felsőoktatással, most szólok, mielőtt valaki azt gondolja, hiszi, hogy ő meg fogja úszni!”
