Jászberényi a Facebook-posztban elmesélte, hogy annak idején, amikor a Varjúkirályt írta és a Keresztelő című novellához kellett neki segítség egy mondat cigányra fordításában, egy volt általános iskolai osztálytársa, Tibi volt az, aki jelentkezett. „Azt mondta, megfuttatja a kérdést bent a börtönben, ahol dolgozik már húsz éve, hogy autentikus nyugat-magyarországi szintiben kapjam meg a szöveget.”

Most azért kerültek újra kapcsolatba, mert Tibi felkereste, hogy nekiugrik az esti érettséginek, és az első magyar órán a tanárnő a felnőtteknek nem mást, mint A lélek legszebb éjszakáját (kritikánk ITT) ajánlotta olvasmányként, Tibi meg jelentkezett, hogy ő vállalja. „A tanárnő kérdezte, hogy olvasta-e a könyvet, ismeri-e az írásaimat, mire Tibi mondta, hogy nem, de az általános osztálytársa voltam 34 évvel ezelőtt, és sosem gondolta volna, hogy egyszer majd velem fogják szívatni. (Na jó, valami pátoszosat mondott, de nem szeretném, ha lefolyna a monitor olvasás közben.) Azért írt, hogy nem tudná-e megvenni tőlem a könyvet, persze kifizeti meg minden. Felhívtam, beszéltünk erről-arról, próbáltam nyugtatni, hogy tetszeni fog neki a gimi, mert a felnőttekhez teljesen máshogyan állnak, különben is, öreg emberek vagyunk már. Nem nagyon nyugodott meg, így arra jutottam, jobb, ha a tanárnőnek is üzenek.” – foglalta össze a történetet Jászberényi.

Az író a dedikációval gondoskodott róla, hogy Tibi jó jegyet szerezzen. Az iskolai tanárnőnek azt üzenete, hogy: „az író pont azt gondolta, amit a Tibi a dolgozatban leír, és pont úgy, ahogyan leírta Tibi”.

A teljes posztot ITT lehet megnézni.