A Helikon Kiadó gondozásában megjelent, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere, Révész Sándor őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, első bálványáról, Radics Béláról, a színpadon elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Az énekes Derksen Gyöngyivel és Bálint Csabával dolgozott együtt a köteten, amibe itt bele is olvashatsz.
Őszinte visszatekintés egy mozgalmas életre
„1986-ban merült fel először, hogy könyv készüljön az életemről, de akkor, harminchárom évesen nagyon korainak éreztem még ezt. Később is időről időre kapacitáltak. Most – nemcsak azért, mert tavaly hetvenéves lettem, de azért is, mert a velem megtörtént dolgok szerintem megfelelő mértékben ülepedtek, és jelen állapotom elég időt hagy erre – úgy döntöttem, amíg el tudom mondani, addig el is mondom, hogyan is éltem én, hogyan is éltünk mi” – fogalmazott Révész a Nyugati tér blogon.
Az Ezt én választottam hétfői bemutatóján pedig azt mondta: „Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem” ‒ mondta a kötetbemutatón az énekes. Hozzátette: sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni,
és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Az első sikerek – a Generál
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé. Hogy miként? 1972-ben ők nyerték a Ki Mit Tud?-ot, és ezzel automatikusan megváltották a jegyüket a táncdalfesztiválra is. A hétfői kötetbemutatón Révész Sándor a Generál megszületéséről is mesélt.
„A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető.
A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt” ‒ fejtette ki.
Kell-e nekünk Piramis brigád?
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben Révész igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. (Egy dolog csak a számos közül: az országban számos úttörőbrigád kérvényezte, hogy a munkásmozgalom egykori hősei helyett a Piramisról nevezzék el. Ez pedig az ifjúsági sajtóban hosszú vitát eredményezett.) Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
„A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira” ‒ fejtette ki Révész Sándor.
Legenda az óceánjáró hajón
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. „Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel."
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser‒Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
„Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni.”
Újból a színpadon?
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992‒93-as, majd 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. „Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak” – mondta a kötetbemutatón az énekes.
Mint kifejtette, bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját,
a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
„A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni” ‒ jegyezte meg Révész.
Hozzátette, hogy a betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát,
amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
Révész Sándor végül elmondta: a hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. „Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra.”
Forrás: MTI, Nyugati tér
Nyitókép: Fortepan / Szalay Béla
