Nemes Z. Márió: Nemcsak az irodalom, hanem az irodalmi élet is betegít

Rostás Eni | 2017. május 03. |

Látás- és kapcsolatgyilkos, elmagányosodáshoz vezet és fals képet generál. Leírhatatlan örömforrás, erotikus szédülés és tökéletes hízókúra. A Sorvezetőben ezúttal arra voltunk kíváncsiak, mennyire egészségtelen az írás. Elsőként Nemes Z. Márió válaszát olvashatjátok

mario400.jpgA betegség és az irodalom kapcsolata kulturtörténetileg nagyon terhelt összefüggés, elég, ha csak dekadencia fogalmára gondolunk. Ebből a szempontból a betegség esztétikailag jelenthet pozitív eseményt is, hiszen egy olyan átváltozást jelez, mely az érzékek túlfinomítása által egy új világba vezet be. Kifejezettem élvezem, ha így betegít meg a költészet. Az érzékelés ilyen „elferdítésében” mindig van valami intenzív idegi gyönyör, mely pszichofizikai roham, hullám vagy erotikus szédülés. Ugyanakkor mindennek megvan a maga ára, bölcsen kell takarékoskodnunk a gerincvelőnkkel. Az esztétikai koitusz utáni depresszió nagyon erős tud lenni. De ennél nyomasztóbb sajnos a szociológiai része a dolognak, hiszen a sok beteg élvezőből álló kulturális tér rengeteg anomáliához vezet.

Nemcsak az irodalom, hanem az irodalmi élet is betegít. Sőt, a magyar kulturális életet én nem is kórháznak látom ebből a szempontból, hanem egy hatalmas betegítő gépezetnek. Egy idő után már nem is az a kérdés, mit vagy hogyan írsz éppen, hanem hogy elég egészséges maradsz-e ahhoz, hogy megírd, amit akarsz. Hiszen a különböző szereplők valamiféle neurotikus slejmben dagonyáznak, mintha ez lenne a világunk alapszövete. Paranoia, kisebbségi és nagyzási komplexusok, sértettségekből épített bunkerek. Traumaközpontú jellemek.

Könyves Magazin 2017/.

LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2017, 72 oldal, 5 pont + 199 Ft

 

Mindennek nyilván össztársadalmi jelentése és/vagy oka van, ugyanakkor az irodalmi életre jellemző rendkívül szoros kapcsolata szakmaiságnak és mentális higiéniának mégis újra meg újra megdöbbent. Igazság és egészség egymást folyamatosan szétíró erők. Nem gondolom, hogy pestisdoktoroknak kellene purgálnia az irodalmat, valószínűleg nincs nagyobb veszély, mint egy zsarnoki politikai egészség számon kérő és kirekesztő gesztusai. Nem biztos, hogy meg kell gyógyulni. Én inkább egy boldog és önszervező szanatóriumot képzelek el, ahol egymáshoz igazítjuk mániáinkat és közösen gazdálkodunk a gerincvelő kincseiből.

A válasz eredetileg a Könyves magazin 2017/2. számában jelent meg.

 

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

MARGÓ
...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.

...

Czakó Zsófia új regényében anyák és lányaik próbálják megérteni egymást

Hogyan lesznek a legközelebbi családtagokból távoli rokonok? Czakó Zsófia legújabb regényéből kiderül.

...

Mécs Anna: Azokat a részeket akartam megmutatni, amik a nő testén és lelkén kevésbé észrevehetőek 

Mécs Anna Rutin című új kötetét Réz Anna és a szerző mutatta be az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon.

...

Lehet-e a zenetörténet közérthető? – Fazekas Gergely az Őszi Margón

Fazekas Gergely Négynegyed című könyvének bemutatóján számos izgalmas anekdotával lettünk gazdagabbak.