Napok óta tintás a kezem, folyik a tollam, mégis írok vele - kezdte az Ünnepi Könyvhét nyitóbeszédét Szabó T. Anna csütörtökön a Vörösmarty téren. A költő, aki mások mellett megidézte Kazinczyt, Kányádit, Szabó Lőrincet, Aranyt, Weörest, felemlegette George Orwell 1984 című regényét is. Azt mondta, az egyik olyan könyv volt, amely megváltoztatta az életét, amikor a romániai diktatúrából kiszabadulva először hozzáférhetett. "Ismertem az írógép-ellenőrzést, a lehallgatást, hogy még a naplómba sem írhattam szabadon, ismertem a kongó könyvesboltokat" - mondta Szabó T. Anna, hozzátéve, hogy a legjobban mégis a mindent átjáró hamisságot ismerte, pont ezért volt szédítően friss a szabadságélménye, először 1987-ben, aztán 1989-ben.
"Most, hogy az országban, és közel s távol a nagyvilágban fokozatosan visszatér, és a vírus miatt még jobban árad, gyakran és gyűlölködésbe is átcsap a jogos vagy alaptalan félelmekből eredő gyanakvás, ez a bőven buzgó forrás, egyre kevésbé van hová elhúzódni, visszahúzódni. Zúg körülöttünk a vízözön" - hangsúlyozta. A költő idén nyáron újraolvasta az 1984-et, utána elővette a tollat és a papírt: "Az üres lap belém lát, de nem figyel meg, nem akar lehallgatni, sem politikai, sem üzleti célból". Szerinte egyetlen feladata van a papír fölött, hogy ne hazudjon önmagának.
A költő azt mondta, újra vissza kell térnünk a papírhoz, ha nem akarjuk, hogy behálózzanak, megfigyeljenek, manipuláljanak, szánkba rágják a szavakat. Elmondta azt is, hogy szükségünk van a történeteinkre, mindannyiunkéra, és írjuk le őket bátran. "Írni nehéz, olvasni könnyebb, de mindkettőhöz bátorság kell" - hangsúlyozta, hozzátéve, ha megértettük a szöveget, viszonyban kell maradnunk vele, el kell gondolkodnunk rajta, ellen kell szegülnünk vagy tovább kell gondolnunk azt.
A teljes beszédet itt tudjátok végighallgatni:
