„Érzésem szerint eddig túl keveset beszéltek a BAROKK FEMINÁRÓL, noha hamarosan lényegbevágó következményei lesznek." Baljós színezetű jövendölés ez, amely mintha az olvasó kezében tartott mű poétikai ambícióit, illetve azok lehetséges esztétikai és társadalmi okozatait sejtetné számunkra.
Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Jelenkor Kiadó, 2019, 88 oldal, 1699 HUF
Széles fesztávú, vallomásos belső utazásét, amely a költői én és a magyar társadalom kollektív tudattalanjának egymásba omló ősmasszívumába kalauzol el bennünket. Nemes Z. Márió legújabb kötetében azonban az egymást metsző irodalmi, politikai és társadalmi tereken túl egy pontosan beazonosítható korszak tablója is megelevenedik. A verses napló ugyanis arra vállalkozik, hogy egyszerre látomásos erejű, mégis kíméletlenül éles archeológiai látleletét nyújtsa a 2006-os őszi eseményeknek.
Nemes Z. Márió: A FORRADALOM nem ért véget, most is benne élünk
Nemes Z. Márió új kötete verses napló, amelyben a személyes tapasztalatok és érzések a társadalmi, politikai közegtől elválaszthatatlanul jelennek meg. A Barokk Femina a 2006-os őszi eseményekre tekint vissza, és egy sajátos, disztópikus nyelvezettel, apokaliptikus képekben beszél a mai Magyarországról, amelynek „egyik fundamentális mozzanata a HAZUGSÁG". Nemes Z.
Olvass bele:
BAROKK FEMINA
(részlet)
Az IWIW-en olvastam, hogy ma lesz az évezred bulija
a REDROOMBAN. Természetesen nem hiányozhatok,
gondoltam, mert a Zolik egyöntetű véleménye (ritka
eset) szerint is ez lesz a háttérben már régóta szervezett
születésnapi bulim. Amikor megírtam a TELEPNEK,
hogy ott találkozunk, raktam is egy szmájlit. Persze nem
volt senki az Astoria sarkán, amikor a beengedésre vártam,
de biztos előresiettek, hogy minden készen álljon
a nagy leleplezésre. A tömeg elég vegyesnek tűnt. Sok
fattyú, kevés Bakkhosz. Rengeteg narthéxhordozó,
és magnetikus alvajáró meg persze JUDITOK
JUDITOK és JUDITOK. Az este egyelőre nyugodt
volt, a pára enyhén pulzált, de csak amennyire az általános
ERŐSZAK megkövetelte. A kidobók maszkot viseltek,
amolyan BAROKK állatfejeket, az utóbbi időben
ez elég megszokottá az utcán. A Magyar Köztársaság
fennállása óta az egész politikai elit HAZUDOTT,
de attól, hogy a HAZUGSÁG magyarul van,
még nem magyar. Ez is csak az UTÁNZÁS része,
de a BAROKK tisztító tüzében legalább majd minden
MEGIGAZUL. Így fogtok égni ti is ott lent, mondták
a kidobók a JUDITOKNAK, amikor az ellenőrzés
címén alányúltak. Ettől eltekintve nagyobb atrocitás
nélkül jutottunk le a FÖLD alatti térbe, ahol azték design
és vadászhangulat keveréke uralta az első pár helyiséget,
legalábbis a falakon vörös neonnal megvilágított trófeák
és mélyedésekben kialakított art deco ásványhalmazatok
alapján erre következtettem. Egy törpe pecsételte le a karomat,
akit futólag ismertem az egyetemről, azt hiszem György Péter
előadásán szoktam látni. Ez egy fekete buli vagy egy fehér buli,
kérdezgette mögöttem valaki, nem kapott választ, ezért csak egyre
tovább ismételgette, azt hiszem, egész éjszaka hallottam.
A belső terek a MAKOVECZ-MÁTRIX ALAPJÁN NŐTTEK
ÖSSZE, de segített a bélzene is: Sarah Mcleod He Doesn’t
Love You (Tommyboy Remix). Lassan laktam be az estét,
mert a BAROKK óta nem iszom alkoholt, és mert egyre
csak azt kutattam, hogy hol vannak a többiek és mikor
kezdődik végre a buli titkos része, de aztán rájöttem,
hogy már órák óta elkezdődött. A pultnál megittam egy
REDBULLT és rögtön felismertem, hogy TÖBBSÉGBEN
vagyunk. Azonnal elkezdtem táncolni. Egyenruhám
szorosan tapadt a testemhez, vállapjaim csillogtak
a stroboszkóp alatt, mert én voltam a Zolik között a SZÉP.
Ahogy telt az idő, egyre újabb amorf tánctereket fedeztem
fel, mintha a REDROOM maga is egyre beljebb és egyre
több irányban hatolt volna a város alá. A FORRADALOM
megeszi önmagát, de ez csipán a perpetuum mobile
BAROKK formája. És ebben az állandó habzsolásban
elszaporodtak a JUDITOK KORZETTBEN húzózsinórral,
jaquard szövettel, volt ott zöld szatén és csipke, a pulzáló
neonfényektől újra meg újra torzítva, nyalva és megtépve.
Tudtam ez is az ajándékom része, EREKCIÓM lángolt
PÉNISZEM VÉRZŐ helyén, és mintha megérezték volna a
szagát, egyre több JUDITOK táncolt körbe kipeckelt szájjal,
fátyolban vagy csak eleven sebként tátogó torokkal.
A Tommyboy remix is végtelen akár a FORRADALOM,
de a táncversenynek győztese kell legyen, ezért az utolsó
teremben engem a SZÉPET, ím a DISZKÓTRÓNHOZ vezettek.
Nincs már ruha rajtam, megfosztottak tőle a JUDITOK darabról
darabra, csonka EGÉSZKÉNT fürdök a dübörgő BAROKKBAN.
ÍRD ÉS MONDD. A DISZKÓTRÓN körül 24 szék, a székeken
huszonnégy Zoli ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön
aranykoszorú. A DISZKÓTRÓN előtt kristályként
csillogó üvegtenger. A DISZKÓTRÓN körül négy
ÉLŐLÉNY, elől, hátul tele szemekkel, melyek soha nem
csukódnak le, mert minden születésemkor engem néznek.
A huszonnégy Zoli leborult a DISZKÓTRÓN előtt, és
imádta a táncverseny győztesét: „Méltó vagy, hogy tiéd
legyen dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert a te akaratod
hívott életre és teremtett MINDENT, mert te vagy a BAROKK!”
És én voltam ott. PÉNISZEM vérző helye kitágult és elnyelt.
Üres voltam és teli, szerveim voltak és nem voltak, mert
minden szervem a ROVAROK voltak, akik egyre csak
zenéltek, hogy SZENT SZENT SZENT, míg a Zolik
leborultak és imádtak. Üres voltam és teli voltam,
mert ROVARANYA voltam a DISZKÓTRÓNON.
Végül GLÓRIAKÉNT fentről aláereszkedett rám
lassan titkos ajándékom a KORZETT, kristályként
csillogó győzelmi páncél, mely alakom és versem formálja
újra a FORRADALOMBA, hogy szerveim zenéjét
végül mindenki hallja, akinek van füle a hallásra:
SZENT SZENT SZENT A BAROKK FEMINA.
