89 éves korában elhunyt Jean-Jacques Sempé, az ünnepelt francia karikaturista, aki a Kis Nicolas című gyermekkönyv-sorozatot is illusztrálta, és aki a New Yorker magazin számára minden más művésznél több címlapot készített.

Sempé elismert karikatúrái gyakran ábrázoltak apró figurákat hatalmas városi tájakon, vagy a hatalmas természet közegébe helyezve őket. A finom, lágy vonalakkal készített rajzokat néha egy-egy egysoros geg kísérte.

A társadalmi kommentár szándékosan szelíd formáját képviselte a művész,

 akinek nehéz és bántalmazó gyerekkora volt, de aki magát örök optimistának vallotta - olvasható a The Guardian róla szóló cikkében.

Sempé munkája, a Kis Nicolas című iskolásfiú-saga a 20. század egyik legsikeresebb gyermekillusztrációs sorozatának bizonyult, amely az 1950-es évek Franciaországának gyermekkoráról alkotott idealizált képet. A Kis Nicolas nemzetközi bestsellerré vált. 

A kis Nicolas világa maga a jólfésült káosz [Bookline Kids]

A kis Nicolas semmit sem öregszik, a René Goscinny és Jean-Jacques Sempé szerzőpáros könyvei töretlenül népszerűek. De mi a titok? A Bookline Kids podcastsorozatában ennek jártunk utána.

Tovább olvasok

"A Nicolas-történetekkel újra átélhettem a nyomorúságot, amit felnőttként átéltem, miközben megbizonyosodtam róla, hogy minden rendben van" - mondta Sempé 2018-ban. A karaktert 1959-ben alkotta meg az Asterixből ismert rajzfilmes legendával, René Goscinny-vel közösen, akivel egy sajtóügynökségnél dolgozva ismerkedett meg. A könyvből több mint 15 millió példányt adtak el 45 országban, és népszerű filmet és rajzfilmsorozatot is készítettek belőle.

Sempét a magazinok számára készített grafikái miatt is ünnepelték. 

Több mint 110 New Yorker-borítót illusztrált,

továbbra is dolgozott a Paris Match számára, és Párizsban is kiállították.

Marc Lecarpentier, életrajzírója és barátja szerint Sempé néhány nappal 90. születésnapja előtt, felesége és barátai körében békésen hunyt el. Lecarpentier Sempét "a körülötte lévő világ szórakozott és zavart megfigyelőjeként" jellemezte, aki az emberi lelket vizsgálta azzal, hogy szereplőinek "helyzetek és szerepek aránytalanságával" vagy gondolataikkal és megjegyzéseikkel játszott.

Sempé 1932-ben született Bordeaux közelében, egy Pessac nevű faluban faluban. Apját nem ismerte, és ez a tényező meghatározó volt számára egész életében. Bántalmazó nevelőszülőknél élt, mielőtt az anyja visszavette, hogy aztán további erőszaknak tegye ki. Jazz-zongorista akart lenni, és 14 évesen otthagyta az iskolát, majd korát meghazudtolva belépett a hadseregbe. A katonaélet azonban nem tetszett neki, és párizsi újságoknak kezdett rajzolni.

Bár ezek a kora munkái nagyrészt észrevétlenek maradtak, Sempé továbbra is folytatta a rajzok eladását, hogy megéljen. Később ezt a korai korszakot "borzalmasnak" nevezte.

A Nwe Yorker 1978-ban alkalmazta, ekkor érte az első sikerélmény. "Majdnem 50 éves voltam, és életemben először léteztem! Végre megtaláltam a családomat" - mondta.
Franciaországban úgy tekintettek rá, mint aki mulatságos és néha maró igazságokat tár fel a világról - mosolyt csal az emberek arcára anélkül, hogy kegyetlenséghez vagy gúnyhoz folyamodna - hangsúlyozza a The Guardian cikke. 

Forrás: The Guardian

Borítókép: AFP/Martin Bureau (2019)