Azt gondolná az ember, hogy a második világháborúról már szinte mindent elmondtak, időről időre viszont még ma is olyan összetett emberi sorsok és történetek kerülnek napvilágra, amelyekből elkerülhetetlenül könyv lesz. Philippe Sands először a nagypapája múltját kezdte kutatni - ez insipirálta a Kelet-nyugati utca című kötetét, amely a Park Kiadó gondozásában jelent meg -, aztán egyik történet hozta a másikat, és így született meg végül a The Ratline című könyve. Korábban ezt írtuk erről a kötetről:
"Philip Sands a kutatásai alatt megismerkedett és összebarátkozott Hans Frank fiával, Niklasszal - ő mutatta be aztán Otto von Wächter fiának, Horstnak. Otto von Wächter 1942 és 1944 között Lviv náci kormányzója és Hans Frank helyettese volt. (...) Sands elmondta, hogy bár kedveli Horstot, egyúttal őt magát fel is zaklatja, amikor a férfi az apját védelmezi. Otto von Wächter történetének ráadásul van egy másik főszereplője is, a felesége, Charlotte, akivel szemben szintén kettős érzései vannak a szerzőnek. Hiszen igaz, hogy egy náci asszonyról van szó, egyúttal viszont egy olyan feleségről, aki mindent megtett a férje védelmében: míg 1945 májusáig Otto von Wächter mozgatta a szálakat, akkor felborult az erőegyensúly, és a férfinak hatalmas szüksége lett Charlotte-ra, teljesen a nőre volt utalva."
Az Otto von Wächterről szóló kötetet most a Guardian ismertette, és a lap megjegyezte, hogy egy olyan feszes és aprólékosan kidolgozott, tényeken alapuló thrillerről van szó, amely
sűrűségét és tempóját tekintve John le Carréra emlékeztet
(aki nem mellesleg a valóságban Sands szomszédja). Új könyve tehát Otto von Wächter megmenekülésének történetét mutatja be: a náci tiszt 1945-ben sikeresen elkerülte a szövetségeseket, majd három éven keresztül az osztrák Alpokban rejtőzött, végül egy vatikáni püspök, Alois Hudal nyújtott neki segítő kezet.
Később Rómában bujdokolt egy kolostorban, és arra várt, hogy megnyíljon az út Argentínába. Erre utal a kötet címe is: a ratline elsődleges jelentése kötélhágcsó (amelyen például a tengerészek is közlekednek a hajón), de ezzel a szóval illették azokat a menekülő útvonalakat is, amelyeken a nácik elhagyták Európát a második világháború után.
A várakozás hónapjai alatt viszont egyszer csak rejtélyes betegség döntötte le a lábáról Von Wächtert, akit két szerzetes hamis személyazonossággal végül egy római kórházba szállított, ám a férfi négy nap múlva meghalt. Fiának, Horstnak mai napig meggyőződése, hogy az apját 1949-ben meggyilkolták. A fiú meggyőződéssel védi és mentegeti az apját, aki szerinte ellenezte a faji nézeteket, nem tekintette a németeket übermenschnek, és pusztán jó dolgokat akart cselekedni.
Philippe Sands a találkozásaik során azon kapta magát, hogy megkedvelte Horstot, és egy valószínűtlen barátság kezdődött kettejük között. A férfi minden dokumentumot megosztott az íróval (leveleket, naplóbejegyzéseket, fotókat), és nagyon szerete volna, ha Sands végére jár az apja halálának. A történelmi nyomozás során egy rendkívüli szerelem elevenedik meg, amely még akkor is kitartott, amikor a világuk romokba dőlt körülöttük. Sands ugyanakkor megingathatatlan marad akkor is, amikor Horst von Wächter erre már nem képes, és egy olyan férfi portréját vázolja fel, aki valóban odaadó apa és szerelmes férj volt, ám vitathatatlanul egy háborús bűnös is, akinek vér tapadt a kezéhez.
