Június 5-én a városligeti Piknik Kertben került sor a Mamakör és az Ezt senki nem mondta! közös piknikjére, ahol nemcsak a gyerekeknek készültünk programokkal. Ott Anna az általatok beküldött szülői történetek és kérdések mentén a Mamakör pszichológusaival, Köhler Katával és Takácsy Mártával beszélgetett az anyaságról, az identitás változásáról és a bűntudatról.
Az anyaság egy identitásválság
Köhler Kata szerint az anyaságba egy önálló személyiséggel érkezünk, döntünk az életünk felett, hatásunk van a világra, nagyon sok visszajelzést kapunk nagyon sok szerepből.
Az anyaságot sokszor a serdülőkori identitásválsághoz is hasonlítják, de közben valami nagyon más történik: roppant rövid idő alatt iszonyú intenzíven történik egy váltás.
A hormonok, a testi fájdalmak hatása mellett életben kell tartani egy babát, akit az anya még nem ismer. „Nincs semmi más visszajelzésed, csak az, hogy a baba éppen jól van vagy nincs jól, és az nem rád vonatkozó visszajelzés, hanem az ő önálló élete”.
Az összes olyan kapaszkodó, ami eddig meghatározta az édesanyát, az ott most hirtelen eltűnik. Ugyanakkor nem az a cél, hogy az identitás visszarendeződjön, hanem valami új alakuljon ki, aminek része a régi, és keveredik az anyasággal.
A gyász, amire lehet készülni
Szó volt arról is, hogy az az előző szerepeinket és életszakaszunkat el kell gyászolni, és erre a változásra lehet előre készülni.
„Segít, ha olyan helyzetekről gondoskodunk, amelyekben előre biztosítjuk, hogy többféle inger érjen minket akkor is, amikor éppen visszahúzódnánk” – tanácsolta Takácsy Márta. Sokat segít, ha nem egy valaki véleményének vagyunk kiszolgáltatva, vagy egy valaki segítségére kell számítanunk. Növeli a biztonságérzetet, és az növeli annak lehetőségét, hogy mindaz a tudás, ami amúgy megvan bennünk, az eszünkbe jusson, azt alkalmazni tudjuk, és örömtelibbé váljon ez az egyébként valójában nehéz folyamat.
Köhler Kata hozzáfűzte: Segíthet az is, amikor az Ezt senki nem mondta! kiadványban olvasunk történeteket arról, hogy más hogy élete ezt meg, vagy a Mamakörön lehet arról beszélni, hogy milyen nyomasztó, szorongató érzések társulnak ehhez.
El tudjuk különíteni, hogy „nem velem van a baj, vagy nem én estem szét, vagy nem az én szégyenem, hogy ebben vagyok, hanem azt érzem, hogy ez akkor az anyasággal járó valami természetes és megkerülhetetlen állapot.
Egy természetes krízis, amin át kell menni, ami elbizonytalanít”, és új struktúrákat, új rendszereket kell felépíteni. Nem lesz ez mindig így, és ez most oké, hogy ez így van.
Szó volt még arról, hogy miben más az anyák magánya, és hogy az apák is keresztülmennek egy krízisen.
Az anyai bűntudat
Az anyai bűntudat nagyon speciális, mert az anya saját elvárásain túl egy társadalmi elvárás is megjelenik: annak a felelőssége, hogy minden az anyán múlik, és hogy mindenről ő tehet. A pszichológusok tanácsokat adtak, hogyan lehet ezt feldolgozni. Lehet pl. arra gondolni, hogy van egy személyisége a gyereknek, nem minden rajtunk múlik, nem tudunk mindent kontrollálni. Vagy az, ha az anya saját magával is együttérző, és kimondja: „iszonyú nehéz, amiben vagyok, és ma így sikerült”.
„A kötődés nem egy pillanat alatt alakul ki, hanem hogy az egy folyamatosan alakítható dolog, és mindig van lehetőségünk a reparációra, arra, hogy javítsuk vagy alakítsuk.
Szabad hibázni, sőt, nemcsak hogy szabad, hanem fontos is, hogy hibázzunk, mert így tudunk összecsiszolódni, ráhangolódni egymásra”
– tette hozzá Takácsy Márta.
A kampány alatt az Ezt senki nem mondta! bookazine kedvezményesen, 30%-kal olcsóbban vásárolható meg a MAMAKÖR kuponkód felhasználásával a Könyves Magazin webshopján, illetve az Inimini és Party Medve könyvesboltokban.
