Ocean Vuong vietnámi származású amerikai költő és író, aki még 2016-ban kapta meg a Whiting irodalmi díjat, a napokban lezajlott átadó ünnepségén személyes történetekkel átszőtt beszédet mondott. A Röpke pillanat csak földi ragyogásunk című regény írója elmesélte az anyjának vásárolt ház történetét is.
Korábban, az említett regény kapcsán írtunk Vuong családi állapotáról, vietnámi gyerekkoráról. Az író anyja nem tudott olvasni, és a kötet szerint megpofozta a fiát, amikor az meg akarta tanítani olvasni. Az anya azt mondta, nincs szüksége olvasásra, mert lát, és addig elég volt az is.
„Az első dolog, amit a nyereményemmel tettem, az volt, hogy előleget fizettem anyám házára. Anyám menekült volt, egy analfabéta körmös" – mondta mostani beszédében Vuong. Felidézte akkori beszélgetsüket is: "Csak azért, mert a The New Yorker, a The New York Times, a sajtó, a kiadók értékelik, amit én csinálok, nem jelenti azt, hogy neked is így kell tenned. Miért is kellene? Csak annyit kell tudnod, hogy mindent megtettem, és most már a saját házadban élhetsz..."
Az író édesanyja végül csak két évig élt a Queensben található házban, mielőtt mellrákban meghalt. De ahogy Vuong fogalmazott: a díj nemcsak egy babér, hanem a pénzbeli szabadság is, amely szerettei felszabadulását és jólétét biztosította. Vuong csak ezután mert arra gondolni, hogy új formákkal kísérletezik, és regényíró lesz.
Ahogy arról mi is hírt adtunk, hamarosan filmváltozat készül Ocean Vuong regényéből.
„A díjakat mindig a múltnak adják”
Vuong elmondott egy anekdotát 2011-ből is, amikor barátja, Eduardo C. Corral amerikai költő megkapta a Whiting-díjat. „Nem sokkal később eljött hozzám teázni, és olyasmit mondott, amit halálom napjáig nem fogok elfelejteni. Azt mondta: az első dolog, amit tett, amikor hazaért, egy üres lapot tett az asztalára. Így emlékeztette magát arra, hogy a díjakat mindig a múltnak adják.”
Nyitókép: Wikimedia Commons / slowking4
