Valahol Oslótól északra növekszik egy erdő, amelynek lucfenyői most még csak nagyjából egyméteresek. Sok-sok év múlva, amikor ezek a fák már jó magasak lesznek, belőlük készítik majd azt a papírt, amelyet egy különleges könyvtárba szánt könyvekhez használnak fel. A Future Library elnevezésű projekt lényege ugyanis az, hogy a felkért szerzők által leadott műveket csak 100 év múlva fogják publikálni. Az első kézirat 2014-ben futott be, és a tervek szerint a program 2113-ig tart majd. Az első történetet Margaret Atwood adta le, azóta pedig olyan szerzők járultak hozzá a Jövő Könyvtárhoz, mint az angol David Mitchell, az izlandi Sjón, a török Elif Shafak, a dél-koreai Han Kang, a vietnami-amerikai Ocean Vuong, a zimbabwei Tsitsi Dangarembga és a norvég Karl Ove Knausgard.
Ehhez a csapathoz csatlakozik idén Judith Schalansky német író, akinek magyarul eddig a Darwinregény és a Különféle veszteségek jegyzéke című könyveit olvashattuk. Schalansky a jővő generációinak írt könyvéről annyit árult el, hogy egy ősi műfajt választott. Az író azt nyilatkozta, megindító volt számára a tudat, hogy a szövegét a projekt által termesztett fákra nyomtatják. „A Future Library megadja nekem azt a kiváltságot, hogy két kivételes kapcsolatot alakítsak ki – egy képzeletbeli kapcsolatot a leendő olvasóimmal, és egy nagyon kézzelfogható kapcsolatot a nyersanyaggal, amely egy napon, amikor a testem már régóta elenyészett, életre kelti szavaimat” – fogalmazta meg.
A kéziratokat az oslói közkönyvtárban elkülönítve, egy Csendes szobának nevezett helyen őrzik, zárt üvegezett tárolókban. 2114-ben fogják felnyitni őket, akkor vágják majd ki a telepített – és vélhetően már nagyra nőtt – fákat, hogy papírt készítsenek belőlük, akkor pedig majd egyszerre jelentetik meg az összes könyvet. A projekt alapgondolata Katie Paterson ötletgazda szerint az időtlenség, hogy túllássunk a saját életünk időkeretein.
Forrás: The Guardian
