Május 4-én és 5-én kétnapos programsorozattal ünnepelte 200. közgyűlését a Magyar Tudományos Akadémia (MTA). Köszöntötték Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjas írót, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) tagját is.
Az író felolvasást tartott a Seiobo járt odalent című regényéből, ezt egy kerekasztal-beszélgetés követte Gács Anna, Selyem Zsuzsa és Máté Gábor részvételével.
Freund Tamás, az MTA elnöke az Akadémia alapításának 200. évfordulójára kibocsátott Ezüst Emlékérmet adta át az írónak, aki így köszönte meg az elismerést:
„Elnök Úr, meg kell mondjam, ilyen megtiszteltetésben a Nobel-díj átvétele óta nem volt részem. Ebben a házban itt állni, és ezt az ünneplést átélni, nos, ezt nem olyan egyszerű elviselni”.
„Az ember, aki a mondatok magányában él, nincs hozzászokva, hogy a belső világa ilyen formában viszonozódjon” – mondta.
A Sátántangó a Határtalan történet része lett
Az MTA székházánál, a Széchenyi István téren található Határtalan történet című műalkotás egy folyamatosan bővülő idővonal, amelynek mészkő lapjain az akadémia első kétszáz évét, annak fontosabb eseményeit, szereplőit jelenítik meg.
A kedden felavatott új kővel a tavaly Nobel-díjjal kitüntetett író Sátántangó című 1985-ös regényéről emlékeztek meg.
Freund Tamás a köszöntőjében párhuzamot vont a tudós és az írói lét között: mint mondta, a megértés szándéka az, ami a világot kutatóként felfedezni vágyó vagy íróként szemlélő embert talán a leginkább mozgatja.
Hozzátette, hogy Krasznahorkai László írásait is a megértés iránti igény hívta életre, sokszor szinte végtelennek és sokrétűnek tűnő mondatai nem csupán stiláris bravúrok, hanem a gondolkodás folyamatát is modellező tanúságtételek.
Krasznahorkai László sokszor tesz fel nehezen megválaszolható kérdéseket, miközben méltóságról, lázadásról és reményről beszél, időtlen igazságokról, arról, hogy az együttműködés az egyetlen esélyünk
– fejtette ki.
Ferencz Győző, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) ügyvezető elnöke így fogalmazott: „Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díját nem egy ország, nem egy nép, nem egy nyelvterület képviselőjeként kapta, hanem azokért a nagyszerű regényekért, azért a páratlanul egységes életműért, amelyet sok évtized koncentrált szellemi munkájával hozott létre”.
(MTI, Index.hu)
Nyitókép: Wikipedia
