Tove Janssont a legtöbben a Mumin-könyvek szerzőjeként ismerik, de azt talán kevesebben tudják róla, hogy nagyon hitt abban, hogy a levelekre mindig válaszolni kell. Az író-illusztrátor például nagyon a szívére vette, amikor Dorothy Parker amerikai költő nem válaszolt a fivére, Lars szerelmes verseire, és akkor úgy vélte, hogy a testvére egy pár soros választ igazán megérdemelt volna.

Ahogy Jansson egyre híresebb lett, egyre több levelet is kapott - rajongót és becsmérlőt egyaránt. Nyilván ezekre egy idő után nem tudott egyesével válaszolni, így kreatív módját választotta annak, hogy kifejezze ebbéli frusztrációját vagy éppen örömét: novellába öntötte őket.

A Messages, azaz Üzenetek című írás teljes egészében a neki írt levélrészletekből áll össze. Ezek között akad olyan rajongói levél, amelyben a happy end hiányát kérték rajta számon, más arra figyelmeztette, hogy vigyázzon, mert a levélíró állandóan szemmel tartja. Volt, aki az íróról nevezte el a hörcsögét, mást pedig a pasztelárnyalatú és mumin-mintás vécépapír gyártása érdekelt volna.

A teljes írást angol fordításban ITT tudjátok végigolvasni!

Akárhogy is, a muminok a mai napig Finnország legkelendőbb irodalmi exportcikkének számítanak. A küllemükben vízilószerű trollok történetei először 1945-ben jelentek meg könyv alakban - ugyanabban az évben, amikor egy másik nagy észak-európai gyerekklasszikus, a Harisnyás Pippi is. A DW összeállítása szerint a mumin-sztori kezdet kicsit döcögősen alakult (kis példányszámban jelent meg, és viszonylag keveset adtak el belőle), népszerűsége viszont egyre nőtt, olyannyira, hogy Jansson könyveit mára már 45 nyelvre lefordították, és tévésorozatok, valamint rövidfilmek is készültek belőlük.

Forrás: LitHub