C-
Hunter S. Thompson: Rumnapló, Konkrét Könyvek, 2005, 224 oldal, 2680 ft. (ford. Totth Bence)
A Rumnapló valójában Hunter S. Thompson (HST) egyik korai, hatvanas években íródott regénye, amely csupán 1998-ban került kiadásra, és a magyar kiadás is csak 2005-re készült el.. Szomorú aktualitást kapott a hazai megjelenés: 2005. február 20-án, éppen a mai napon három éve, Colorado-i otthonában főbe lőtte magát az író.
Különös helyzetben van a Rumnapló, bár korai munka, mégis az író sikerei hozták meg a kiadás lehetőséget. Sorrendben HST második regénye, megelőzi a szintén mindmáig kiadatlan Prince Jellyfish , és hiába írják a borítóra, hogy a „gonzókirály tollából”, a Rumnapló magán viseli ugyan Thompson későbbi írásainak egyik-másik jegyét, de nem a Félelem és reszketés írójának korai remekműve. Teoretikus értelemben sem gonzó, amennyiben a stílust magát az 1970-es kentucky derbis tudósítástól datáljuk, de persze gonzó mégiscsak, hiszen megtörtént eseményeken alapul, azoknak objektív leírása helyett szubjektív szűrőn átszűrt, fikcionális történetként.
Na de vissza a nem-gonzó-és-mégis regényhez, a Rumnaplóhoz. A Rumnapló alapvetően a Félelem és reszketés párregénye, míg az egyik meszkalinban ázik, addig a másik rumtól csöpög. Az ötvenes évek Karib-tengere, ide érkezik HST alteregoja, aki egy angol nyelvű napilapnál kezd el dolgozni, majd mikor már kellően tele lesz a töke mindennel, hazamegy. A sztori nagyjából ennyi, nincsenek túl nagy fordulatok a cselekményben, van benne egy sokat meztelenkedő szőke nő, egy apatikus fotós, és egy önpusztító pszichopata, aztán ők így eljárogatnak ide-oda, de leginkább csak teljesen leisszák magukat, mert egészen egyszerűen nem lehet semmi mást csinálni. HST írástechnikája jól megjeleníti azt az infernót, amibe a főhős csöppen: a csúcspont kétségkívül a karibi felvonulás/karnevál/népünnepély. Erősen túlzók a fülszövegben, és a különböző szájtokon megjelent cselekmény összefoglalók: a regényben vannak ugyan események, mégis inkább egy állapotrögzítés, egy életforma folyamatban való megragadása.
HST egy harmincéves, kiüresedett és nemtörődöm főhőst állít az alkoholmámorban úszó karibi pokol közepére, aki egészen pontosan tudja, miért akarnak a Puerto Rico-iak Amerikába menni, és mit akart mindenképpen maga mögött hagyni Louisville-ben, párdon St. Louisban.
- Kérem, Mr. Kemp, mesélje el, miért lép le St. Louisból, abból a városból, ahol a családja generációk óta él, és ahol százszázalékosan garantált, hogy Ön és gyermekei nyugalomban és biztonságban élhetnek életük végéig?
- Nos, tudja, én…ööö…szóval egy furcsa érzés száll meg. Én…ööö…én csak üldögélek, nézek ki a fejemből, és egyszer csak úgy érzem, el kell innen húzni, érti? El akarok tűnni.
- Mr. Kemp, maga értelmes fickónak tűnik. Mégis mi van St. Louisban, ami menekülésre készteti? Nem akarok tolakodónak tűnni, ugye érti, de újságíró vagyok, jómagam Tallahasseeben élek, és azért vagyok itt, mert kiküldtek, hogy…
- Hát persze. Bárcsak képes lennék…ööö…tudja, nagyon szeretném elmondani, hogy…ööö…a legjobban talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy úgy érzem, mintha egy gumizsákba akarna belegyömöszölni valaki…pusztán szimbolikus értelemben, tudja,…az apák zsigeri tudatlansága miatt a fiaikon áll bosszút az élet…tud ezzel kezdeni valamit?
Mit lehet erre mondani? A műszálas ruhákban gőzölgő, barnára sült testek hatására én is kívánni kezdtem egy nagy adag jeget rummal jócskán meglocsolva, de semmi több. Ja, és persze megfilmesítik (különben miért én írnék róla?), az utolsó mondás az, ha Johnny Depp végre befejezi a Karib-tengeri kalózkodást, akkor 2009-ben belevágnak végre valahára a megfilmesítésbe is.
Kapcsolódó anyagok
HST nekrológ
