Mi is írtunk róla tavaly, hogy minisorozatként és filmként is feldolgozzák Nemes Z. Márió versfolyamát, a Barokk Feminát. Az első előzetes bemutatásakor a rendező, Lichter Péter azt írta Facebook-oldalán hogy ez a második verseskötet-adaptációja, egyúttal köszönetet mondott a szerzőnek, Nemes Z. Máriónak a szövegért, ami – ahogy fogalmazott – sikeresen felébresztette a benne szunnyadó DADAGÉPET.
A versfilmet most jelölték az egyik legrangosabb dokumentumfilmes díjra, a Doc Alliance Awardra, amit Cannesban adnak át, és ami 8000 eurós pénzjutalommal jár. A nyertesek nevét július 13-án hirdetik ki, a jelöltek listája ITT található.
Lichter korábban a Jelenkornak azt nyilatkozta, hogy a karantén első hetében kezdett el dolgozni a projekten: „Úgy fest, ez a munkám lesz az eddigi legradikálisabb, legöntörvényűbb: ez tudom, elég fenyegetően hangzik, de Márió szövegei mindig olyan elementáris erővel hatnak rám, hogy úgy érzem, árulás lenne magammal (és a szöveggel) szemben, ha nem mennék el a falig”.
Nemes Z. Márió 2019-ben megjelent kötete verses napló, amelyben a személyes tapasztalatok és érzések a társadalmi, politikai közegtől elválaszthatatlanul jelennek meg. A Barokk Femina a 2006-os őszi eseményekre tekint vissza, és egy sajátos, disztópikus nyelvezettel, apokaliptikus képekben beszél a mai Magyarországról, amelynek „egyik fundamentális mozzanata a HAZUGSÁG”. (Olvass bele ITT)
A szerző korábban azt mondta interjúnkban, hogy 2006 azért volt fontos számára, mert akkor tudatosult benne először, hogy társas lény, hogy társadalomban él: „Ugyanakkor ez a társadalmi-politikai tapasztalat a hiperkáosz tapasztalata is volt egyben. Egy másik generáció számára talán a rendszerváltás lehetett ilyen nagy meghatározó élmény, mely – így képzelem – a társadalmi logosz önmagára ébredéseként, értelemmel kecsegtető horizontként válhatott euforikussá és közösségivé sokak számára. Az én eufóriám a kollektív és személyes pszichózis FORRADALMI eseménye volt. Nem vettem részt utcai történésekben, semmi ilyesmi, csak hirtelen felébredtem magamból egy olyan világba, aminek semmi értelme nem volt, és efölött hisztérikusan dühöngött vagy ujjongott. Ez a skizoid szükségállapot nyilván fenségesnek is tűnhetett, csak hát ez a fenséges önmagát zabálta fel. Pontosabban máig zabálja, mert 2006 nem ért véget.”
