A gonzó ősatyját, Hunter S. Thompsont valószínűleg mindig is a Félelem és reszketés Las Vegasban meg a Rumnapló írójaként fogják számon tartani az olvasók, de nem szabad elfelejteni, hogy ő maga is lelkes könyvolvasó volt, komoly kedvencekkel. Korábbi levelei és interjúi alapján a Far Out magazin összeállított egy listát ezekből, amelyekből kiemeltünk párat.
George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban
Hunter S. Thompson egyszer a Knopf szerkesztőjének azt mondta, hogy a szépirodalom szerinte az igazsághoz vezető híd, amelyet (mármint az igazságot) az újságírás nem tud elérni. A tények, ha összeadjuk őket, hazugságok lesznek, és kifejtette, hogy az egyetlen újságírás, amely nagyon is leköti a figyelmét, az az, amelyet Orwell ebben a regényében művelt.
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
A legamerikaibb regénynek nevezte, és elmesélte, hogy egyszer Rio de Janeiróban járva rábukkant egy helyi könyvesboltban a portugál nyelvű fordításra: "Ha Fitzgerald brazil lett volna, zene helyett szavakkal táncoltatta volna meg az országot".
Tom Wolfe: Kandírozott mandarinzselészínű áramvonal
Thompson egy levelében azt írta Wolfe-nak, hogy tartozott némi pénzzel a National Observer nevű lapnak azokért a történetekért, amelyeket sosem írt meg, de az a megállapodás született, hogy cserébe könyvkritikákat ír nekik, mégpedig olyan könyvekről, melyeket ő választhat meg. Thompson pedig Wolfe könyve mellett döntött, meg is írta a kritikát, a lap viszont nem fogja lehozni- írta a levélben -, mert a szerkesztőség nem igazán értett egyet a kedvező kritikával. Ez a lépés megpecsételte Thompson és az Observer kapcsolatát, az író ugyanakkor elküldte Wolfe-nak a kritikát, és azzal a lendülettel lelépett egy Pokol Angyalai-találkozóra.
