„Költő vagyok, a vers az életem. Hiszem, hogy nem luxustermék, hanem segítség az élethez, olyan alapvető, mint a kényelmes cipő vagy a jó szemüveg. A vers három legfontosabb funkciója, hogy megtanít figyelni, megállítja az időt, és erőt ad: nehéz pillanatainkban megmentheti az életünket – ahogy például egy Mawson nevű sarkkutatóval történt, mikor halálveszedelemben lógott egy jégszakadékban, vagy velem, mikor válságban voltam kamaszkoromban. Aki verseket hord a fejében s a szívében: szabad ember” – olvashatjuk Szabó T. Anna TED-előadásának ajánlójában. A videót meg lehet nézni itt, de mi pár pontban összefoglaljuk, miről is van szó benne.
- „Én azt hittem, a szerelem bárgyú és illetlen dolog,/ A fiú mindig hazudik, a leány mindig mosolyog./ De mostmár tudom, hogy a szó magában semmit nem jelent,/ De ha érzed, egy pillanatra, meglesheted a végtelent” – írta Szabó T. Anna, amikor 16 éves volt és nagyon szerelmes. Nem tudta, hogy értse meg az érzéseit, ezért kezdett verset írni. Valami kézzel foghatót szeretett volna, valamit biztosra akart tudni.
- Akkoriban egy dolgot tudott magáról, hogy ír. „Írok, tehát vagyok, írok, értek, értelmezek.”
- Kiskorától kezdve a vers volt a menedéke. Egyéves korában kapta meg Weöres Sándor Ha a világ rigó lenne című kötetét, amit már akkor gyönyörködve hallgatott. Ebbe írta első versét is, ami egy nagy firka volt.
- Az élménye hasonló volt ahhoz, mint amikor Szabó Magda kislányként találkozott Arany János balladáival. Még alig tudott olvasni, amikor levett egy bőrkötéses könyvet a polcról, amitől az egész élete megváltozott.
- A vers, felzaklat, borzongat, az ember idegzetét, mint egy húrt rezgeti. A vers szép, kellemes, de sokszor fájdalmas borzongás: „szent borzadály”.
- Hogy milyen ereje van annak, amikor valaki beleszeret egy versbe, arra jó példa egy pásztorfiú töténete, aki hallott egyszer egy Petőfi-verset, eladta a kis báránykáját és vett belőle egy Petőfi-kötetet. Aztán híres költő lett, úgy hívják, hogy Sinka István.
- Akik a kisgyerekeknek az anyanyelv örömét adták, azok a nők voltak. A gyerekmondókákat, a népi imákat, a népdalokat is gyakran nők írták, névtelen nők.
- Weöres Sándort is a falubeli parasztasszonyok éneke, és az édesanyja elszántsága tette költővé. És mivel a nőknek köszönhetően lett költő, ezért annyira emlékezetesek a gyerekversei.
- Az időhöz nagyon sok köze lehet a versnek. Meg tudja állítani az időt, le tudja lassítani, és fel tudja gyorsítani, szívdobogást okoz, valamit tenni akarunk a vers hatására. Időnként ez a vers megfordíthatja az életünket, sőt, akár életmentő is lehet.
- Utóbbira példa Douglas Mawson Antarktisz-kutató története, aki a sarkvidéken beesett egy jégszakadékba, és hiába próbált, nem tudott kimászni. Már majdnem feladta, amikor eszébe jutott egy vers: „Meghalni könnyű. / A haláltól ne félj. / Ragaszkodj, markolj, /próbáld újra, élj!” Csodával határos módon megmenekült.
- Minél több vers van bennünk, annál több erőforrásunk van. A vers rendezett szöveg, olyan, mintha az ember imádkozna.
- Faludy György a kihallgatások közt, a falnak állítva is verseket mondott magában
- Nemes Nagy Ágnesen a hatvanas években pszichológiai kísérletet végeztek LSD-vel. Le kellett írnia, mit tapasztal a szer hatására. Később azt vallotta, semmi sem olyan intenzív, mint a versírás. Ő ennél sokkal magasabb szintre jut versírás közben.
- A vers olyan, mint egy kő, mint egy belső erő, belső sugárzás.
- A költők varázslók, sámánok, mágusok, akik rábízzák magukat a nyelvre. A költőknek nincs semmijük, csak az anyanyelvük varázslata.
