„Az elmúlt két hétben (...) megtalált egy igazi mestermű, aminek olvasása után már tényleg nem lesz semmi olyan, mint előtte volt” - írta a hétvégi Maradj otthonban Ott Anna. Ez a könyv David Grossman A világ végére című kötete volt, amelyről most a vlogjában is mesélt. Itt elhangzik többek között, hogy a regény egy vér- és dacszövetségről szól, egy mély és tiszta szerelemről, az apaságról és az anyaságról, az életről meg a halálról, mindez pedig háborús környezetbe van ágyazva.
Grossman palesztin anyától és Galícia lengyel tartományából származó apától született Jeruzsálemben, 1954-ben, gyerekkora óta rádiós műsorokban szerepelt, nemzetközi karrierjét mégis egy Ciszjordániáról szóló riportnak köszönhette. Számos szépirodalmi és tényirodalmi kötet fűződik a nevéhez. Egy ló besétál a bárba című regényével 2017-ben elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat. A könyvből hamarosan filmet is forgatnak majd. Maga Grossman amúgy az írást egyszer a szexhez hasonlította: „Mielőtt kipróbálnád, csak homályos elképzeléseid vannak róla, fenyegető, de nagyon vonzó elképzelések. Miután megtetted, nem érted, hogyan élhettél eddig nélküle. Azonnal függővé válsz. Tudod, hogy ez az, amit csinálni akarsz.” A világ végére előtt ő is legyalogolta a főhőseinek szánt kétszázötven kilométeres túrát. Az út 45 napig tartott: „Egyetlen dolgot tudok biztosan, ha nem írtam volna meg ezeket a sztorikat, ezeket a karaktereket, akkor sokkal kevésbé lennék boldog és normális.” A regény korábban a hét könyve is volt nálunk - akkor azt írtuk róla, hogy egy nosztalgikus, pacifista roadmovie, bonyolult szerelmi háromszöggel. A szerzőről készült portrénkat olvasd el itt:
Grossman-portré: Izraelinek lenni fárasztó dolog - Könyves magazin
Scolar, 608 oldal, 2013, 3192 HUF „Írás közben történnek csodák. Sajnos sokkal gyakrabban, mint az életben" - vallja David Grossman, aki a 20. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik legnevesebb vendége. Napjaink legnagyobb izraeli írója 10 évesen küldte élete első képeslapját, ami egy 25 éven át tartó rádiós álláshoz vezetett.
Grossmannal pár éve interjúztunk is, akkor elmondta: az írás számára annak a privilégiuma, hogy valaki mássá váljon. „A világ végére írása közben például arra volt kíváncsi, milyen érzés anyának lenni. Ehhez persze elengedhetetlen volt a női lélek ismerete, amiben felesége, egyben legjobb barátja, Michal segített neki. Grossman nagyon aktív, sőt „anyáskodó apukának” írja le magát, aki pontosan tudja, hogy a feleségének mindig sokkal intimebb és bizalmasabb marad a kapcsolata a gyerekeikkel. Mindenképpen azt akarta, hogy egy nő vezesse a történetet, mert nem lett volna hiteles, ha egy férfi menekül az üzenet elől. A háború férfias játék, a nők mindig szkeptikusak és ironikusan mosolyognak, ha a nagyfiúk játszóteréről folyik a szó. Isten nagyon intelligens, veti közbe, nem véletlenül Ábrahámot, és nem feleségét, Sárát kérte meg, hogy áldozza fel a fiukat, Izsákot” - írtuk akkor.
