A strandolvasmány megjelenése összefonódik a 19. századi amerikai iparosodással, amikor egyre szélesebb körben vált elérhetővé a nyomtatott irodalom és az utazás. A feltörekvő középosztály szemében a nyári vakáció státuszszimbólumként létezett, a kiadók pedig új piaci lehetőséget fedeztek fel az új ovlasóközönségben, akik könnyed olvasmányokat kerestek a tengerpartra.
Mit vittek a strandra a 19. században?
Az Egyesült Államokban eleinte egyszerűen csak nyári olvasmánynak nevezték a tengerpartra szánt, szórakoztató történeteket, az 1990-es években viszont már strandolvasmányként hivatkoztak rá. A The New York Times pedig 1897 óta készít nyári olvasmánylistát. A gyűjtés fő szempontja volt, hogy a kötetek széles olvasóközönséget érjenek el, ezért leginkább regények és életrajzok kapnak helyet az ajánlóban.
Az 1870-es évekre nemcsak az írni és olvasni tudók száma nőtt, hanem a nyári vakáció egyre szélesebb réteg számára elérhetővé vált.
A kiadók észrevették, hogy évről-évre többen utaznak, a pihenni vágyók pedig nyitottak az irodalom változatosabb formáira.
Az úgynevezett filléres regények, és az újságokban megjelent folytatásos történetek népszerűsége bebizonyította, hogy az új olvasóközönséget a szórakoztató irodalom érdekli. Mivel a nyár korábban eseménytelen időszaknak számított a a könyviparban, a kiadók megragadták a lehetőséget és nyári olvasmányok névvel kategorizálva kezdték terjeszteni a könnyed regényeket.
A külföldi kiadók nyári olvasmánylistája nem sokat változott az évek során. A Barnes & Noble 2024-es gyűjtésében szinte kizárólag könnyed, romantikus regényeket találunk. A Harper's Bazaar listája ennél valamivel változatosabb, ugyanis thrillereket és memoárokat is tartalmaz. Az olvasók általában olyan köteteket választanak strandolvasmánynak, amelyek kiszakítanak a mindennapokból,
pár óra alatt elolvashatók,
és az sem hátrány, ha nyáron játszódnak.
Az eredeti strandolvasmány
Donna Harrington-Lueker médiatudomány-professzor Books for Idle Hours című könyvéből kiderül, hogy az első jómódú nyaralók – leginkább fehér férfiak – általában politikai újságokat, verseket, esszégyűjteményeket és klasszikusokat vittek magukkal a strandra. Az egyik legkorábbi, kifejezetten a nyári vakációra szánt mű a brit Alfred Tennyson és az amerikai Henry Wadsworth Longfellow költő óceáni témájú verseinek gyűjteménye.
A strandkönyvek idővel egyre inkább a női olvasókat kezdték megcélozni,
így a klasszikusok helyett a romantika vált domináns műfajjá. Tavaly mi is összeállítottunk egy nyári olvasmánylistát, de a hagyományos nyári regények helyett olyan könyvek közül válogattunk, amelyek ugyan nem éppen könnyed történetek, mégis letehetetlenek.
Forrás: Mental Floss
