Senki sem szeret csalódott lenni. Vagy dühös. Vagy szomorú. És mindannyian nagyon szeretnénk, ha a pszichológia képes lenne varázsütésre megszűntetni ezeket a kellemetlen érzéseket.
„A legnehezebb, amit a képzésem alatt meg kellett tanulnom, az volt, hogy nem feladatom a páciensek felvidítása” – írja Moya Sarner brit pszichoterapeuta. A boldog élethez és a kiegyensúlyozott kapcsolatokhoz ugyanis arra van szükség, hogy az ember teret tudjon engedni az érzelmek széles spektrumának – akár ő maga, akár szerettei érzik őket.
A cikk végén két könyvet is ajánlunk, amik segítenek a negatív érzelmek elfogadásában.
Le az érzelmekkel!
Emlékszel, mikor a legjobb barátodnak összetörték a szívét? Emlékszel, milyen nehéz volt látni a fájdalmát?
Mikor a hozzánk legközelebb állókat fájdalom éri, ösztönösen próbáljuk megvédeni őket a negatív érzésektől. Legszívesebben bármit megígérnénk: hogy minden rendben lesz, hogy mi személy szerint meg fogjuk oldani a dolgot.
Hasonló a helyzet, amikor mi magunk küzdünk rossz érzésekkel. Annyira belénk ivódott a meggyőződés, hogy a negatív érzelmektől meg kell szabadulni, hogy sokszor
képtelenek vagyunk teret engedni a bennünk felgyűlő haragnak és fájdalomnak.
Abba a hitbe ringatjuk magunkat, hogy mindez csak apró kisiklás, és a megfelelő könyv, gyakorlat vagy pszichológus segítségével egy életre leszámolhatunk minden negatív érzelemmel.
Ilyen az élet
Pedig a rossz érzelmek a jó élet elengedhetetlen részei – hangsúlyozza Sarner. A bánat, a gyász, a harag és a kétségbeesés mind hozzátartoznak az emberi növekedéshez, és az élet, ami mentes tőlük, valószínűleg szeretetből, mély kapcsolatokból és kalandokból is hiányt szenved.
Ezt már csak azért is fontos tudatosítanunk magunkban, mert
a meggyőződés, hogy a rossz érzés rosszat jelent, könnyen ördögi körhöz vezethet:
mintha a kezdeti érzelem nem lenne elég, kétségbeesett igyekezetünkben, hogy eltemessük, még egy jó adag szégyenérzettel és szorongással is megspékeljük.
És a barát, akit olyan rettenetesen próbálunk jókedvre deríteni? Neki is azzal segíthetünk a legtöbbet, ha kényszeredett pozitivitás helyett mellette maradunk a fájdalmas pillanatokban. A szeretet mércéje nem az, hogy örökké derűs mosoly borítja az arcunkat – hanem, hogy számíthattunk egymásra az érzelmek hullámvasútján.
Ha szeretnél te is kitörni a pozitivitás ördögi köréből, ezt a két könyvet ajánljuk:
Oliver Burkeman: Túladagolt boldogság
Az önsegítő könyvek nem működnek. A szerelem, a családi élet és a munka gyakran éppen annyi nehézséget okoz, mint örömöt. Még abban sincs közöttünk egyetértés, hogy mit jelent a boldogság. Hiábavalóan hajszoljuk hát? Vagy csak rosszul közelítünk hozzá?
Oliver Burkeman Keleten és Nyugaton, régi szövegekben és távoli tájakon kutakodott, hogy könyvében olyan különleges embereket mutathasson be, akik egyedien és meglepő módon gondolkodnak az életről. Legyenek bár kísérleti pszichológusok, a terrorizmus szakértői, buddhisták, gyakorlatias üzletemberek, görög filozófusok vagy modern guruk, abban valamennyien egyetértenek, hogy mind egyéni, mind társadalmi szinten a boldogság szüntelen hajszolása tesz minket boldogtalanná.
Mark Manson: A „lesz*rom” rafinált művészete
Több évtizede mást sem hallunk, csak azt, hogy a gazdag és boldog élet titka a pozitív gondolkodás. „Dugják fel a pozitivitást! – válaszolja Mark Manson. – Lássuk be, az élet tele van szarral, és ezt tudomásul kell venni.”
Ha valami rossz, akkor így is-úgy is az. És ha az ember valamit nem tud, azt vállalnia kell. A szerző mindvégig kíméletlenül osztogatja a pofonokat olvasóinak, mindeközben nyers őszinteséggel, obszcén humorral és látszólagos nyegleséggel kifejti legfőbb elvét: az ember esendő és korlátolt.
Ezt kell elfogadnunk ahhoz, hogy megtaláljuk az erőt, amire szükségünk van. Hisz olyan sok minden van, amivel felesleges törődnünk! Csak rá kell jönnünk, mibe érdemes energiát fektetni, és mi az, ami teljesen lényegtelen, és végresaját értékeinket is világosabban fogjuk látni.
Nyitókép: Liza Summer / Pexels
(BBC)