Jane Austen a férfiak pompakedvelő és önámító viselkedésének mindenre kiterjedő antropológusa volt, beleértve romantikus hőseit is, írja a Literary Hub. Austen férfi karaktereit néha túlságosan igényesnek ábrázolta: szereplőit rendkívüli módon foglalkoztatta a helyes viselkedés, az erkölcsi feddhetetlenség, a társadalmi rang, a megfelelő bútorok – és az egészség megőrzése. Bár két évszázad alatt ezek a régens kori szempontok sokat lazultak, ezeknek a típusoknak bizonyos aspektusai a mai korunkban is tanulságosak. Ez a középkorú, wellness-őrült férfi, aki aggódik az egészségéért és a hosszú élettartamáért, ismeri a legjobb bőrápolási termékeket, és a társaságát étrendjének és orvosi vizitjeinek részleteivel untatja.
Jane Austen a jövőbe látott?
A cikk szerint Jane Austen talán előre látta a „Wellness guy” jelenséget, vagyis azokat a podcastereket, influenszereket, szerzőket és orvosokat, akik főként férfiaknak szánt tartalmat készítenek, tanácsokkal és inspirációval szolgálnak azzal kapcsolatban, hogy az emberek hosszabb és egészségesebb életet élhessenek.
Pontosabban, Austen a követőiket is előre látta: azokat az embereket, akik megszállottan követik a wellnessguruk tanácsait. Austen szereplői bizonyítják, hogy a férfiak egészségükkel és öregedésükkel kapcsolatos aggodalmai nem újkeletűek. Vegyük például Mr. Woodhouse-t, az Emma című regény főszereplőjének apját, akinek „a gyomra nem bírta a zsíros ételeket”, ezért
vacsoravendégeit unalmas tanácsokkal bombázta az étrendről és az egészségtelen tevékenységek veszélyeiről, mint például az utazás vagy a nem túl egészséges tengerparti üdülések.
Mr. Woodhouse aggódik a huzatos szobák és a sült sertéshúsban lévő zsír miatt. Mindenekelőtt zabkását eszik (ami nem túl híg és nem túl sűrű), és azt akarja, hogy mindenki más is így tegyen.
A Meggyőző érvekben Sir Walter Elliot, az öntelt báró Wentworth kapitányt, a tengerészt támadja a ráncai miatt. Elmeséli, hogy találkozott egy tengerésztiszttel, „a legszánalmasabb kinézetű emberrel, akit el lehet képzelni; arca mahagóni színű, rendkívül durva és ráncos… ”. Sir Walter kedvenc öregedésgátló módszere egy krém:
„A tavaszi hónapokban a Gowland krém folyamatos használatát ajánlom”
– mondja a lányának. (A krémet, amiről a regény írásának idején már köztudott volt, hogy higanyt tartalmaz.)
A wellness-megszállottság alapvető hibája nem mindig az, hogy helytelen, hanem az önelégültség, amelyet feltár. Nem arról van szó, hogy sok készítmény és orvosi tanács nem járul hozzá a hosszabb, egészségesebb élethez, hanem arról, hogy ezeket a dolgokat általában azok az emberek törekednek elérni, akik már eleve elég egészségesek, és akiknek van erre pénzük és idejük – akárcsak Mr. Woodhouse és Sir Walter. A két férfi egészségügyi aggodalmairól szóló leírások elválaszthatatlanok a szerző erkölcsi világképétől. Austen talán azt akarja üzenni, hogy
az egészségre való összpontosítás és a fiatalsághoz való ragaszkodás nem tesz jobb emberré.
Sir Walter abszurd gondolatai az öregedésről más – ma már megkérdőjelezhető – nézetekkel találkoznak. A báró a tengerészélet ellen emelt kifogásait a haditengerészeti szolgálattal kapcsolatos fenntartásaival együtt fogalmazta meg, „mivel az a módja annak, hogy ismeretlen származású embereket indokolatlanul kiemeljen, és olyan megtiszteltetésekhez juttasson, amelyekről apáik és nagyapáik álmodni sem mertek”.
A regényben mindezt egy olyan embertől hallhatjuk, aki azt is ajánlaná, hogy higanykrémet kenjünk az arcunkra.
Jane Austen születésének évfordulóját 2025-ben ünnepelte a világ, és ezt számos esemény, film és újraértelmezési kísérlet övezte. Tematikus kiállítások nyíltak, amelyek a levelezésére – vagy azokra a dolgokra fókuszáltak, amiket ki nem állhatott, a BBC életrajzi dokumentumsorozatot forgatott róla (magyar főszereplővel), a Büszkeség és balítéletből Netflix-sorozat, az Értelem és érzelemből filmadaptáció is készül, és ha ez nem lenne elég, Mr. Darcyról vágykeltő feromont neveztek el.
