Martin Walser 1927-ben született a németországi Wasserburgban. Irodalmat, történelmet és filozófiát hallgatott Regensburgban és Tübingenben. Első regénye, a Házasságok Phillippsburgban 1957-ben jelent meg, és rögtön nagy sikert aratott, Hermann Hesse-díjjal is kitüntették. A Menekülő ló címmel 1978-ban megjelent novellája bestseller lett. Regényeket, elbeszéléseket és színdarabokat felölelő munkásságáért több díjjal is kitüntették, így 1981-ben megkapta a Georg Büchner-díjat, majd 1998-ban a Német Könyvkereskedők Békedíját. Az ehhez elmondott köszönőbeszédében megfogalmazott tézise „Auschwitz instrumentalizálásáról“ heves vitákat váltott ki, ahogy 2002-ben megjelent kulcsregénye, az Egy kritikus halála is. Utóbbiban Marcel Reich-Ranickit, a lengyel-zsidó származású irodalmi tekintélyt próbálja „megölni”.
Heinrich Böll, Günther Grass és Siegfried Lenz mellett Martin Walser a háború utáni Németország legfontosabb írói közé tartozott. Pénteken hunyt el 96 éves korában. Az írás számára az életet jelentette. „Írok, tehát vagyok!" - jelentette ki egy interjúban. Egyik fő irodalmi témája a kudarc volt. „Szerintem a világirodalom a vesztesekről szól. Így megy ez. Antigonétól Josef K.-ig - nincsenek győztesek, nincsenek bajnokok. Amúgy meg mindenki megerősítheti a saját ismeretségi köréből:
az embereket mindig is jobban érdekli, ha valaki veszít, mintha valaki nyer.”
Magyarul több könyve is olvasható, így többek között a Johann Wolfgang Goethe szerelméről szóló Egy szerelmes férfi, az öregedést központi témájává emelő Kényszervirágzás vagy a német történelem tragédiáit megszenvedő kisemberi sorsot taglaló Lélekedzés.
Forrás: DW, Goethe Intézet
Nytókép: Wikipedia
