Október 14-én, 91 évesen meghalt Philip Zimbardo, a világ egyik legismertebb és legelismertebb szociálpszichológusa, a stanfordi börtönkísérlet vezetője. Kutatási eredményei meghatározóak a pszichológia történetében. Halálhírét a Hősök Tere Alapítvány „mély megrendüléssel” tudatta.
„A világ egy kiváló tudóst veszített el”
„A professzor távozásával a világ egy kiváló tudóst veszített el, aki életművével nemcsak a pszichológiát, hanem az egész társadalmat gazdagította.
Öröksége a tudományban és az emberi közösségekben is tovább él,
inspirációt nyújt ma is mindazoknak, akik hisznek abban, hogy mindenki képes kihozni magából és másokból a legjobbat és hőssé válni a megfelelő pillanatban” – írta az alapítvány, amit amerikai minta alapján Zimbardo hozott létre magyar szakemberekkel együtt.
Az alapítvány célja, hogy „szociálpszichológiai ismereteken alapuló tréningeken, workshopokon oktasson, képezzen átlagos emberekből mindennapi hősöket”.
„Zimbardo úgy vélte, hogy mindenkiben ott rejlik a hős, és hogy az empátia, a felelősségvállalás és a tudatos cselekvés képes pozitív változásokat elérni a világban. E gondolatok mentén inspirálta a magyar fiatalokat, tanárokat és közösségeket arra, hogy ők is váljanak hétköznapi hősökké” – közölték.
A jót és a gonoszt kutatta
Leghíresebb kutatása a stanfordi börtönkísérletet, ami azt vizsgálta, hogy hogyan viselkednek az emberek fogságban. A Stanford Egyetem alagsorában börtönt rendeztek be, a diákok egy része fogoly, másik része őr volt. A kísérletnek a tervezett idő előtt, mindössze hat nap után véget kellett vetni, mert
a résztvevők veszélyetetni kezdték egymás testi és lelki épségét.
A módszertant sok kritika érte, egyesek szerint az egész kísérletet meghamisították. Ben Blum amerikai tényfeltáró újságíró hangfelvételeket is felmutatva 2018-ban egyebek mellett azt állította, hogy az őröket a kutatás vezetői utasították a kegyetlen viselkedésre, annak érdekében, hogy a számukra megfelelő eredményt kapják.
Zimbardo a vádakra úgy reagált, hogy valóban le akarták modellezni az amerikai büntetésvégrehajtási rendszer korabeli állapotát, és ennek fontos része volt, hogy az őrök hatalomgyakorlásának a rabok engedelmeskedjenek, ne legyen lehetőség szökésre, lázadásra. Azt bár elismerte, hogy személyesen utasította az őröket arra, hogy tartsák fenn a fegyelmet és követeljék meg a tiszteletet, azt nem mondta nekik, mindezt hogyan érjék el. Ráadásul a kísérlet alatt egyes őrök egyre gonoszabbak lettek, és a „jó” őrök nem léptek közbe, foglalta össze a Qubit.
A világhírű kísérlet számos filmet inspirált. Az emberi agresszió a stanfordi börtönkísérlet után is foglalkoztatta Zimbardót, érdekelte, hogy mi hozza ki a jót és a rosszat az emberekből.
2003-ban például bejárták a világsajtót azok az abu ghraib-i börtönben készült fotók, amelyek megmutatták, hogyan kegyetlenkedtek a katonák a fogvatartottakkal az iraki háborúban. Ez nagyban hasonlított a börtönkísérletre, így Zimbardo azt kezdte el vizsgálni,
hogyan lehet a közönyös, hétköznapi emberekből a jobbik énjüket kihozni.
Zimbardo a bámészkodó hatást is vizsgálta, amely arról szól, hogy a közöny miatt nem segítünk a rászorulóknak, inkább elfordítjuk a tekintetünket – például elsétálunk az utcán a földön fekvő embertársunk mellett.
Philip Zimbardo sikerkönyvei
Sok fontos könyv szerzője. A Lucifer-hatás: Hogyan és miért válnak a jó emberek gonosszá? című műve például betekintést nyújt az emberi viselkedés sötét oldalába.
A Pszichológia mindenkinek kötetei a hétköznapi emberek számára is érthetővé teszi a psziché bonyolult működését, emellett alapműnek számít több ország pszichológiai oktatásában.
Annyival érdekesebb a pszichológia most, mint amikor én voltam diák. Akkoriban rémesen unalmas volt, aztán mikor tanár lettem, kicsit érdekesebbé vált.
Rengeteget fejlődött a technológia, az agyi képalkotás segít megérteni az agyműködést, a látást. A gond inkább azzal van, hogy a kutatásokból hiányzik az elméleti alap. Megtudjuk belőlük, mi hogy működik, de azt nem, miért” – mondta korábban a Könyves magazinnak Zimbardo, akivel a kötet kapcsán készült interjúnkat itt olvashatjátok.
Az Időparadoxon: Hasznosítsd újra a tegnapot, élvezd a mát, és légy úrrá a holnapon! című könyve a különböző időperspektívák hatását vizsgálja a boldogság és a sikeresség megélésére.
A Nincs kapcsolat című könyvében azokról a középosztálybeli fiúkról, fiatal férfiakról ír, akik a virtuális valóságra cserélik a számukra kudarcokkal teli valóságot, hiszen ez nem biztosítja annak a lehetőségét, hogy a sikert, a hősiességet megtapasztalhassák. Zimbardót ebben az interjúnkban kérdeztük a kötet kapcsán.
Életem - Az évszázad pszichológiája címmel beszélgetőköny is megjelent róla, amelyben megható történetekkel és bölcs meglátásokkal fűszerezve életéről és szakmájáról is mesél.
Philip Zimbardo többször is járt Magyarországon, hazánk fontos szerepet játszott a munkásságában. 2013. és 2020. között rendszeresen tartott előadásokat, workshopokat, beszélgetéseket a Hősök Tere Alapítvány révén.
Nyitókép: Valuska Gábor
