Részlet Szabó István Oscar-díjas Mephisto című filmjéből
A magyar színházi szakmának egy elég komoly kihívással kell szembenéznie a napokban, a kultúr-tao eltörlése miatt ugyanis számos társulat a megszűnés szélére került. Alternatív terv a finanszírozás támogatására egyelőre nincs, ráadásul a törvénymódosítás nemcsak a színházi műhelyek jövőjét fenyegeti, hanem visszamenőlegesen már az idei évadot is veszteségessé teszi számukra. A közösségi médiában már több színház és társulat is a nézők segítségét, támogatását kérte a várható adósságok miatt. Szolidaritásunk kifejezéseként most öt olyan könyvet ajánlunk, amelyek a színház semmihez sem fogható világáról szólnak.
Klaus Mann: Mefisztó - Egy karrier regénye
Klaus Mann: Mefisztó - Egy karrier története
Fordította: Lányi Sarolta, Európa Könyvkiadó, 2013, 408 oldal, 3400 HUF
Klaus Mann kultikus könyve a színház és a hatalom viszonyát járja körbe, ráadásul egy olyan korban játszódik, amikor ennek a kérdésnek a szokásosnál is nagyobb tétje volt: a fasizmus ideje alatt. A téma a regény szerzőjét is érintette bizonyos szempontból, hiszen ő maga is a Kulturkampf áldozata volt. Hitler hatalomra jutását követően olyan politikai üldözésnek volt kitéve, hogy kénytelen volt emigrációba vonulni. 1936-os regénye Hendrik Höfgen színész karrierjének tíz évét meséli el, amely egyszerre felemelkedés- és bukástörténet. Höfgen ugyanis lepaktál a hatalommal, így kinevezik a Berlini Állami Színház intendánsává. A szenvedélyes színész – aki aki egyébként épp olyan jól játszik hősszerelmest, mint tragikus sorsú figurát vagy intrikust – egy nap Mefisztó szerepét is megkapja, ezért kénytelen szembenézni azzal, hogy a karakter túlságosan illik hozzá. Csak sajnos túl későn ébred rá, hogy ő maga is az ördöggel kötött szerződést. Klaus Mann regényéből Szabó István rendezett filmet, amely 1982-ben a magyar játékfilmek közül elsőként nyerte el a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat.
Peter Brook: Az üres tér
Peter Brook: Az üres tér
Fordította: Koós Anna, Európa Könyvkiadó, 1999, 202 oldal
Peter Brooknak, a kortárs színházművészet egyik legnagyobb alakjának könyve sok színházszerető ember számára alapmű. A rendező saját tapasztalatain és személyes élményein keresztül mondja el, hogy mit gondol korunk színházának helyzetéről, problémáiról. Nem szakkönyvet akart írni, inkább gyakorlati útmutatást ad ahhoz, hogyan lehetne megújítani a színház és a társadalom kapcsolatát. Könyvében négyfajta színházat különböztet meg: a holt színházat, amely a jó előadáshoz szükséges minden kellékkel rendelkezik, de mindezt megkövesedett formában hozza színre; a szent színházat, amely a láthatatlant varázsolja láthatóvá; a nyers színházat, amely eltünteti a színpad és a nézőtér között húzódó negyedik falat, és a közönséget a játék aktív résztvevőjévé teszi; valamint a közvetlen színházat. A legideálisabbnak ő az utolsót tartja, amely az a fajta színház, ami a társadalmi eseményekre és az emberek szerepére keresi választ és azonnal reagál a minket érintő aktuális problémákra.
Mihail Bulgakov: Színházi regény - Moliére úr élete
Mihail Bulgakov: Színházi regény - Moliére úr élete
Fordította:Karig Sára, Szőllősy Kinga,Európa Könyvkiadó, 2008, 454 oldal, 2900 HUF
Bulgakov kevésbé ismert, de nagyon jó humorral megírt regénye a színházi élet kulisszatitkaiba nyújt bepillantást. A harmincas évek Moszkvájában játszódó történetnek van némi önéletrajzi háttere is, ugyanis Bulgakov erősen belefogalmazta a könyvbe mindazokat a nehézségeket, amelyekkel saját műveinek színpadra állításakor kellett szembenéznie. Az eredmény egy erősen szatirikus regény lett, amiben viccesen és kissé karikírozva mutatja be a színházak belső működését, az öntörvényű művészeket, az irigységet, a gáncsoskodást, az egoizmust és a bukástól való rettegést. (Láthatjuk például Sztanyiszlavszkij paródiáját, de más szereplők is beazonosíthatók.) A történet középpontjában persze a magányos, zseniális író és a hatalom kívánságait leső, hektikusan működő színházi világ összeütközése áll.
William Sommerset Maugham: Színház
William Sommerset Maugham: Színház
Fordította: Szerb Antal, Holnap Kiadó, 2007, 294 oldal, 2500 HUF
A Színház című regény főszereplője egy olyan színésznő, aki nem tud különbséget tenni a szerepei és a valóság között, ezért úgy éli az életét, mintha az egész csak egy színjáték lenne. Az illúzió akkor ér véget számára, amikor beleszeret egy magánál jóval fiatalabb férfiba, és megtapasztalja milyen erősek és fájdalmasak tudnak lenni a valódi érzelmek. A színház ebben a történetben egy csillogó, művi világként jelenik meg, amely nem a valóság tükörképe vagy kicsinyített mása, hanem az ellenpontja. Maughan, aki színműíróként maga is megtapasztalta a színházak belső működésének visszásságait és kiismerte a színészek és rendezők munkáját, manírjait, úgy gondolta, hogy a színházi embereket egy szakadék választja el a valóságtól. A karrierjének csúcsán lévő Julia Lambert történetéből Szabó István rendezett filmet Csodálatos Júlia címmel.
Borisz Akunyin: Színház az egész világ
Borisz Akunyin: Színház az egész világ
Fordította: Szabó Mária, Európa Könyvkiadó, 2013, 500 oldal, 3400 HUF
Akunyin krimije már a címében is Shakespeare-t idézi meg, de később motivikusan is erősen rájátszik a drámai hatásra. Fandorin ugyanis ebben a történetben kivételesen nem politikai gyilkosságok után nyomoz, hanem egy moszkvai színházba keveredik el. Egészen pontosan Csehov özvegye kéri meg, hogy derítse ki, mitől retteg barátnője, egy Eliza Altairszkaja-Luanten nevű színésznő. A detektív kelletlenül, de beleegyezik, hogy közvetlen közelről vizsgálja ki az esetet. Csatlakozik a Noé Bárkája nevű színház társulatához, ahol számára is meglepő módon azonnal az említett színésznő hatása alá kerül, sőt, a kedvéért még egy darabot is ír. Közben azonban hirtelen megugrik a halottak száma, és valamilyen módon mindegyikük a halálra vált – és egy titokzatos férfitől rettegő – Elizához kötődik. Akunyin regényében a színház nemcsak díszlet, hanem létforma: az illúziók terepe, ahol semmi sem az, aminek látszik és ahol sosem lehet tudni, hogy mi a valóság és mi a játék.
A színészekre általában valamilyen nagy szerepük miatt szeretünk gondolni, ritkán látjuk őket szövegközelben, pedig minden színház komoly olvasóklub: egy-egy színművel heteket, hónapokat töltenek az alkotók. A Könyves Magazin legutóbbi számában a színház és irodalom viszonyát jártuk körbe. A téma kapcsán olyan művészekkel beszélgettünk, mint Máté Gábor, Olasz Renátó, Rujder Vivien, Dóra Béla és Lovas Rozi.
