Nemes Z. Márió új kötete verses napló, amelyben a személyes tapasztalatok és érzések a társadalmi, politikai közegtől elválaszthatatlanul jelennek meg. A Barokk Femina a 2006-os őszi eseményekre tekint vissza, és egy sajátos, disztópikus nyelvezettel, apokaliptikus képekben beszél a mai Magyarországról, amelynek „egyik fundamentális mozzanata a HAZUGSÁG”. Nemes Z. Márióval politikai költészetről és a hiperkáosz tapasztalatáról beszélgettünk, de azt is elárulta, hogy miért nem ért még véget a FORRADALOM.
Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Jelenkor Kiadó, 2019, 88 oldal, 1699 HUF
Mire utal a cím, a Barokk Femina? Hogyan ér össze a barokk a forradalommal? Miként jelenik meg a nőiség a szövegben?
A kötetcím elsődlegesen egy „másik” címre utal, első kötetem, az Alkalmi magyarázatok a húsról, egyik számomra meghatározó szövegére. Az Alkalmi magyarázatok 2006 őszén jelent meg, és a Barokk Femina többek között ezt a kötetet, illetve a kötet kontextusát „magyarázza” tovább. A BAROKK és a FORRADALOM a kötet ún. ALAPNYELVÉBE tartoznak, ezért nem igazán tudok vagy akarok róluk az ALAPNYELVEN „kívül” beszélni, de nem kell félni, az olvasót végül elsajátítja az ALAPNYELV, és ő fog beszélni minket. BAROKK az a világ, ami 2006-ban tört be Magyarországra, noha mindig is benne lappangott, mint egy betegség. A FORRADALOM ennek a betegségnek a kitörése, lefolyása, és kivirágzása, noha még mindig virágzik, mert ez a FORRADALOM még mindig nem ért véget, most is benne élünk. Mint Zolik és JUDITOK. A nőiség? Hát erről a JUDITOKAT kellene megkérdezni, bár ők nem biztos, hogy nők. A BAROKK FEMINA meg inkább orvosi vénusz, szimulált, fabrikált és zombifikált „nő”, HAZUG feltámadás, de a FORRADALOMTÓL egyelőre ennyi tellett.
Nemes Z. Márió új kötetét, a Barokk Feminát szombaton 20 órakor mutatják be a Margó Irodalmi Fesztiválon. A szerzővel Károlyi Csaba beszélget. Facebook esemény>>>
A kötetet verses naplóként jellemzik a fülszövegben, de a személyes hang mellett nagyon erős a társadalom és a politika kritikájának jelenléte is. Milyen érzések, tapasztalatok hívták életre ezt a nagyon egyedi szövegvilágot?
A FORRADALOM egyszerre személyes, politikai és szakrális. Ettől apokaliptikus műfaj. Lehet egy apokaliptikus szöveg „csak” személyes? A lényeg épp a PRIVÁT legyőzése, de ezt csak a PRIVÁTON keresztül lehet. Ez a VEDLÉS parancsa és ígérete. Régóta beszélek róla itt-ott, hogy mennyire izgat a politikai költészet lehetőségeinek kutatása, ami hagyománytechnikai értelemben egy Petri Györggyel folytatott elhúzódó magánvitaként is értelmezhető. A hercegprímás elsírja magát című kötet ennek a projektnek volt egy fontos állomása, ahol megpróbáltam hungarofuturista „példázatokban” gondolkodni. Utólag azonban egyre inkább elkezdtek idegesíteni az allegorikusság és a személytelenség poétikai veszélyei. Úgy éreztem emelni kell a tétet, vagyis a személyes-társadalmi konkrétság szélső pontját és a poszthumán érzékelés ex-centrikusság határtapasztalatát kell valahogy egymásba robbantani.
Hogyan íródtak művé a 2006-os őszi események? A közelmúltból miért épp ezek a történések emelkedtek ki és váltak meghatározóvá számodra?
2006 azért volt fontos számomra, mert itt tudatosult bennem először, hogy társas lény vagyok, hogy társadalomban élek. Ugyanakkor ez a társadalmi-politikai tapasztalat a hiperkáosz tapasztalata is volt egyben. Egy másik generáció számára talán a rendszerváltás lehetett ilyen nagy meghatározó élmény, mely – így képzelem – a társadalmi logosz önmagára ébredéseként, értelemmel kecsegtető horizontként válhatott euforikussá és közösségivé sokak számára. Az én eufóriám a kollektív és személyes pszichózis FORRADALMI eseménye volt. Nem vettem részt utcai történésekben, semmi ilyesmi, csak hirtelen felébredtem magamból egy olyan világba, aminek semmi értelme nem volt, és efölött hisztérikusan dühöngött vagy ujjongott. Ez a skizoid szükségállapot nyilván fenségesnek is tűnhetett, csak hát ez a fenséges önmagát zabálta fel. Pontosabban máig zabálja, mert 2006 nem ért véget.
Milyen Magyarország tűnik fel a szövegben? Hogyan született meg az a disztópikus fogalomháló, amivel a Magyar Köztársaság leírhatóvá vált? Mit képvisel ebben a szövegben a HAZUGSÁG? Hogyan vált éppen ez a szó a szöveg egyik központi szervező elemévé?
Ahogy korábban mondtam, a BAROKK még mindig tart. 2006 megírása nekem a jelen genealógiája miatt volt fontos, mert úgy érzem, hogy az én, mai Magyarországom akkor fedte fel magát nekem. Ennek a régi-új Magyarországnak egyik fundamentális mozzanata a HAZUGSÁG. Természetesen 2006 ősze tekintetében a „hazugságnak” van egy egészen konkrét közéleti referenciája, mégpedig az őszödi beszéd, de az ALAPNYELV szempontjából az őszödi beszéd „nem létezik”, épp azért mert hazugságbeszédként és igazságbeszédként egyszerre színre kerülve felfalta önmaga bármilyen igazságvonatkozását. A HAZUGSÁG nem(csak) ez a „hazugság”, hanem pszichotikus világállapotunknak bármiféle igazságtól való folyamatos „megvonódása”, illetve ezeknek a fogalmaknak teljes devalválódása. Az így megszülető világ immanens, de mozaikszerű, nincsen „külső” nézőpont, vagy bármiféle transzcendencia, ehelyett alternatív tudatok sokasága burjánzik a ROHADÓBAN. Nem tudom lehet-e emigrálni a BAROKKBÓL. Kamaszként azt gondoltam, hogy a BAROKK csak VIDÉKEN (vagy legfeljebb „bennem”) lappang, aztán 2006-tól fogva ugye bekebelezte az országot. A BAROKK éhes és termékeny, ki tudja, hol áll meg.
