Roberto Bolaño most közzétett kézírásos versei a Bolaño-archívumban őrzött, Exhibición című füzetből származnak, és egy, a füzetben található datált rajz szerint 1978-ban készülhettek Barcelonában. Bolaño rendszerint iskolai spirálfüzetekbe, zsebnoteszekbe jegyzetelte az ötleteit, amelyeket későbbi köteteiben gyakran felhasznált. Ezekből láthatunk most néhányat a Nyugati tér blogon Kutasy Mercédesz fordításában. 

„Bolaño mexikói évei alatt megalapította az infrarealista költészeti csoportot, és csaknem negyvenesztendős koráig önmagát is elsősorban költőnek tekintette. A kritika gyakran megkönnyebbülve jegyzi meg, milyen jó, hogy nem maradt így, és miután májbetegségére fény derült, főként anyagi megfontolásból a regényírás felé fordult. Kétségtelen, hogy az itt közölt versek semmiképpen sem tekinthetők egy érett költő kiforrott szövegeinek, ugyanakkor az is, hogy a bolañói nagyregény, a Vad nyomozók vagy épp a 2666 lapjain számos kifejezetten poétikus részletet találunk, amelyek bizonyosan nem jöhettek volna létre e költői előélet nélkül.” – írja a verseket bevezető szövegében Kutasy Mercédesz.

Ahogy azt korábbi portrécikkünkben írtuk, Bolaño fiatalkorában dolgozott dokkmunkásként, pincérként, éjszakai őrként, és éveken át árult szuveníreket, csecsebecséket is. Közben folyamatosan írta verseit (gyűjteménye 2008-ban angolul is megjelent, The Romantic Dogs címmel), de fia megszületése után novella, ill. regényírásba kezdett, hogy biztos jövedelmet biztosítson a családnak.

Bár leginkább nagyregényeivel vívta ki a szakma és az olvasók figyelmét, valójában csak az 1990-es években fordult aktívan a próza felé.  Mire első regénye, a La Pista de Hielo (A jégpálya) 1993-ban megjelent, már két verseskötetes szerző volt, sőt egy saját irodalmi mozgalmat is alapított barátjával, Mario Santiago Papasquiaro mexikói költővel. Az infrarealizmus Mexikó válasza volt a dadaizmusra. Bár számos művész és életművész vallotta magát a követőjének, a mozgalom leginkább egy exkluzív klubra hasonlított, ami olyannyira exkluzív volt, hogy Bolaño szerint mindössze két tagja volt: Papasquiaro és ő – írtuk költői pályájáról. 

Roberto Bolaño, a tékozló fiú - Könyves magazin

Legalább akkora alkoholista volt, mint Charles Bukowski. Alejandro Jodorowsky pártfogolta. Heroinfüggő volt. Sosem élt drogokkal. Koszos tűktől szerzett Hepatitis C pusztította el a máját. Pinochet Chiléjében terrorizmus gyanújával tartóztatták le, egy titkos börtönben tartották fogva, a kivégzést pedig csak azért úszta meg, mert kiderült, hogy a férfi, aki őrizte, a középiskolai osztálytársa volt.

Most négy szöveget olvashatunk a korai időszakból, ezekben többek közt a balszerencséről, szorongásról, emlékezetről olvashatunk, és arról, hogy mi történik, ha a költő kiadatlanul hal meg. 

„Kiadatlanul halok meg mert se kedvem se tehetségem
alternatív kiadókat alapítani. Azt sem akarom, hogy egy idő múlva,
mikor már szinte hulla vagyok, egy fiatal, külföldi költő (épp olyan, mint én
most), teljes magányában, saját senki földje uraként és birtokosaként
szemközt köpjön egy rossz verssel.”

A versek 2020. augusztus 14-én éjfélig a Nyugati tér blogon érhetők el.