John le Carré: Ezüstfény
89 éves korában, 2020-ban hunyt el John le Carré, aki újradefiniálta a kémregények műfaját. Egy évvel később, 2021-ben pedig megjelent huszonhatodik, és egyben utolsó könyve is, a Silverview, amelyet Ezüstfény címmel már magyarul is olvashatunk. John le Carré figyelme ebben a könyvben a titkosszolgálat belső működésére irányult: arra a világra, amely hatvan éven át meghatározta írásművészetét. Főszereplője Julian Lawndsley, aki maga mögött hagyta menő londoni állását egy nyugodtabb élet kedvéért, és egy tengerparti kisvárosba költözött, hogy könyvesboltot nyisson. Egy este, nem sokkal azután, hogy a városba érkezett, különös látogatója akad: Edward, a lengyel emigráns, aki a városszéli birtokon, Ezüstfényben él. Gyanúsan sokat tud Julian családjáról, és mintha túl nagy figyelmet szentelne a férfi szerény vállalkozásának. Mindeközben Londonban a titkosszolgálat egyik vezetője levelet kap, amelyben arra figyelmeztetik, hogy valaki a Szolgálat információit szivárogtatja. A nyomok éppen abba az álmos kisvárosba vezetnek, ahol Julian él.
A nemrég elhunyt John le Carré vitathatatlanul a kémthrillerek királya, könyveinek adaptációival hatással volt a kémfilmek műfajára is. A kém, aki bejött a hidegről filmes feldolgozása megváltoztatta a zsánert, a kémek elképzelt hazafias és hedonista életvitelét, mozgóképes nimbuszát lerángatta a földre. Az alábbi tíz filmes adaptációval emlékezünk meg az író zsenialitásáról.
Tovább olvasokJulien Cohen: Louis és Louise
Louis és Louise ugyanaz a személy, aki két különböző életet él. Csupán az orvos által megállapított nemük és az "e" végződés különbözteti meg őket egymástól. Ugyanazok a legjobb barátaik, ugyanolyan vörös a hajuk, ugyanaz az álmuk, hogy íróvá legyenek, ugyanolyan kitűnően fütyülnek. Julie Cohen Együtt című előző regénye egy szörnyű titkot rejtegető házaspárról szólt, a Louis és Louise pedig arról, mennyire máshogy alakulhat egy élet.
Jenny Odell: A semmittevés forradalma
Olyan világban élünk, amelyben az addiktív közösségi média és az okostelefonjaink a figyelmünkkel kereskednek, és a munka világából származó teljesítményelv beszivárgott életünk összes többi szférájába. A mindennap használt technológiák az élményeinket a személyes márkaépítés eszközeivé és pénzzé tehető termékekké alakítják, emiatt könnyen érezhetjük úgy, hogy elveszítettük a szabadidőnket, sőt az igazi, offline életünket is. Ez a könyv erre a problémára nyújt megoldást: a "semmittevés forradalmát". Jenny Odell szerint ugyanis a legértékesebb - és egyben leginkább kimerített - erőforrásunk a figyelmünk. Épp ezért nagyon kell figyelnünk arra, hogy mire használjuk.
A How to Do Nothing 2019-ben szólt nagyot, akkor például Barack Obama is beválogatta a kedvencei közé. A szerző, Jenny Odell az írás mellett sokáig tanított és digitális művészként is dolgozik. Kérdései azzal kapcsolatban, hogy hogyan maradjunk emberek az általa figyelemgazdaságként is hivatkozott online kapitalista térben, a járvány után csak relevánsabbá váltak. Odellel videóchaten beszéltünk a munkakultúra átalakulásáról, a “hasznos” időtöltés problémáiról és avokádó székekről is.
Tovább olvasok
