Neil Gaiman rajongói már előre felvéshetik maguknak a dátumot: július 15-én jelenik meg a Sandman hangoskönyv-változata, amelyben Morpheust nem más fogja megszólaltatni, mint James McAvoy, a narrátor pedig maga Gaiman lesz. Az audio-verzió az első három képregényt dolgozza majd fel, és Gaiman a facebookon azt írta, hogy tulajdonképpen már 28 éve meg akarták csinálni ugyanezt a BBC-nél, de nagyon boldog, hogy akkor nem jött össze, hiszen most valami egészen elképesztő dolgot hoztak tető alá.
Neil Gaiman egy korábbi interjúban elmondta, hogy annak idején nagyon felszabadítólag hatott rá, hogy azt hitte, a Sandman csak átmenetileg lesz jelen az életében. Fiatalon mindössze annyit tudott, hogy minden hónapban ki kell jönnie egy olyan képregénnyel, ami elég jó ahhoz, hogy az emberek tovább olvassák, ráadásul annak olyan képregénynek kellett lennie, amelyet ő is szívesen olvasott volna. 26 éves volt, amikor elkezdte a Sandmant, és visszatekintve a legjobb dolognak azt tartja, hogy nem tudta, mit csinál. Ebben pedig az volt a legjobb, hogy senki nem volt – saját magát is beleértve –, aki lebeszélte volna bizonyos dolgokról. Miután nem tudta, hogy esetleg hibát követ el, ez a tény lehetővé tette, hogy megtegye azt. Jellemző, hogy a képregény első, 1988-as dedikálásánál még csak úgy tucatnyi ember jelent meg, 1992-ben, a negyedik gyűjteményes kötet megjelenése után már akár több mint ezren írattak alá a szerzővel a népszerűsítő körút egy-egy állomásán.
Korábban ezt írtuk a képregényekről:
"A sorozat gerince egy grandiózus, álmokon és különböző valóságokon átívelő sztori, ami a címszereplő okkultisták általi – véletlen – bebörtönzésével, majd évtizedekkel későbbi kiszabadulásával kezdődik, és Gaiman a későbbiekben ennek az utóhatásait bontja ki. A közvetlen, egy sötét atmoszférájú fantasy-kalandra még inkább rímelő következmények után (a sokáig felügyelet nélkül maradt álombirodalom rendberakása, a szökevény álmok levadászása) a hangsúly Morpheus személyiségének változására kerül. Rabsága után az alapvetően hideg, roppant haragtartó és végletekig büszke karakter nagyobb empátiával és kevésbé egyoldalú önképpel lát hozzá, hogy múltjának hibáit korrigálja. Ironikus módon ez az „emberibbé” válása vezet végül a bukásához is, vagyis a Sandman egyszerre Morpheus felemelő megváltástörténete és szívszaggató tragédiája."
