- A kötetnek volt egy munkacíme, ami sokkal testibb volt. Két iránya van: a testbe zártság és az abból való szabadulás.
- A szerkesztő, Dávid Anna ajánlotta, hogy ez legyen a végső cím. Csodálatosan találkozott vele Szilágyi Lenke fotója, ami egy híres énekesnőt ábrázol, Kiss Erzsit. A kötet egyébként egy-egy énekesnő történetével kezdődik és végződik.
- Az ének a legevidensebb szabadulógyakorlat.
- Szabó T. Annának meggyőződése, hogy a népdalaink jó részét nők írták és énekelték.
- A zene elmondhatatlan érzéseket közvetít, és ott állnak mögöttünk az ősök, amikor éneklünk.
- Neki nagyon sokat énekeltek gyerekkorában, és ő is sokat énekelt anyaként, az elaltatás rítusához például hozzátartozott.
- A kötet szereplői magányos emberek, akik elbeszélik a történeteiket és ezáltal kapcsolódnak egymáshoz.
- A szabadulógyakorlat az nem valamibe beszabadulás, nem egy őrjöngő lélekállapot, hanem felszabadulás. A cél kilépni az egóból és nem másnak az egójába belelépni.
- Nem tartja szomorú könyvnek, bár sokan mondják, hogy felkavaró, de alapvetően mégsem kiábrándult, kétségbeesett kötet. Nem bánja, ha az olvasók megrendülnek, de szeretne kapaszkodót nyújtani az elbeszélés által.
- Ezek balladanovellák, amelyek az énekelt ballada műfajához csatlakoznak. Több nagyon ritmikus szöveg is van.
- A vágy fontos téma, a versei is erről szólnak, kezdetektől fogva erről ír.
- Sokat foglakozott Shakespeare-rel és a szonettekkel, rokon sóvárgó lélekre talált benne.
- Ezek a dolgok nem olyanok, mint a fogyasztói társadalom reflexe, hogy megveszem és az enyém. Ember nem lehet a mienk, a testünkkel nem tudunk magunkévá tenni semmit.
- Nemcsak az öröm vágyakozása van benne a történetekben, hanem a vágy a fájdalomra is. Annak az elismerése, hogy nem létezik a teljes összeolvadás, vagy ha létezik, csak pillanatokra, és az viszont egyszerre romboló és teremtő is.
- Mindezt a költészetből tanulta, a prózaírók ennél sokkal szigorúbbak. Számára a romantika az élet-halál játékot jelenti. A kötetben is ezt a fajta költői felfokozottságot hozza létre prózában.
- Azt akarta megkeresni, hogy van-e szabadság úgy, hogy nem tudunk az igényeinkről beszélni. A megfogalmazhatóság kereteit keresete.
- Engedte szólni azt a hangot, ami szabadon szólt belőle. A belső ritmus szabadságát nagyon jó volt megélni. Ilyenkor az egész világ arról kezd szólni, amiről az ember ír.
